A mai napra az össz terv a reggeli
jóga órán részt venni (gyerek jóga), egy kis tanulás, amivel lemaradtam, a
többi meg történjen spontán, tervek nélkül.
8-9 óráig csodálom, hogy legalább
100 gyerek jógázik nagyon aranyosan az intézetben, utána pedig az ügyesebbek még
egy órát maradnak (ők a senior kategóriában versenyeznek:)), és döbbenet,
hogyan tekergetik bele magukat olyan pózokba, amiket egyelőre ebben a
pillanatban fényévekre érzek magamtól.
Elhagyva az intézetet, egy rövid
sétát teszek a parkban, ahol gyerekek játszanak, nénik üldögélnek, zajlik a
társasági élet. Két fedett lekövezett rész is van, ahol mit ad az Isten, jó
páran jógáznak, van, aki csak meditál, és a mozdulatlanságban időzik, van, aki
éppen imádkozik, és a kis áldozati szertartását végzi. Érdekes a látvány, és
érezhetően más az érzés is, mondjuk a margitszigeti reggelekhez képest.
Amikor már kigyönyörködtem magam a
parkban, és egy kis zöld, természetközeli élményben is volt részem, a Hare
Krisna Mandír road -on haladva (az intézet is ebben az utcában van), betérek
egy Krisna templomba, ahol élő zenével, énekekkel dicsőítik Istent, olyan buli
van érzésem van, zenélnek, énekelnek és gyakorolják az Ishvara pranidhana-t,
ami Istennek való odaadás, felajánlás, szeretetet jelent.
Nagy meglepetésemre az oltáron Jézus
óriás fotója bekeretezve. :)
Itt megemlíteném az elfogadást, ha a
krisnások elfogadják Jézust, mint mestert, tanítót, akkor a katolikus keresztények
miért is ítélkeznek a Krisna tudatú hívők fölött?? Nem az én tisztem ezt a
témát helyre tenni, csak eszembe jutott, hogy sok vallásból teljesen hiányzik
az elfogadás, és ha valaki a vallásában más, mint én, máris ítélkezem. :)
Az egy órás szeánsz után tovább
haladok, és egy hindu templomhoz érkezem, ahol papok fehér ruhában csöngetnek
ezerrel, tűz szertartás van éppen. Bemegyek, leülök, és már az első pillanatban
szédülök a nagyon tömény füstölő illattól, ami azt jelenti, hogy egyszerre
legalább 20 nagy és 20 féle füstölő illata keveredik. Ganésa jobban bírja, mint
én. :) Az egyik pap körbe sétálja Ganéshát, mondhatni körülötte körbe jár,
köröket ír le, köröz, köröz, majd mindenki a tűz fölé rakja a kezét, mintha
merítene a tűzből, és a fejére tenné: én is oda megyek, jól jön egy kis tűz
energia.
Mindenhol máshogy közelítik meg a
hit kérdését, de az út ugyanoda vezet, csak más ösvényeken.
Minden vallást tiszteletben tartok,
sőt mindenhol jól érzem magam, legyen egy katolikus közös ima, vagy egy hindu
tűz szertartás, a lényeg az egység és az égiekkel való összekapcsolódás.
Tűzszertarás után beszállok egy
riksába, és irány a piac, nem feltétlenül vásárlás céljából.
Az emberek zöme ma ott található, a
Laksmi road-on.Kicsik és nagyok, óriási nyüzsi. Csodás, színes virág koszorúk készülnek a felajánlásokhoz, a templomoknál óriási sorban kanyarognak az emberek, az asszonyok fejük tetején gyümölcskosarakat visznek a virág koszorúk mellett, ezzel is hálájukat és alázatukat kifejezve a mindenható felé.
A piacon pedig gyönyörű színekben pompázó ruhák, látni lehet az összes létező színt és variációit, nénik ülnek a földön, akik kukoricát, gránát almát, lime-ot, zöldség és gyümölcs hegyeket árulnak.
Óriási hangzavar, szinte mindenki nevet vagy mosolyog, nyomor van és a mosoly mégsem fagyott le az arcokról.
Érzékelni lehet a szeretetet, a lelkesedést, a feltétel nélküli hit és bizalom tanulására éppen megfelelő helyen vagyok. :)
Szemlélődés, beszélgetés az emberekkel és úgy elsuhant 5-6 óra hossza, hogy észre sem vettem.
Lassan haza indulok, hogy maradjon még időm tanulásra is, mert az anyag végtelen és kifogyhatatlan.
Első intésre megáll az első riksás, úgy látszik a Ganésához való imám ma hatékony volt (akadályok elhárításásában segít) :)
Viszonylag korai lefekvés
rendeltetett el mára, ugyanis este 8-kor áramszünet vette kezdetét. Olvasni
terveztem, de ahogy mondani szokták ember tervez, Isten végez.
Még egy kedvenc mondat: Ha meg akarod nevettetni Istent,
kezdj el tervezgetni… :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése