2015. július 9., csütörtök

Kihívások, megmérettetések, célok. Miért fontosak??



Visszatekintek: 2009 nyár. 6 év munkájának a gyümölcse, és kezünkben tartjuk Iyengar jóga oktatói oklevelünket, mesterünk aláírásával.
Punéból, Indiából érkezett az oklevél, külföldi tanárok vizsgáztattak. Nemzetközi képzés, és világszerte nagyon elismert metódusról van szó.


Mi voltunk az első csoport Magyarországon, az úttörők, az elsők, és tanáraink által sokat emlegetett lelkes csapat.
Úgy éreztem, ez még csak a kezdet, hiszen vannak bőven még vizsgák, magasabb szintek, lehet célokat kitűzni, haladni, fejlődni, tanulni. A célom, követni a tanáraimat, akik maximálisan példát mutatva élnek, tanulnak a mai napig és újabb vizsgákra készülnek ők is.
De az alap képzés fölötti szintek már nehezebbek, nehezebb pózok, sokkal precízebb végrehajtás, stabilitás.
Más szempontok alapján pontoznak a tanárok.


2012 októberben Németországban vizsgáztam, osztrák, finn, lengyel és német jógás barátokkal.
Számomra annyira nehéz volt fizikailag, úgy éreztem bőven meghaladja a képességeimet. tehát az én tempóm szerint 3 éves felkészülésre volt szükség.
Mivel vannak nehézségeim régebbi gerinc problémákból visszamaradt merevségek, ezért nálam lassabban kell haladni. Ha nem tartom tiszteletben a testemet és a határaimat, akkor azonnal sikeresen összehozok egy sérülést, ami akár hónapokig eltarthat, és akadályoz a gyakorlásban. Nálam a lassan haladj, tovább érsz módszer válik be.


Újra elrepült 3 év, és Varsóban találom magam: Vizsgafelkészítő workshop szeretett tanárunkkal, Rita Kellerrel.
4 napos kőkemény gyakorlás a hőségben, nincs megállás, nincs nyavalygás, csak koncentráció.
Legalább 70 gyakorló van, és mindenki kőkeményen gyűri a matracot.
Már a 8ik napja vagyok itt és azóta napi 2 óra alvás, napközben gyakorlás, éjszaka felkészülés a tanításra, mert ugyebár ha az ember nem az anyanyelvén tanít egy picivel nehezebb.
És eljön a nap.


Nehezen alszom el, és már 3 kor talpon vagyok. Megbeszéltük a csajokkal, hogy bár 8-kor kezdődik a vizsga, már 6-ra ott leszünk, és bemelegítünk..
Izgulok, még hozzá nagyon, vizsga helyzetekben mindig extrán stresszes állapotba kerülök.
Megbeszélem a testemmel, hogy legyen rugalmas, tartson ki, tartson meg a fejen állásban, melegítek és melegítek és közben olyan az érzés, mintha a Himalája tetejéről akarnék a semmibe leugrani.
Huhh és megérkeznek a vizsgáztatók, Rita Keller, Henrik és Konrad mindannyian nagyon régen gyakorló és tanítók.


És kezdünk. Az adrenalin szintem az egekben van, de jó is lenne lemérni.
Álló pózok, csináljuk, remegek, mert melegem van, és mert egy picikét izgulok, és félek is talán.
Mitől is?? A bukástól, attól, hogy nem leszek elég jó, elég megfelelő.


Lélegzem, és megy belül a párbeszéd:
Nyugi, a jóga nem gimnasztika, a tudatosság a lényeg, hogy a jelen pillanatban vagy, hogy a figyelmedet ki tudod terjeszteni minden sejtedre, nem arról szól, hogy mennyire vagy erős, vagy hajlékony, hogy éber és tudatos tudsz-e maradni órákon át és csak a jelen pillanatban létezni.
8tól megállás nélkül 12:30-ig helyt állunk.
Nagyon örülök, hogy ki bírtam hosszan tartani a fejenállást variációkkal, nem kellett lejönnöm, és szerintem ott abban a pillanatban olyan erősnek éreztem magam, úgy éreztem, most bármit meg tudok csinálni, és bármeddig ki tudom tartani.
Olyan hidat csináltam, hogy magam is meglepődtem, és nem akartam kiugrani belőle, csak kiterjesztettem magam, és még jobban tudtam nyitni a mellkast.


Szóval a lényeg, hogy mindent meg tudunk csinálni, csak akarni kell. Nem a negatív képtelen vagyok rá hozzáállással, hanem a határozott döntéssel, hogy megcsinálom, hiszen én uralom a testem, nem pedig fordítva.
12:30-kor elvonulnak a tanárok értékelni, és kapunk egy kis pihit, mert a tanítás rész még csak most következik: Mindenkinek le kell tanítani 2 pózt.


Szóval az izgalom folytatódik, vajon melyik lesz az a póz, mit nem csináltam elég jól, mert általában azt kell tanítani, amit nem teljesen jól tudtál bemutatni.
Meglepetésemre két teljesen számomra egyszerű és kedvenc tartást kaptam.
Úgy éreztem, ez nem fog igazán kihívást jelenteni.
Ha-ha, a kihívás az, amikor tanítod, és a tanulóid nem igazán jól tudják végre hajtani,, és neked már pedig ki kell javítanod, és egy számukra is végre hajtható módszerrel átvariálnod az egészet az eredetihez képest.
És akkor itt jönnek a teljesen egyénre szabott megoldások, mert nincs két egyforma test, van, aki merev, van, aki túl hajlékony, és minden esetben különböző módszert kell használni.
Viszonylag gyorsan megoldottam a helyzetet, korrigáltam és még nem is telt le a tanítási idő, leállítottak, hogy elég lesz, köszönjük.


Huhh, én voltam az első, aki tanított. Fejenként 12 perc, atyaég mire mindenki végez, megesz a fene az izgalomtól, várom az eredményt, de nagyon.
És egy egész napos izgalom után végre eljön a pillanat: Gratulálunk sikerült.


Néhány tanács: ne félj, légy bátor, és használd a képességeidet, több van benned, mint amennyit gondolsz.
És mennyire igaz, az ember a megfelelési kényszerében hajlamos leértékelni önmagát.


Köszönöm magamnak, hogy kitartottam és volt bátorságom eljönni erre a megmérettetésre.
Lételemem, hogy céljaim legyenek, hogy tudjam merre tartok, legyenek mérföldkövek, ahova elérek, és onnan is van tovább és tovább.


Nincs megállás, cselekvés van, haladás.
Köszönöm a férjemnek is, hogy kibírta a sok elutazásomat és felkészülésemet.
Köszönöm a főnökömnek, hogy a szabadságomat bőkezűen kezelte és mindenben támogatott.
Köszönöm a helyettesítő tanároknak, hogy tanítottak helyettem.
Köszönöm a tanítványaimnak, hogy a vizsga sorok gyakorlásában nyitottak voltak és ügyesen gyakoroltak.
Hála önti el a szívemet és most kikiabálom a világnak, hogy okleveles Intermediate 2es szintű (junior) Iyengar jóga oktató lettem.


Természetesen ez is egy kezdete valaminek, és az újabb célok kijelölve. :).
Szeretnék gratulálni még 2 csoporttársamnak, akik áprilisban Németországban senior vizsgán voltak.
Bár még van néhány leadandó dolgozat, és néhány Indiai gyakorlás, idén ők is már kezükben tarthatják az oklevelüket, és igazán megérdemlik mindketten, mert keményen megdolgoztak, és megdolgoznak érte.


Büszke vagyok rátok, csak így tovább! :)