2012. július 30., hétfő

Hogyan is zajlik a hónap utolsó hete az Iyengar intézetben?:)



Az utolsó hét, azaz szerdán lesz vége, és szerdán kezdődött, a regeneráló gyakorlatok, a pihenő pózok és légzőgyakorlatok hete.


Nekem olyannak tűnik, mintha az Iyengar család visszavonulót tartana ezen a héten.
Guruji nem tanít, és a gyakorlását gondolom, a saját szobájában végzi. A héten Geeta sem volt, Raya, Abhiyata az unoka sem látható. Néhány, minden nap látott senior tanár is eltűnt valahogy a felszínről, a gyakorlók is jóval kevesebben vannak.
Van, aki már haza utazott, a többiek pedig azért már fáradnak rendesen velem együtt, bírjuk még, bírjuk még, sőt élvezetes a kisebb erőbedobást igénylő pihentető pózok hete (imádom).
A terápiás órákon is alig van tanár, így a héten bőven elkel a segítségem, jóval többet tudok tanulni, mint az elmúlt hetekben.


Közben lassan érkeznek az új emberkék is, búcsút veszek az orosz, finn, francia, amerikai barátoktól, névjegy csere, és a viszontlátás reményében átöleljük egymást. -Jó volt együtt, jól éreztük magunkat nagyon. :)
Őket elengedve nagy örömömre szolgál, hogy megérkeztek a magyarok is. :) Augusztustól már 3-an képviseljük Magyarországot, legalábbis a nagy Magyarországot. Milyen érdekes:Réka és jó magam Erdély, Ágink pedig Szlovákiát képviselve, így együtt hármasban fogjuk tengetni az indiai napokat. :)


Az eső is nagyon eleredt ma, így 23 fok és 80% nedvesség, páratartalom -még mindig imádom ezt az időjárást.


Ma délután ballagok a terápiás órára, ahogy bejutok az épületbe, látom, hogy valami izgalmas dolog vette kezdetét: Egy japán jóga mester tanítványaival érkezett, hogy meglátogassa a mi drága mesterünket. Korban hasonló, szintén talpig fehérben, sugárzó tekintettel össze találkozik a két mester… :)
Mi meg sarokülésben a földön követjük az eseményeket.
Egy tolmács fordít, és csak úgy röppennek a kérdések Guruji felé.
Ő pedig némi humorral fűszerezve válaszolgat a lelkes japán érdeklődőknek.


Guruji szerint annyira csapongó az elménk, hogy nem vagyunk képesek meditálni, ha leülünk és várjuk a sült galambot.
Ha koncentrálunk, és a tudatosságunkat kiterjesztjük az egész testünkre, maximális figyelemmel benne vagyunk minden sejtünkben, akkor az elme csendes lesz, és egy csendes elme képes a meditációra.
Ha leülsz mantrázni, és a mantra át tudja járni a sejtjeidet, el tud jutni a nagy lábujjadba is teljes, tökéletes tudatossággal, akkor mantrázol.
Fél figyelemmel csak mechanikusan végzel valamit, esetleg rutinszerűen.


A jóga ott kezdődik, amikor a figyelem, a fókusz tökéletes, és a tudatosság, az intelligencia kiterjed az egész testre, lélekre. -Így tudunk a saját mikro kozmoszunkkal összekapcsolódni, majd a kis mikro kozmosz ki tud terjedni a makro kozmosz felé és eggyé, olvadni vele.
Teljesség, egység -ez a jóga.
Sorolhatnám még órákig, hogy miket mondott, minden egyes szava, úgy éreztem, a sejtjeimig hatol, és dolgozni kezd. Bejut a véráramba, és máris érzékelhető az egység.
Hiszen, ha valaki ilyen magas szinten és egységélményben van, a puszta jelenlétével is át tudja adni a körülötte lévőknek eme  állapotot.


Szóval az inspirációs készletem ma is 100%-ra töltődött és Guruji jelenlétében éreztem a csendességet, a jóga lényegét, amit könyvekből kiolvasva nehezen lehet megtapasztalni. :)


Namaste



2012. július 28., szombat

Vulkán kitörés, idő utazás, melyik dimenzióban is vagyok most??



Ami tegnap történt, először feldolgozásra került. Gondolkodtam rajta, hogy egyáltalán megírjam-e, de valami azt súgta belülről, hogy igen.
Majd ahogy olvasod a sorokat, elképzelhető, hogy olyan érzésed lesz, olyan gondolatod támad, hogy teljesen megbuggyantam, ne lepődj meg, én is így gondolom.


A hajnali ceremónia a szokásos kerékvágásban halad, reggeli zöld tea, és még mindig nem unom a mangót.
Reggel 6-kor már jegyzetelek Raya kezdő óráján, 7 órakor pedig Prasant órája veszi kezdetét (Guruji fia).
Csak pihenő, fekvő pózok vannak, teljesen meglepett, csak légzés figyelés és persze közben azért megy a filozófia ezerrel.
Fekszem a földön henger párnákon, hallgatom, amit mond, néha elszakad a cérna és belealszom, fölébredek és folytatom, olyan mintha párhuzamosan egy másik síkon is jelen lennék, mégis itt vagyok.
Óra után gondoltam kimegyek egy teára és utána folytatom a saját gyakorlásomat. Ahogy kifele tartok, Guruji is megjön, és a szokásos módon meghajolok, letérdelek, fejem a földre hajtom. Ő mosolyog, mint általában -olyan jó a közelében lenni! :)


Ahogy a bejáratot elhagyom, nos, kezdetét veszi valami, egy történet, több történet..... nem tudom, hogy mi.
A könnyeim elerednek, és olyan zokogás tör ki belőlem, hogy elmondhatatlan. Sétálok az utcán, és zokogok, miközben semmi okom nincs rá. Olyan jól indult a nap, jól érzem itt magam, tehát semmi okom nem lenne sírdogálni, zokogni meg végképp.
A jóga kezdetét veszi, a tisztulás elindul. A mélyebb rétegekbe hatolva, megérintve az érzelem testet, a mentális oldalt, olyan tudat alatti elfojtások, emlékek, képek és történetek jönnek, hogy követni is alig vagyok képes.
Emberek, arcok, életek, múlt, jövő, konfliktusok, boldog pillanatok. Leülök egy padra, és bármennyire is akarom irányítani, ezúttal nem tudom, csak sírok és sírok.
Néhány ember megkérdezi, segíthetnek-e. Mi baj van? Mi történt??
Válaszolni nem tudok, pontosan azért, mert nem történt semmi, vagyis történt még régen, sok minden történt, ami ebben a pillanatban még nekem is sok.


Elsétálok a templomig, ahol Ganesha üldögél, hangos mantrázás közepette.
Leülök, hallgatom a nyugtató mantrákat, becsukom a szemem és abban a pillanatban egy kép, majd egy történet veszi kezdetét. -Megszűnök létezni, belemerülök a történetbe.


Egy kislány születését látom, valahol egy mennyeien csodás, színes helyen, mintha nem is a földön lenne.
Megszületik a fény oltalmában és szeretet veszi körül. Már egész pici korában hiper érzékeny a negatív energiákra, és ha nem a fényt és teljességet tapasztalja, akkor máris betegség alakul ki nála.
Folyamatosan érzi az égi jelenlétet, ugyanakkor az árnyék is kísérti néha napján.
A családban harmóniára törekednek, mivel megvalósítani nem tudják, ezért egy fátyol mögé rejtőznek, kívülről minden szépnek látszik, olyan fényes, példa jellegű.
Amikor egy gyönyörű almába harapsz, és a belső része fekete -így tudnám jellemezni.
A szokás, a minta, ha bármi bajod van, az valójában nem létezik. Ásd el jó mélyre, ne foglalkozz vele, ne beszélj róla, a külvilág felé ne mutasd, egy színdarab van jelen.
Minden rendben, minden szép és jó.


A kislány minden nap hosszasan imádkozik, könyörög Istenhez, hogy hozzon békét, harmóniát, őszinteséget. Hozza el az igazi szeretetet, ahol az emberek mernek szeretni, mernek a problémákkal is szembe nézni. Megoldani közösen a gondjaikat, és nem egymás ellen fordulni.
A szeretetlenség és az agresszió, a meg nem értettség teljesen beteggé tették a lelkét, nem adta föl, imádkozott, és csak imádkozott.
Volt, hogy éjszakákon át sírt, legszívesebben belehalt volna a fájdalmába, néha föladta.
Néha úgy érezte, nincs is Isten, hiszen olyan kitartóan imádkozik, mégsem hallgatja meg őt, nem segíti őt.
Úgy gondolta, ha valóban létezik, akkor nem engedné meg, hogy sötét és negatív erők létezzenek, hiszen maga a teremtő mindennél és mindenkinél erősebb.


Aztán egy kis idő elteltével újra visszatalált, és újra érezte az égi jelenlétet.
Most már azért kezdett imádkozni, hogy adjon erőt, kitartást és hitet, hogy az árnyék ne tudja megérinteni, megtámadni. Hiszen a kívülről érkező sötétség valójában belül is létezik, a vonzás törvénye alapján, ami bennünk van, azt vonzzuk.
Így hát a napi imák mellett, kérdéseket tett föl, amikre szeretett volna választ kapni. Ha elfogadja a sötétséget, akkor nem vonzza többé?? Ha tökéletesen levédi magát, akkor nem tud megérintődni
Nagyon sokszor álmában jöttek válaszok a kérdéseire, a polaritás együtt létezik, nincs egyik a másik nélkül.
Néha megértette, voltak szép napok, ugyanakkor a kísértés mindig ott volt.
Amikor felnőtté vált, és megérett rá, eljött a tanulás ideje.
A tanítója sok kérdésére válaszolt, amikre korábban nem kapott választ.
Megerősítette a hitében, önbizalmában, felkészítette a nagy útra, ami kívülről befelé vezet, nem pedig fordítva.


A tanítás hosszú, hosszú éveken át tartott, és csakis kizárólag a szív rezgésein keresztül történt.
Csak akkor érkezett meg a mondanivaló, ha a lakatok, láncok és kulcsok egy adott pillanatban ki tudták nyitni a lezárt ajtókat, el tudták engedni a falakat. -Szépen lassan leestek a láncok, kinyíltak az ajtók, és így már szívből szívbe tudott áramolni a szeretet, az elfogadás, az alázat.


Amikor már szabad utat kapott a szeretet, a tanító elküldte tanítványát, hogy áramoltasd és tanítsd, vidd tovább a szeretet útját, a szív útját, ragyogj, repülj, légy boldog.
Nyisd a szíveket, ahogy én is nyitottalak téged, törd át a korlátokat, amik a szeretet útjába álnak.
Olvaszd ki a megfagyott szíveket, adj megnyugvást a háborgó léleknek, adj biztonságot az érzelmileg instabil embereknek, hallgasd meg, akinek abban a pillanatban arra van szüksége.
Vidd tovább a szívedben a szeretetet és ébreszd föl az embereket.
A történet itt a végére érkezett.


Olyan élő volt, hogy minden egyes mozzanata megrázott.
Mosolyogva sétálok vissza gyakorolni, és érzem, hogy ma valahogy sokkal könnyebben fog menni a gyakorlás, mint eddig. :)


 


 







2012. július 25., szerda

Együtt a természettel :) Jázminos reggelek, frangepáni virágkszorú bodító illata



Csodás kertjükkel dicsekedhetnek a háziak, akiknél lakom, és minden nap óriási figyelmet fordítanak minden egyes levélre, beszélnek a fákhoz, örülnek a virágoknak, csodálják a madarakat, ők még együtt vannak a természettel.


Hajnali ébredésem után kis tányéron nyújtja be az ablakon a bácsi a friss jázmin virágokat, mondván, egy ilyen jó illattal jobban indul a nap. A tegnap esti kis bögrében leszedett jázmin virágokat pedig a hajamba tűzdeltem, mert jót tesz a hajbőrnek (legalábbis tőlük tanultam, és bevált). Egy kis aloe kaktuszt is kapok, hogy élőben is megízlelhessem.


Ahogy ma este haza értem, rohantak át hozzám, hogy huhh azonnal jöjjek, mert most van a csoda, mindezt olyan lelkesedéssel, hogy elképzelésem sem volt mi lehet a háttérben.
Nos, a nagy szenzációt a betlehemi csillagvirág nyílása okozta, ugyanis ez a virág állítólag egy évben egyszer egy napot (csak este) virágzik, és reggelre már be is csukódnak a szirmai.
Ahogy megcsodáltuk e szép virágot, összegyűjtöttem egy csokor frangepáni virágot (még anno Balin szerettem bele), és egy koszorút fontam belőle, ami nyakba akasztva igen erős hatásokat vált ki -konkrétan bódító és teljes relaxált állapotot idéz elő.


Egy ideig üldögélek az udvaron eme áldott állapotban, és ahogy a szobába érkezem, két kis gekko szaladgál a falon, cseppet sem zavartatva magukat, hogy éppen egy lakásban ugrándoznak.
Így megy ez errefelé, nem kizárják a természetet, hanem együtt vannak vele, ami számomra nagyon  szimpatikus és hála, hogy minden nap a madarak csivitelése és a bogarak zenéje üdvözöl.
Az időjárás is szuper 25-28 fok, 60-75% páratartalommal, minden nap esik az eső, nem annyira vészes, sokkal jobban elviselem, mint az otthoni egy napon belüli óriási hőmérséklet ingadozásokat.
Az intézetben változatlan a hangulat, lassan közeledik a hónap vége és a lelkesedésünk továbbra sem aludt ki, hiszen Guruji gyakorlása és tanítása olyannyira inspirál és motivál, hogy azt nem nagyon lehet szavakba önteni.


A ma délelőtti pranayama órán is bebizonyosodott, hogy igen, őhozzá képest nem tartunk még sehol.
Virasanában ülve kezdtük a z órát és elég sokáig időztünk benne.
Majd nagyon hosszasan adho mukha svanasna, alszik a kezetek -mondja Guruji.
Ti most azt hiszitek, hogy jógáztok?? Mert én úgy látom, hogy nem, halott kezekkel nem lehet energiát termelni, adj bele tüzet. Ha tüzet akarsz rakni, akkor csak állsz az előkészített fa mellett gyufával, és nem gyújtod meg? Ha várod, hogy magától tűz legyen belőle, akkor semmi nem lesz belőle. - Milyen igaz.
Aztán hosszú sirsasana, itt is volt jó pár dolog, ami meglepi volt -mármint instrukciók terén. :)
Ezt követte a sarvangasana, ami szintén hosszúra sikeredett.


Majd ahogy mondta Guruji, most már a csatornák nyitva, lehet a pránát áramoltatni, mert bezárt mellkassal, bezárt tüdőkkel pranayamát (légzőgyakorlatok) gyakorolni nem lehet.
Lehet, csak akkor azt ne nevezzük annak.
Olyannyira precízen és mondhatni szőrszálhasogatóan tanít, hogy az embernek még a füle is szögbe van állítva. :)
Óra után jegyzetelés, és újra gyakorlás.


Újabb páciensek érkeztek a terápiás órára, újabb tanárok is, vannak már számomra ismeretlen arcok.
A kis csapatunk is kialakult az elmúlt napokban.3 finn, 3 orosz, 1 francia, 1 amerikai leányzó, no meg jómagam összebarátkoztunk, mindig foglalunk helyet egymásnak az órákon, ebéd együtt.
Tanulságos tapasztalat más országokból és kultúrákból érkező emberekkel társalogni, beszélgetni. Meghallgatni az élményeiket, és kikérdezni őket is a nagy betűs életről.
A vélemények és tapasztalatok különböznek, ugyanakkor minden ember egy kis története érzelmeket és hatásokat vált ki belőlünk.
Vannak történetek, amikben valahol magunkra ismerünk, és mély hatást gyakorol ránk egy vadidegen ember története. :)





2012. július 23., hétfő

Gyerek jóga és spontán, élményteli vasárnap Indiában (Pune városában)



A mai napra az össz terv a reggeli jóga órán részt venni (gyerek jóga), egy kis tanulás, amivel lemaradtam, a többi meg történjen spontán, tervek nélkül.


8-9 óráig csodálom, hogy legalább 100 gyerek jógázik nagyon aranyosan az intézetben, utána pedig az ügyesebbek még egy órát maradnak (ők a senior kategóriában versenyeznek:)), és döbbenet, hogyan tekergetik bele magukat olyan pózokba, amiket egyelőre ebben a pillanatban fényévekre érzek magamtól.


Elhagyva az intézetet, egy rövid sétát teszek a parkban, ahol gyerekek játszanak, nénik üldögélnek, zajlik a társasági élet. Két fedett lekövezett rész is van, ahol mit ad az Isten, jó páran jógáznak, van, aki csak meditál, és a mozdulatlanságban időzik, van, aki éppen imádkozik, és a kis áldozati szertartását végzi. Érdekes a látvány, és érezhetően más az érzés is, mondjuk a margitszigeti reggelekhez képest.


Amikor már kigyönyörködtem magam a parkban, és egy kis zöld, természetközeli élményben is volt részem, a Hare Krisna Mandír road -on haladva (az intézet is ebben az utcában van), betérek egy Krisna templomba, ahol élő zenével, énekekkel dicsőítik Istent, olyan buli van érzésem van, zenélnek, énekelnek és gyakorolják az Ishvara pranidhana-t, ami Istennek való odaadás, felajánlás, szeretetet jelent.
Nagy meglepetésemre az oltáron Jézus óriás fotója bekeretezve. :)


Itt megemlíteném az elfogadást, ha a krisnások elfogadják Jézust, mint mestert, tanítót, akkor a katolikus keresztények miért is ítélkeznek a Krisna tudatú hívők fölött?? Nem az én tisztem ezt a témát helyre tenni, csak eszembe jutott, hogy sok vallásból teljesen hiányzik az elfogadás, és ha valaki a vallásában más, mint én, máris ítélkezem. :)


Az egy órás szeánsz után tovább haladok, és egy hindu templomhoz érkezem, ahol papok fehér ruhában csöngetnek ezerrel, tűz szertartás van éppen. Bemegyek, leülök, és már az első pillanatban szédülök a nagyon tömény füstölő illattól, ami azt jelenti, hogy egyszerre legalább 20 nagy és 20 féle füstölő illata keveredik. Ganésa jobban bírja, mint én. :) Az egyik pap körbe sétálja Ganéshát, mondhatni körülötte körbe jár, köröket ír le, köröz, köröz, majd mindenki a tűz fölé rakja a kezét, mintha merítene a tűzből, és a fejére tenné: én is oda megyek, jól jön egy kis tűz energia.


Mindenhol máshogy közelítik meg a hit kérdését, de az út ugyanoda vezet, csak más ösvényeken.
Minden vallást tiszteletben tartok, sőt mindenhol jól érzem magam, legyen egy katolikus közös ima, vagy egy hindu tűz szertartás, a lényeg az egység és az égiekkel való összekapcsolódás.


Tűzszertarás után beszállok egy riksába, és irány a piac, nem feltétlenül vásárlás céljából.
Az emberek zöme ma ott található, a Laksmi road-on.
Kicsik és nagyok, óriási nyüzsi. Csodás, színes virág koszorúk készülnek a felajánlásokhoz, a templomoknál óriási sorban kanyarognak az emberek, az asszonyok fejük tetején gyümölcskosarakat visznek a virág koszorúk mellett, ezzel is hálájukat és alázatukat kifejezve a mindenható felé.
A piacon pedig gyönyörű színekben pompázó ruhák, látni lehet az összes létező színt és variációit, nénik ülnek a földön, akik kukoricát, gránát almát, lime-ot, zöldség és gyümölcs hegyeket árulnak.
Óriási hangzavar, szinte mindenki nevet vagy mosolyog, nyomor van és a mosoly mégsem fagyott le az arcokról.
Érzékelni lehet a szeretetet, a lelkesedést, a feltétel nélküli hit és bizalom tanulására éppen megfelelő helyen vagyok. :)
Szemlélődés, beszélgetés az emberekkel és úgy elsuhant 5-6 óra hossza, hogy észre sem vettem.
Lassan haza indulok, hogy maradjon még időm tanulásra is, mert az anyag végtelen és kifogyhatatlan.
Első intésre megáll az első riksás, úgy látszik a Ganésához való imám ma hatékony volt (akadályok elhárításásában segít) :)


Viszonylag korai lefekvés rendeltetett el mára, ugyanis este 8-kor áramszünet vette kezdetét. Olvasni terveztem, de ahogy mondani szokták ember tervez, Isten végez.
Még egy kedvenc mondat: Ha meg akarod nevettetni Istent, kezdj el tervezgetni… :)

2012. július 18., szerda

Megérkezett a várva várt eső Indiában, vele együtt élet víz nélkül a lakásban :)



Nagyon evidensnek és természetesnek vesszük, hogy a lakásainkban folyik a víz a csapból, hogy meleg és hideg víz között válogathatunk, kimos a mosógép, kényelmes nyugati körülmények helyett keleti vízhiányos állapot volt ma.


Fölkelek reggel korán, és már a zöld tea készítésnél elakadt a dolog. Nincs víz. Azt hittem, csak a konyhában, gyorsan kiderült, hogy sehol az egész lakásban. :) Hűha, a tea nélkül kibírom, de jó lenne zuhanyozni, terveztem kimosni a ruhákat (kézzel, vödörben), jjó lenne egy fogmosás......... És csak most döbbnetem rá, hogy mennyire értékes az életünkben a víz. Csak akkor tudunk igazán értékelni valamit, ha a hiányát megérezzük.
Hajnali 4 óra van, nem verhetem föl az egész házat, hogy nincs víz, így elfogadom a jelenleg kialakult helyzetet, és alkalmazkodom, vagyis előkerülnek a fertőtlenítő törlő kendők zuhanyozás helyett. Fogmosoás ásványvízzel, a ruhákat majd csak kimosom, ha lesz majd víz.


Elgondolkodom............ víz elem, az érzelmek szimbóluma. A holddal is összefüggésben van. Igen, fogyó hold van, de ennyire??? Mivel mindig elgondolkodtatnak a dolgok, amikor velem történnek, kérdések záporoznak: Az életem melyik területén fojtottam el az érzelmeket, hol nem tudom kiengedni magamból és miért van az, hogy visszafolytok dolgokat??
Nehéz ügy az érzelmekről beszélni............ Hol zártam el a csapokat belülről??? Egy dugulásnál is sok szemét kerülhet a csövekbe, ami a dugulást okozhatja. Azt gondolom, mindannyiunk életében voltak csalódások, érzelmileg nehezen elfogadható történések, és bizony előfordulhat, hogy ha sok szemét ment át a csöveken belül, dugulás következett be, amikor már nem mertük kiengedni, kiáramolni a belülről kifele kívánkozó dolgokat, mert jobbnak láttuk bent tartani. Keresem a választ, hallgatom a belső hangom üzeneteit, nem jutok válaszhoz.


7-re jegyzetelni rohanok egy haladó órára, ébresztés képpen kézen állással kezdenek, és hátra hajló pózok tömkelege. Ahhoz képest, hogy helyiek, és idősebbek is, nagyon jól bírják, vasfegyelemmel és lelkesen gyűrik végig a gyakorlatokat.
Óra után kisétálok teát inni az utcán, a jó kis zajos, koszos, ugyanakkor színes és vidám hangulatú sarkon. :) Betérek egy hindu templomocskába, ahol Ganésa fogad. Ő az akadályok elhárítója, kérem őt, hogy segítsen, és valóban jól jönne egy kis akadálymentesítés. :)


9:30-tól kezdődik a női óránk, szőnyeg szőnyeget ér, tehát semmi távolság, és hát itt már bőven benne vagyunk egymás aurájában. :)
Mindezek a tények eltörpülnek, lelekesen várakozunk, mert mesterünk, Guruji ismét tanít. :)
Kutya pózban kezdünk. Megkapjuk az alap instrukciókat, amivel egész gyakorlás alatt, minden pózban dolgozni fogunk.


Ezt követi a kézenállás. :) Angolul full arm balance. Your full arm balance is an empty arm balance -nevet rajtunk Guruji. Vagyis azt szeretné mondani, hogy a kézen állásban lehetőleg jó lenne, ha valóban a kezünkön állnánk, és a tenyerünk full lennt lenne a talajon, mert egyébként csak csinálunk valamit, amiben nem vagyunk benne, és ha csinálod, és nem vagy ott, akkor meg minek vagy egyáltalán itt?? Vidd az intelligenciádat, és a tudatosságodat a tenyeredbe, teljesen, full. :)


Hátrahajlások követik a kézen állást, urdhva mukha svanasana, ustrasana, urdhva dhanurasana. (fölfele néző kutya, teve, híd).
És minden pózba ugyanazokat a pontokat visszük bele és dolgozunk vele, sok-sok ismétlés. Néhány ülő-csavaró levezetésképpen (marichjasana, ardha matyiendrasana). Pihenés képpen pedig paschimottanasana a végén. :)


Nehéz volt, de óra után lebegtem… :)
A felszabadulás, repülés érzése lett úrrá rajtam.
Most már az eső is megérkezett olyan igazi monszun feeling, ömlik az eső mintha vödörből zúdulna ki és mire hazaérek, már víz is van, nemcsak a csapban, hanem úszik az egész szoba, mert beesett az eső picikét.
Nem baj, szerencsére semmi nem ázott el, éppen a szoba azon részén nem voltak könyvek, ruhák, így sebaj, majd fölmosom.


Ebéd után újra gyakorlás van 18 órától pedig terápiás óra.
Most már belejöttem, nem zavar már a sok beteg ember, ma egy csípő problémás hölgyemény programját követhettem, hát vele sem voltak kíméletesek, erőfeszítés nélkül nincs eredmény, ezen elvek alapján csak úgy nyekkennek a betegek a pózokban, alázattal és tisztelettel viselve a fájdalmat. :)


 

2012. július 16., hétfő

Üdítően hat a friss kókusz leve gyakorlás után, a benne lévő krémszerű fehér belső rész pedig mennyei :)



Általában minden reggel 6 vagy 7 órakor kezdődik a gyakorlás, utána még 9-12-ig saját gyakorlás van.


Az intézet utcájában egy kis tologatható szekéren árulják a srácok az életmentő kókuszt, amit először ketté hasítanak fejszével, megisszuk a friss levet, majd a benne lévő krémszerű mannát a kókuszdió héjából éppen frissen készült kanállal eszegetjük.
Gyakorlás után a srácok forgalma óriási, hiszen 70-80 éhes gyakorló rohamozza meg őket.
Sorban állunk, és már alig várjuk, hogy sorra kerüljünk, addig is megy a trécselés.


Ma éppen a finn csapattal beszélgetek, nekik is Rita Keller a tanáruk, milyen kicsi a világ. :)
És Rita lánya, Kerstin is velünk tart. Itt van Frank is Németországból. :) Aki eddig nem volt ismerős arc, most már az lett, sok-sok barát, és akár egy óriási nagy család.
Tegnap szabad nap volt ugyan, reggel 8 kor a helyi gyerekek jógáztak az intézetben. Legalább 60-70 gyerek reggel 8-kor a pihenő napját jógával kezdi. :) Édesek nagyon, aktívak, ügyesek, kicsik és nagyok.
Helyben futással melegítenek. Abhijata, mesterünk unokája, nagyon profin levezényli a gyerek sereget,
Imával kezdik az órát, majd elmeséli mindenki, hogy neki miért jó a jóga, miközben lótusz ülésben ücsörögnek. :)


Megkéri őket, hogy óra előtt ne egyenek, menjenek el mosdóba, és tartsák be a szabályokat, a gyerekek pedig édesen bólogatnak. Dinamikusan egymást követik a pózok, ugrálnak egyik pózból a másikba és élvezik nagyon. :)
Nagy élmény volt számomra, elgondolkodtam, hogy újra jó lenne egy gyerek csapattal jógázni otthon. :) Talán szeptembertől újra tanítom a rosszcsontokat, sok erőt adott Abhi, ahogyan bánt velük, és nagyon nehéz, ugyanakkor csodás érzés gyerekekkel foglakozni. :)


Haza ballagok az óra után, nem terveztem semmi extrát csak egy kis pihi, olvasni, tanulni, csak úgy lenni és nem tenni.
Ebédre meghívtak a háziak, akiktől az apartmant bérlem. Nagyon kedves, aranyos kis hindu család, könnyű dolguk van, meg nekem is, mert ők is vegák, én is, az indiai ételeket pedig imádom. :)
Nagy családi vasárnapi ebéd, 3 generáció lakik együtt, ők még így élnek, ráadásul, ahogy elnézem a legnagyobb harmóniában és szeretetben. :)


Ahogy a krisnásoknál is szokás, nem üveg, hanem fém tányérok és poharak vannak.
A lakoma pedig nagyon finom dahl (sárga borsós zöldség leves), rizs, kókuszos csatni (szósz), csapati (kenyérszerű finomság), nyers és párolt zöldség hegyek, desszert. –Huhhhhh...
Mondták, hogy nem szoktak mindig ilyen sokat és sok félét enni, csak most szerették volna, ha több féle finomságot is meg tudok kóstolni.
Jól elbeszélgetünk az élet nagy dolgairól, az előző és jövő életekről,..., jógáról.
Érdekesen otthon érzem magam, bár nálam nem megy nehezen, viszonylag gyorsan akklimatizálódom, ismerkedek és beszélgetek, izgalmas teljesen más nemzetiségű, vallású és kultúrájú emberekkel eszme cserét folytatni.


Ebéd után pedig azon gondolkodom, hogy mi lenne, ha inkább csak úgy ülnék, és nem cselekednék........... Mi, nyugatiak, bele vagyunk hajszolva az állandó cselekvéskényszerbe. Mindig csinálunk valamit, nem hagyjuk, hogy a lelkünk igazán szólni tudjon hozzánk, csak megyünk, csak megyünk, elfoglaltak vagyunk, fontosnak akarjuk magunkat érezni, bizonyítani akarunk.
És minek?? Kinek?? Legtöbbször saját magunknak, és van, aki a külvilágnak akar minden másodpercben megfeleni....... a szüleinek, a párjának, a gyerekeinek.


A kérdés csak az, ha mindig a megfelelés hajt, tudsz-e igazán önmagad lenni.
Az lenni, aki vagy, nem az, akinek mások akarnak téged látni, ahogyan  esetleg ugráltatnak –feltéve, ha hagyod magad.
Ülök, és csak a jelen pillanat van, most magam vagyok.
Nem rohanok, nem terelem el a figyelmet magamról minden külső tényező révén. Nem rohanok el saját magam elől, mint ahogy általában szoktam, hanem csak létezem, csak lélegzem, nézem a fákat, ahogyan erősen tartják az ágak az óriási tömegű mangó termését.
Ők sem rohannak, csak úgy vannak, és teszik a dolgukat. Nem csillognak, nem akarnak jobbak és többek lenni, mint a mellettük álló mangó fa, hiszen átélik, hogy mindannyiunkban, és mindannyiunkban az Isten arca mosolyog vissza.


Telejesen mindegy a teljesítményed, az igyekezeted, az aggodalmaid.
Isten szemében mindez eltörpül, és mindenki egyforma, egy, és teljes.


 






2012. július 14., szombat

Egy aktív szombati nap-őrületes forgalom az utcán, bevásárlás a helyi piacon, sok sok jógával fűszerezve



A tegnap esti pranayama óra után (Geeta tanított), újjászületve ébredek föl, a szokásos reggeli rituálémmal kezdve a napot: Mennyei finom ízű mangót majszolgatok hajnalban, ébresztésnek pedig jól jön a zöld tea.


Döbbenetesen hangzik, ma reggel 6 órakor van az első kezdő óra (Rayával). Jegyzetelni megyek, szombat lévén telt ház van.
Szombaton még iskola is van, és még aktívabb a város, mint egyébként szokott.
7 órától pedig mesterünk unokája (Abhijata) tanít, alig kapok levegőt a sarokban a tömegtől, nem adom föl, írok, és írok, és írok.
A mi óránk, vagyis a női jóga 9:30 kor kezdődik Guruji vezénylésével, unokáján keresztül -a tömeg itt sem marad el. A világ minden tájáról sorakoznak a lelkes tanítványok: Amerika, Ausztrália, Kína, Japán, Finnország, Németország, Csehország, Franciaország. nem is sorolom tovább. Tavalyi évvel ellentétben szokták mondani annyian vannak, mint az oroszok. Igen ám, nemcsak annyian, hanem oroszok, és sokan… :)
Szóval rengeteg orosz csajszi, így most már itt is elértem azt, hogy orosznak néznek.
Eddig csak Egyiptomban, Balin tették föl a kérdést, hogy Oroszországból vagyok-e.
Idén már itt is leoroszoztak. :) Nem baj, végeredményben mit számít az, hogy honnan vagyunk.
A lényeg, hogy itt és most Indiában gyakorlunk, és egy nemzetközi nagycsaláddá válunk, ahol minimum napi 5 órát együtt töltünk.


2 nap után már ismerős arcok, szokásos mosolyok, beszélgetések. :) A szokásos WOW FROM HUNGARY??? Ha ezt éppen egy indiai embernek mondod, akkor először meg kell adni a földrajzi szélességi és hosszúságú fokokat, mert senkinek lövése sincs róla, hogy valahol a nagyvilágban létezik Magyarország. :)
Az a bizonyos női óra mára is jól ki volt találva. :)
Adho  mukha svanasana (lefelé néző kutya póz), virasana, sirsasana, sarvangasana.
A másfél órás órából 20 perc volt fejen és legalább 30 sarvangásanában.
Ahogy elnézem, úgy gondolja Guruji, hogy fejre állítja a nyugatiakat, mert túl agyasok, és állandóan a fejükben élik az életüket… :)


Ugyanakkor felhívja a figyelmet arra, hogy ez a két legfontosabb gyakorlat, ami a keringést megfordítja, és ezáltal kitisztítja a méreg anyagokat a testünkből, kiüríti a salak anyagokat.
Az elménket, a szenvedő agyunkat pedig megszabadítja a negativitástól, létrehozva a pozitivitást, és fényt teremtve az elménkben, lecsendesít -hiszen a jóga az elme hullámzásainak az elcsendesítése.
Ömlik rólam a víz, a belső balhé folyik, nem bírom -de birod! Ha nem birod, mi a jó fenének jöttél ide? Maradtál volna otthon -ááááááááááá- bírom, és kész. Néha megfeszülök, néha elengedek. Előbb-utóbb meglesz az a középpont a fejen állásban is, ahol már nem kell ennyit erőlködni.
Lusták a lábak -mondja Guruji. Lusták vagytok! :)
Hát őhozzá viszonyítva mindenképpen, a régi önmagamhoz képest pedig semmiképpen sem. :)
Túlélős volt ez az óra is, női jóga címen, ugyanakkor megnyugtató és felszabadító. :)


Elhagyom az intézetet, a piacra megyek bevásárolni és körül nézni. Az utcai forgalom őrjítő, millió autó, motor, riksa száguld és mindenki dudál. Olyan hangzavar van, hogy szinte garantált a hallás károsodás.
Az utca egyik oldaláról átjutni a másikra művészet, inkább lehetetlen. :)
A piacon gyönyörűséges színekben pompázó zöldségek, gyümölcsök. Vannak olyan zöld cuccok, amiről azt sem tudom, hogy mi az, így jól be is vásárolok, hogy kiderítsem, mi micsoda, és eszik-e vagy isszák. :)
1 kg paradicsom, 1 kg uborka, 1 kg mangó és néhány ilyen zöld cuccért mindössze 120 rúpiát fizetek, ami kb max 500 ft. :)


Iszom egy jó kis csájt, ami kardamonos tejes tea, jól esik a kemény gyakorlás után, olyan „megérdemlem” érzéssel kortyolgatom, miközben az utca zaja egyre csak növekszik.
Ha nem jógáznék ennyit, az idegrendszerem e zajok hatása alatt összeomlott volna szerintem. :)
Az otthoni csend majd szinte zavaró lesz.


Elröppent az ebédszünet, rohanás vissza gyakorolni, 16 órától saját gyakorlás.
Itt már elég kevesen vagyunk, lefáradt mára már a csapat, vagy otthon gyakorolnak.
Én sem erőlködök, ülő pózok és regeneráló pihenő pózokban próbálok újjászületni, ami végül sikerül is.
Érdekes kívülről szemlélni egy ilyen gyakorlást. Van egy nőci, aki megállás nélkül napüdvözletet gyakorol, egy órán keresztül. Egy másik lány pedig, amióta láttam állandóan csak hátra hajlásokat ismételget, van, aki csak pihenget, van, aki a saját terápia programját gyakorolja.


Az a szép, hogy mindannyian mások vagyunk és mások az igényeink. Amíg az egyik ember a hard core gyakorlástól van jól, addig a másik egy ugyanilyen programban elvérezne. :)


 





2012. július 12., csütörtök

Első ebédem az utcán. India ízei és történései



Hajnali ébredésem meditációra késztet. Kevésbé zajos az utca, most még lehet hallani a madarakat, ebben az időszakban van még némi nyugalom. A madarak és bogarak zenéje megnyugtató. Lélekben felkészülök a ma nem túl könnyű napra. Csak kibírjam valahogy, mert húzós lesz, legalábbis, ahogy beterveztem. :)
Iszonyat tumultus van a reggeli 7 órás órán, amit Prasant, mesterünk fia tart.


Indiában az a legjobb, ha nem tervezel, és semmire nem számítasz, mert akkor nem ér meglepetés. Félreteszed az elvárásaidat, és mindig az éppen aktuális szituációhoz alkalmazkodsz…
Mivel egész héten minden órán előre hajlások és ülő csavaró pózok vannak, Prasant az ülő csavarok után reggel 7 kor ustrasanát (teve) és urdhva dahnurasanát (híd) gyakoroltat.
Hát, volt ám meglepi….. aztán sirsasana (fejenállás) és ustrasana...........
Gondolom, nem csinálhattuk szépen, mert kicsit meglepődött és üvöltött, hogy mindenki jöjjön ki a pózból, és üljön le.


Majd kiselőadást tartott arról, hogy mégis mit kellene tennünk:
Ha a hajadat megfésülöd, akkor használod a kezed, vagy csak arra vársz, hogy magától kifésülődjön??
Ha egy ebédet meg akarsz főzni, akkor a hozzávalókat minimum meg kell pucolni, föl kell darabolni,....... összerakni, ízesíteni kell. Vagy csak lerakod a zöldségeket az asztalra, és várod, hogy elkészüljön magától?
Használd a kezeidet a pózokban, használd a tested összetevőit szépen egymás után, mint amikor főzöl. Rakd össze, majd a végén ízesítsd.
Ne akarj kirohanni a pózból! Ha azért csinálod, hogy vége legyen, akkor ne csináld!
Menj haza, ne vesztegesd az idődet, meg az enyémet sem. Ha arra vársz egész életedben, hogy meg fogsz halni, akkor nem élsz, nem tudsz élni, mert rettegsz a haláltól. Mivel így is úgyis meg fogsz halni, fölösleges rettegni. :)


Az óra felénél olyan szédülés és fejfájás jött rám, hogy alig tudtam végigcsinálni az egészet, aztán végül egyszer csak vége lett, és pihenhettem egy henger párnán, felkészülve a 3 órás saját gyakorlásra, amit ma nem vittem túlzásba. -Úgy éreztem, elég szivatós volt a reggeli óra, így nem nyírom ki magam teljesen, inkább figyeltem, amint Guruji és Raya, Abhijatát (mesterünk unokáját) nyúzzák -ezt szó szerint lehet érteni, hátra hajló pózokba passzírozták bele. Szegény csajszi sírt, nyögött, könyörgött, hogy fáj neki.
Gondolom, amikor a legjobban fájt, akkor kapott még egy 20 kg-os tárcsát, hogy enyhítse a fájdalmát.
Komolyan attól tartok, hogy szétszakad, pedig nem, ezek csak az én korlátozottságomból adódó gondolatok. :)


Gyorsan eljön az ebédidő, megkeresem az utcai kajáldát, ahol tavaly is sokszor ettünk. :)
Ugyanaz a házaspár fogad, és megismernek. :) A kislány már másfél éves lett azóta, hosszú, fekete hajjal.
Neki fizetek, és ő adja vissza a pénzt. :) Paneer Paratha az ebéd: főtt krumpli és liszt palacsinta-szerűen kisütve, sajttal a közepén, a szószok hozzá pedig: natúr joghurt és köris szósz.
Istenem, csak nem lenne ennyire csípős és sós! Na, mindegy, majd holnap szólok, hogy csökkentett sót és csípőst szeretnék. Legalább a felét megettem, üldögéltem, és bambultam a morbid képet: Az utca másik oldalán, a szemétdombon a kecskék és egy sertés csapat tanyáznak, néha megfürdenek a pocsolyában.


Az asztal alatt, ahol ültem, csodálkoztam, hogy egy szép lila színű takaró a földön (asztal alatt), mintha egy csomag lenne alatta. A következő pillanatban két kis kéz és kis lábacska kibújik… Te jó ég, majdnem szívrohamot kapok, olyan kandi kamerás jelenet! Egy kisbaba aludt az asztal alatt, leterítve, hogy ne járják a legyek. A házi gazda kiugrik a pultból, fölveszi a kislányt, és beviszi, hogy az ő kislánya vigyázzon rá.
Látva a rémült arcomat, megnyugtat, hogy nincsen semmi baj, az anyuka elment vásárolni, amíg itt alszik a babája. Aha, gondoltam magamban, az utca szélén, egy asztal alatt, éppen ott kellett helyet találni??
Szóval ilyen laza itt minden Indiában, nem aggódják túl a dolgokat, nem stresszelnek, és nagyon rohanni sem látom őket. :)


Ebéd után újra könyvtár, jegyzetelés és máris indul a remedial class (terápiás óra).
Hétfőhöz hasonlóan ma sincs Guruji és Geeta sem, így jóval oldottabb a hangulat és újra közelebbről bele pillanthatunk a különböző programokba.
Ahogy mondani szokta egyik tanárom, ha már elég nagy a kényszer nyomás, vagyis a fájdalom, akkor az ember képes változtatni, ezt látom most a pácienseken is, hogy  bőszen tűrik a fájdalmat, szorgalmasan és lelkesen gyakorolnak, mert gondolom, érzik a hatását. :)


18 órától Abhijata tanít bennünket, gondoltam most jól levezeti rajtunk a reggeli gyakorláson szerzett fájdalmait. Nos, nem volt annyira vészes. Uttanasana, Praserita Padottanasana, Adho mukha savanasana. Adho mukka vriksasana (kézenállás), mind a három kéztartással, majd páros lábbal fölugorva (ja persze, majd amíg haza indulok -esetleg akkorra kigyakorlom).
Sirsasana (fejenállás) variációkkal hosszan, hosszan -jajjjjjjjj már megint?! :)
Majd Sarvangasana variációkkal 20 percig, és good night. :)


Elrohant gyorsan ez a nap is, és már az alvás ideje is beköszöntött. :)




2012. július 11., szerda

Elvileg monszun van Indiában most, a helyiek esőért imádkoznak :).Jobb az idő, mint Budapesten



Döbbenetes hatásai immár Indiában is jelentkeztek a globális felmelegedésnek.
Június, július, augusztus az esős szakasza az évnek, ezért sokan mondták is nekem, hogy csak ilyenkor ne jöjjek, mert folyton esni fog.
Úgy voltam vele, gyakorolni és tanulni jöttem, hol számít, ha kint szakad az eső, nem zavar. :)
Most meg egyáltalán nem zavar, mert amikor megérkeztem, aznap esett és azóta nulla.
29 fok van, néha 25-re is lehűl.
Sokkal kellemesebb és elviselhetőbb a Budapesti tikkasztó hőségnél.


A háziak mesélték, hogy nagyon nagy a baj, ha nincs eső, minden nap imádkozik az egész város, de most valahogy mintha az Istenek nem hallgatnának e kérésekre.
Én nem csodálkozom rajta, az Istenek helyébe én sem igazán tűrném azt, amit az emberek tettek a Föld nevű bolygóval. Sőt azon sem csodálkoznék, ha egy villanás alatt eltűnne a bolygónk, amit persze nem szeretnék, mert imádok itt élni és létezni, ugyanakkor mindennek következménye van, és nem lehet csak úgy, büntetlenül ártani még egy légynek sem, nemhogy egy csodás bolygónak.


Ma reggel 6-kor már az intézetben jegyzetelek ezerrel, hetente 2 alkalommal a kezdő gyakorlók reggel 6-ra is jöhetnek jógázni. :) Azért ez nem semmi, 6-7 ig.
Bár szuperjó időpont arra, hogy jól induljon a nap egy jó kis ébresztő jóga után. :)
7 órától jóga csak pasiknak, ott is csak jegyzetelhetek, végre ma van női jóga 9:30-11:30ig.
Guruji unokája Abhijata tanítja elvileg, gyakorlatilag meg Guruji diktálja az instrukciókat. :)
Mennyire jó, hogy tanít, majd kiugrok a bőrömből, annyira örülök.
Belemegy egy pózba vagy fél órára, és onnan még képes instrukciókat adni a gyakorlatokhoz, és a hibákat is észre veszi.
Olyan aktív életet él 93 évesen, hogy sok 20 éves megirigyelheti. Olyan erő és tűz van bene, hogy csodálatra méltó.


Uttanasanával kezdünk, eddig még soha nem hallott instrukciókkal felruházva, így össze kell szedni magam, és nagyon koncentrálni, mert különben nem tudom beépíteni a gyakorlásomba.
Adho mukha svanasana (lefelé néző kutya póz) a következő, amit hosszasan és még annál is precízebben gyakorlunk. Reggeli meglepinek chaturanga dandasana a következő póz, olyan aktív lábakkal, hogy a végére tényleg megérzem, hogy nem is a kezemmel, hanem a lábaimmal tartom magam, szenzációs, könnyűvé válik a póz, ha beépít az ember néhány trükköt. :)
Állásba helyezkedünk Triconasana, Parshvakonasana, Praserita Padottanasana. Fókuszban az egyvonalúság, az energiák megfelelő irányba való vezetése, egy olyan munka, ahol nem veszíted az energiát, hanem termeled.


Majd a várva várt Sirsasana (fejen állás) volt a soros-nos ez az a póz, ami továbbra is nehézségeket okoz és egy idő után elveszítem a fonalat. Az elején még hallom az instrukciókat, és csinálom, majd eljön egy pont, amikor már egyetlen szó sem jut el hozzám, annyira kényelmetlenné és fájdalmassá válik -örülök, ha ki tudom tartani, nemhogy még a combomon a bőrt is különböző irányokba tekergessem.. :) Bőven van még mit fejlődni, sőt, továbbra is azt gondolom, időnk, mint a tenger, és nem sietek sehova. A jóga gyakorolható akár 93 éves korban is, a példa előttünk van, csak követni kell. :)
Hosszas halasanával folytatjuk, és mindent integrálunk, amit az előző pózokban tanultunk, gyakoroltunk.
Savasana helyett pedig maradt a paschimottanasana levezetés képpen.


Egy rövid szünet után a könyvtárba megyek, jegyzetelni, hogy a női óra egyetlen instrukciója se vesszen el, majd a saját gyakorlásomban még egyszer végig gyakorlom (16-18 óráig), hogy ne csak a füzetem gazdagodjon, hanem a testem is megtanulja.
Guruji arra kért mindenkit, hogy ha már ide jöttünk tanulni, legyünk oly kedvesek venni a fáradtságot és óra után is gyakorolni, beépíteni, mert a pénteki női órán nem szeretné újra ezt tanítani, tovább építené, mélyítené a gyakorlást.


18 órától pedig újra terápiás csoportos Remedial class.
Az első nap volt a beetetés, amikor azt hittük, hogy Guruji és Geeta már nem is fognak jönni.
Tegnap óta mindketten ott vannak, és még a 100 éve gyakorló és tanító, nagyon magas szintű tanárok is lapos kúszásban közlekednek, olyan üvöltözés megy.
Bármelyik tanár, bármit csinál, az tuti, hogy nem jó, és nem felel meg.
A páciensek pedig fájdalmukban úgy ordítanak, nyögnek, hogy elképesztő.
Nagyon megviselt lelkileg ez az óra, láttam olyan embert, aki lebénult, és újra járni tanítják, nem is sorolom a problémákat.
Ennyi beteg ember egy helyen! Úgy érzem, ez most sok volt.
Egy bácsinak, akinek hasonló háta és válla van, mint nekem (merev és kötött, kimozdíthatatlan), figyeltem és jegyzeteletem a programját.... -szegénykém, mint a sakál. úgy üvöltött, aki pedig beletekerte a pózba, kicsit sem zavartatta magát.


Ismét rá kellett jönnöm, hiper érzékeny és gyenge vagyok, vagy talán túl sok empátia szorult belém.
Úgyhogy, akik nyávogni szoktak az óráimon, (na vajon kire gondolok), érezzék magukat megtisztelve, hogy ilyen kis finom és nőies vagyok, és senkit nem erőszakolok brutál módon a pózokba. :)


 



2012. július 9., hétfő

Első nap az iskolában :) kis csoportosból középsős lettem :)



Ki gondolta volna, hogy ennyire gyorsan elszáll a tegnapi betegség?! :)


Ahogy lefeküdtem, vizualizáltam, hogy egy kristály ágyban vagyok, és reggelre a kristályok meggyógyítanak, leviszik a lázam, kitisztítanak mindent a testemből, amit fölöslegesen magamra vettem.
Meghívtam Rafael arkangyalt is, hogy segítse a gyógyulásomat, fényben úszva, feltöltődve aludtam el, és reggelre, mintha nem is lettem volna beteg.


A lényeg, hogy képesek vagyunk bekapcsolni az öngyógyító folyamatainkat, ha vissza tudunk kerülni a megfelelő egyensúlyba, és tudunk befelé figyelni, magunkban lenni, elengedni a külvilágot.
Hiszen a teremtés belülről kifele halad, ami bennünk van, az tükröződik kívül is, innentől fogva nem is boncolgatom tovább, hogy mi lehetett bennem tegnap, és az azt megelőző napokban. :)
Továbbra sem vagyok éhes, így még ma is tart a böjt, csak teázgatok.


Reggel 8:45-re érkezem az intézetbe. Nem gondoltam, hogy az első ember, akivel találkozom ma, az én drága kis picike mesterem lesz.
Guruji az asztalnál üldögélt, senki más nem volt abban a helységben.
Odamentem hozzá, a szokásos módon üdvözöltem, fejet hajtva, letérdelve.
Mosolygott, nem beszéltünk semmit.
Vannak az ember életében olyan pillanatok, amikor a szavak nélküli csendben áramolnak az energiák.
Egyébként is, az iránta érzett tiszteletemet, szeretetemet nem is tudnám szavakba önteni. Az alázat és szeretet körül ölelte a szívem, leültem a székre, a hatás órákig eltartott még.


Beregisztrált a mi Pandunk, és megkaptam az órarendemet, ami most már a haladó, ellentétben a tavalyi, kezdő csoporthoz képest. Átnéztem az órarendet, hát változnak a dolgok.... Geeta már nem tanít, sajnálom.
Alig van női óra, és mondhatni átadták a terepet a fiataloknak: Guruji unokája és Raya, aki minden nap Gurujival gyakorol, ők tanítanak.
Prasant reggeli órái maradtak. Vannak jó hírek is, a terápiás órákon már lehet asszisztálni, segíteni, nemcsak külső megfigyelőként jegyzetelni.


A reggeli órát lecsúsztam, mert csak 9-től van a regisztráció, így maradt a délután.
16-18 óráig Remedial class, ami csoportos terápia órát jelent.
Jönnek a páciensek a különböző problémákkal, és sok-sok tanár pakolja bele őket a pózokba.
Véletlenül a térd problémás brigádba keveredtem, amit Raya vezetett. :)
Volt kb 10 páciens és 10 tanár. Raya vezényelt, ők csinálták, és ha kellett, akkor mi segítettünk a betegeknek. -Összességében, kívülről nézve kaotikusnak tűnik egy ilyen óra akkor, ha több irányba akar figyelni az ember.
Csak kizárólagosan az én csapatomra koncentráltam, és amikor hosszan pihentek a pózokban, le is tudtam jegyzetelni ezt a szenzációs programot.
Holnaptól pedig majd úgy helyezkedem, hogy minden fajta témakörhöz, problémához el tudjak jutni.
Mondjuk időm bőven lesz, mert minden nap van 16-18 óráig terápiás óra. :)


18 órakor pedig elkezdődött a Raya intermediate 2-es szintű órája: Előre hajló pózok hete van.
Gyorsan le tudtam utána jegyzetelni, mert összesen max 5 pózt gyakoroltunk, de azt hajszál precízen ám.
Kezdtünk uttanasanával, lábak matrac szélesen, majd addho mukka svanasana (lefelé néző kutya póz).
Parshvottanasana –nos, ez volt az a póz, amit 60 percen keresztül boncolgattunk, különböző kéztartásokkal.
A fókusz a hátsó bordák bent tartása volt. Ahogy mondta a Raya hit the back ribs in. :)
Urdhva hasta kéztartással nyújtóztunk előre, nem pedig le. Előre, felkar a fül mögött és csak vízszintes törzshelyzetéig engedd le, ott tartsd meg, és a felkarokat emeld a plafon felé.
Huhh, a jó kis merev vállaim, de szerették... Aztán ugyanezt paschima badhanguli kéztartással (újjak törzs mögött összefűzve). Először a törzs megy előre, nyújtózik előre, nem pedig lefele. Majd könyökfogással ugyanez.
A legutolsó ismétlésben lehetett a teljes pózt végre hajtani.
Aztán sirsasana (fejen állás), sarvangasana, uttanasana és good night.


Jó volt így kezdésnek, élveztem nagyon. :)




2012. július 8., vasárnap

Egy felejthetetlen utazás Cairo Mumbai útvonalon-túléltem :)



Július 7 délutánján lassan csomagolok, újra egy nagy kalandra felkészülve, ami ma már kezdetét veszi, és már rosszul indul:


Néhány napot a férjemmel töltöttem Kairóban, ezúttal nagyon nehéz és sűrű energiákban.
Próbáltam tartani a frontot, nem engedni, hogy a közelünkbe férkőzzön a rossz energiák tömkelege, de mára már mindketten lázasak vagyunk. Úgy indulok ki a reptérre, mintha ólom golyók húznák a lábamat, és erre még az elválás, ismét szeparálódás fájdalma is nyomaszt minket.
23:15 kor van az indulás, sikeresen becsekkolok, és máris a fedélzeten találom magam, és olyan tömeg van, hogy el sem hiszem.
Az egy dolog, hogy engem a szívem Kairóba húzott, ennyi indiai pedig mit keres itt????
Hamar rájövök, ők is muszlimok, sokkal vidámabb, színesebb csadorban öltözve -így kedvükre imádkozhattak és nézhették végig a csodás mecseteket, Egyiptom hírességeit.


Ablak mellé szól a jegyem, mert ugyebár tágítom a határaimat (mindig folyosón szoktam ülni). Mellettem egy indiai nőci a férjével, a tömény füstölő illata és az izzadság keveredik körülöttük. -Már az első pillanatban éreztem, itt gáz lesz.
Elaludtak, rám borultak, és még soha az életben nem érzetem magam ennyire bezárva, fojtogatva.
Legalább 2 órát bírtam, majd áttéptem magam előttük, és irány, rohanás a mosdóba. -Elől hátul távozik az egyetlen alma, amit megettem.


Kérdések jönnek, mit nem tudok befogadni, mit nem tudok megemészteni??
Mert hát ugyebár minden fizikai tünetnek lelki oka van.
Tulajdonképpen gyorsan jött a válasz: Olyan sok minden történt a napokban, hogy egyelőre még csak befogadni sem vagyok képes.
A módosult tudatállapot máris létrejött a repülőn, mosdóban, többször sikertelen a beazonosítás, olyan rosszul vagyok, hogy nem is tudom, mi történik, hova tartok, ki vagyok?? :)
Hidegrázás mellé ezerrel nyomják a légkondit, itt már a negyedik pléd sem segít, vacogok, reszketek és nézek ki a fejemből.
Felteszem a kérdést magamban: Kell ez neked, Hajni?? Normális vagy??


5 és fél óra kínlódás után landolunk végre, azt hittem véget ért a borzalom. ÁÁáááááááá.
A vámos kérdezgetni kezd, miért és meddig, pontosan hova megyek, írjam be a teljes címet, házszámot, mit akarok én Indiában.
Nem nagyon volt erőm beszélni, így megmutattam a foglalásomat az Iyengar jóga intézet által kitöltve.
Jóga?? Az ember megpuhult, és mosolyogni kezdett. :) Jógázni fogsz, hát ez szuper -és már mehettem is tovább. Ahogy kilépek a reptérről, megcsap India speckó illata: tömény füstölő, penész, dohos, áporodott szaggal keveredve.


Előre lefoglalt és kifizetett taxi fog várni, legalábbis én azt hittem. -Már vagy egy órája ott állok, semmi.
Majd végre előkerül az ember, csak egy dolog nem stimmelt a nevemmel: Suruk Hujnolka volt a papíron, így persze, hogy nem találtam.. :)
Nagy öröm, végre megvan az ember, bepakolja a bőröndöket, és indulás Pune irányába.
29 fok van, nagyon-nagyon párás, ami most kifejezettem jól esik.


Önkívületi állapotban ülök hátul, és csoda történik: szakadó eső érkezik, aminek annyira örülök, hogy kedvem támadna kiugrani az autóból, és csak állni az esőben, lemosni az út porát, a rossz energiákat, megszabadulni minden negatív dologtól.
Kb az út felénél a sofőr leállítja az autót, és mondja, hogy neki most egy kis szünetre van szüksége.
Legalább fél óra volt az a kis szünet, bezárt az autóba, és majdnem hőgutát kaptam a melegtől.
A szervezetem eme éles váltásokat nehezen viselte, így az érkezés időpontjára még kiszállni sem volt erőm.


38-ról indult, és már 40-nél tart a lázam.


A háziak aranyosan ápolnak, hoztak fűszeres forró tejet, és gyógyszert. -Nos, ennyit az első napról, remélem, holnaptól már rendbe jövök, és tudok menni gyakorolni.
Úgy érzem, most egy hétig legalább nem akarok kaját látni, jó kis testi-lelki tisztulással indítom az indiai kalandtúrámat… :)