2016. november 20., vasárnap

Egy felejthetetlen nap, mélyre ható élményekkel, érzésekkel

Szeretettel osztom meg kedves tanítványommal való találkozásunkat Rodoszon, olvassátok szeretettel és hamarosan következik a hogyan éltem én meg ezt a helyet és találkozást :)

Filerimos-i Madonna, a telihold és egy váratlan találkozás          
                                                                                     /szeptember 16.

 

Ha nem osztunk meg egymással információt, élményeket, gondolatokat, érzéseket, akkor egy csomó mindenről lemaradunk. Ha nem osztottam volna meg egy blogbejegyzésben, hogy Rodoszon vagyok, akkor lemaradtam volna erről a találkozásról is, ami pont a telihold napjára esett. Sárig Hajni (hajdani jógaoktatóm az első jógaoktató képzésemen, akivel azóta - 5 éve - nem találkoztam) is így tudta meg, hogy Rodoszon vagyok. 5 év alatt sehogy nem futottunk össze Magyarországon, de ő is Rodoszra érkezett egy fitness csapattal 1 hétre, akiknek az elcsendesedés jegyében jóga órákat tartott. Ezt a napot beszéltük meg a találkozásra, én pont aznap vettem át az autót, így felvettem őt Kremasti faluban (Rodosz nyugati part, a reptér melletti falu). Hihetetlen volt ez az összetalálkozás, olyan, mint amikor tudod hogy pont most, pont jókor vagy jó helyen. Hajni rám bízta magát, nekem pedig valahogyan Hajniról a Filerimos kolostor ugrott be. Oda el kell őt vinnem... De már út közben annyira mélyen beszélgettünk, hogy behajtottam egy egyirányú utcába a rossz oldalról ... :D De aztán intuíció által vezérelve feljutottunk Filerimosra. Megint visszautalok az ékszereimre, hiszen számomra ez egy fontos és spirituális hely, nem véletlen, hogy készült is ehhez ékszerszettem, és írtam is erről a helyről (klikk a képre):
"Megfrappéztunk" a fák hűs árnyékában a parkoló mellett, majd az itteni 2 látványosság közül először a passiótörténet felé vettük az irányt. Teliholdkor támogató erők segítenek, hogy letegyük terheinket, erre emlékeztetett Hajni, amikor sétáltunk Jézus kereszttörténetét ábrázoló domborművek menti ösvényen. Az út végén hatalmas beton-kereszt magasodik az égbe, ahonnan lélegzetelállító a látvány.
Innen gondolatfűzérekkel megtűzdelve lassú léptekkel értünk át a szentély, és kolostor bejáratához. Ciprusok és pávák kísérték utunk fel, a kolostorhoz. Filerimos-i Szűz Mária kolostora ez, még a Johannita lovagok idejéből, ugyanis itt helyezték el a Jeruzsálemből magukkal hozott Szűz Anya ikonját. Ezt sajnos magukkal vitték Máltára, amikor a törökök elzavarták őket Rodoszról, de a hely szellemisége és rezonanciája még a mai napig tartalmazza ezt az energiát. Papírok és toll volt kikészítve az oltár elé. Leírtuk imáinkat Hajnival, és ott hagytuk. Majd percekig csak szívtuk magunkba a csendet és a jelen pillanat bőségét, nyugalmasságát. A hely varázsát most is érzékelem, ha rá gondolok. Tedd le, ami nem szolgál már téged, majd mondj egy imát azért, amit a helyére szeretnél. Azt hiszem tökéletes meditáció volt akkor ez nekünk. Folytattuk utunkat az azúrkék Égei-tenger habjai felé és lubickoltunk, mint a halacskák. :) Köszönöm Hajninak ezt a napot, igazán felemelt!

2016. július 3., vasárnap



Hatolj a sejtekig a jóga gyakorlással




Az idősebbek jógája konferenciáján vagyunk Krakkóban.


A második nap felettébb izgalmasnak tűnik, mivel Dr Anna Paul Németországból érkezett, hogy előadjon nekünk a mai napon, hogy átadja a tudását és a sok éves tapasztalatait.
Ő maga is jóga tanár, és egy kórházat működtet, ahol a jógát, mint a  test és elme orvosságaként alkalmazzák a betegeken, minden nap jógáznak és meditálnak is. Az öngyógyító folyamatok visszanyerését tapasztalják meg a gyakorlókon.


A következő téma: a telomerek, amelyek a DNS szerkezetében található kromoszómák végén vannak és védik a DNS szál 2 végét.
Az idősödéssel csökken a telomerek száma és megrövidülnek. Mivel a sejtosztódásnál rövidülnek, idősebb korban többször osztódnak a sejtek.
Voltak ábrák, ahol fiatal és idősebb emberek telomer számát és hosszát lehetett látni és bizony 20 évesen is magas stressz hatására el lehet érni a teljes rövidülését és csökkenését a telomereknek.
A lényeg, a stressz egészségkárosító, ha nem tudjuk megfelelően kezelni, levezetni, elhalálozáshoz vezet.
Agyvérzés, szívroham, rák, minden lehetséges éppen ezért  FELELŐSEK VAGYUNK MAGUNKÉRT!!!!
Hiszen a testünk a lelkünk temploma és úgy is kellene élni benne, mint egy templomban.
Nem mérgezni, túlhajszolni, kihasználni.....
Itt kaptam egy óriási tükröt a szemem elé, fehéren- feketén leírva: VIGYÁZZ MAGADRA, MERT AZ EGÉSZSÉG AZ ELSŐ.


Mivel hajlamos vagyok bagatelizálni az étkezés fontosságát, az ivás, a megfelelő alvásmennyiség szerepét, így egyre jobban magamba roskadok. Őszinte leszek, amikor otthon vagyok és tanítok, dolgozom, el vagyok foglalva, elfelejtek enni, inni, tudatosan tudom, hogy nem jó és nem szabad, de attól még a gyakorlatban nehezen tudom beépíteni.
Mindenkitől követelem, hogy fontos a táplálkozás, ivás, alvás, edzés, jóga. –Magamról gyakran igencsak megfeledkezek.
Úgy érzem, itt és most változtatnom kell, változtatok még ma, elkezdem ma. Nincs halogatás, mától én leszek az első, saját magamnak.
Viccesen hangzik, eldöntöttem, és így lesz. :)


Akik most olvassátok soraimat, vajon ti esztek naponta többször keveset és megfelelő, minőségi ételeket?
Ti tudtok munka, család, iskola, egyéb elfoglaltságok mellett odafigyelni magatokra?
Ezután következett az ájurvédás rész is, elég terjedelmes és nagy az anyag.
Itt is éppen erről volt szó, figyelni arra, amit eszünk, ahogyan gondolkodunk, ahogyan másokhoz viszonyulunk.


Ájurvéda szerint, ha valaki gyorséttermi ételeken él 20 évig, minimum 20 év, amíg kitisztul.
Lehet méregtelenítő táborokba járni, viszont 3 nap alatt kitakarítani a 20 év alatt belapátolt szemetet, lehetetlen.
Egy másik szuper téma, ha valaki 10 éven át szenvedett egy rossz házasságban vagy kapcsolatban, újabb 10 év, mire törlődik.
Szó esik a sejtmemóriáról, ahova tulajdonképpen minden bele pecsételődik. -Egy trauma, egy válás, haláleset.
Lehet szövegelni, hogy én elengedtem, és ilyen-olyan gyógyító, kineziólógus, tanító stb segített.
Igen, valóban segít, könnyít, le is rövidítheti a 10 évet, amit említettem.
Azt hiszed, de jó, elengedtem.
Aztán éppen egy nyaralás kellős közepén megérzel egy illatot, látsz egy virágot, hasonló helyen jársz, és hajrá, jöhet a nosztalgiázás, és amiről azt hitted, hogy de szuperül elengedted, az úgy borul rád, mintha tegnap történt volna.


Ennyit röviden a sejtmemóriáról, illetve folytatom még, csak nem akarok senkit tovább kínozni a hosszú írásaimmal. :)





2016. július 1., péntek



Fiatalodj jógával



Már több éve érdekel az idősebb korosztályra szabott speciális jóga, az indiai Iyengar jóga intézetben is voltam Senior citizens órákon. Rengeteget gyakoroltam, jegyzeteltem, terveztem, hogy tanítani is fogom külön órákban az idősebbeket, erre mégsem került sor valamiért.


Már januárban megjött az éves program-tervezet a tanáraimtól, hogy mikor hova fogok menni képzésekre.
Június vége, július elejére Krakkóra került a sor, mégpedig idősek jógája Rita Keller tanárunkkal.
Örülök, hogy itt lehetek, első alkalom Krakkóban, kis nyugis és szép városka, Varsóhoz képest mindenképp csendesebb, ettől függetlenül Varsót is imádtam, egy éve éppen ott gyakoroltunk ebben az időpontban.


Nos, akkor térjünk a tárgyra: Mit is jelent, hogy fiatalnak maradni? Egyáltalán cél 60 évesen is arra törekedni, hogy a 20 éveseket megszégyenítsük??
Nem gondolom, hogy így kell lennie, a tapasztalatok mégis ezt mutatják.
Tegnap elkezdődött a workshop és Rita kihívott 6 fő 60 fölötti hölgyet, nyilván mind jóga tanárokat, mert ilyen workshopokra, csak Iyengar jóga tanárok jöhetnek.
Őszintén meglepődtem, a lengyel hölgyek amúgy is gyönyörűek, de hogy még 60 fölött is ilyen állapotban vannak, és ennyire szépek, wow.


Egyébként is annyi az életkorod, amennyinek érzed magad.
Lehet valaki 70 évesen is fitt és vidám, szellemileg is jó állapotban és lehet manapság az utcán látni 20 évesen depressziós, magába roskadt, 40 évesnek tűnő fiatalokat is.
És hát nekem az élő példák a tanáraim, például Rita is, aki hamarosan 65 éves lesz (édesapámmal egy idős, 2 nap eltéréssel van a szülinapjuk, az év megegyezik).
Teljesen fitt, járja a világot, minden hét végén más országban tanít, évente több hónapot Indiában tölt, Bob Blaser tanárunk is 70 felé jár és ő is jól bírja.


Kevin Gardiner tanárunk is szép korban van, és úgy dobja bele magát a pózokba, hogy amikor először megláttam, nem hittem a szememnek. A legmerészebb hátrahajlások, kartámaszok, komoly egyensúlyozó pózok, mindezt olyan természetességgel, mintha csak leülne a székre. :)
Nyilván ez nem jelenti azt, hogy nekik soha semmi problémájuk nincs, mindenkinek, ahogy nekünk is megvannak a saját apró dolgai, összességében a belső harmónia elérése és táplálása nap, mint nap, ami a jógások titka.


Csendes elme, rendszeres gyakorlás, pranayama, prána.
Amivel az idősödés jár, csontritkulás, mozgásszervi betegségek, lassú anyagcsere, merevség, és testtartásbeli változások.


Anatómiai hátterét átbeszélve, az előadás után végig gyakoroltuk a csontritkulás szekvenciát.
Hogyan tudunk több oxigént mozgással bevinni sejtekbe, hogyan tudjuk a gyakorlással stimulálni a csontokat, a csontok vérellátását, ezáltal az ásványi anyagok beépülését segítve.
Hogyan növelhetjük az idegsejtek számát, hogyan hat a kortexre a jóga gyakorlás.
Nagyon jó érzés volt így gyakorolni, nem az a belehalós, küzdős, a teret létre hozó, könnyűség érzés.
Természetesen folytatjuk tovább anatómiával, ájurvéda táplálkozás a testtípusok szerint idősebb korban.
Majd készülnek fotók is a 60 fölötti hölgyekkel, hogy ti is lássátok, érdemes jógázni.
Persze, nem ez a jóga lényege, ez a rész csak egy kis hab a tortán.




2016. március 16., szerda

Csak csajok



Azt vettem észre, hogy elég gyakran írok a női órákról.
Most valahogy máshogy veszek részt ezeken az órákon, mint régen.


Szombat van, nem marad el a reggeli meditáció sem, és nagy lelkesedéssel megyünk a női órára, amit Guruji unokája tart ma kivételesen Abhyijata.
Nem vagyunk sokan, nagy a hőség, mindenki más most a strandon hűsöl?
A ráhangolódás után virasanába parancsol minket Abhyata. -És belekezd egy beszélgetésbe:
Ki mióta gyakorol Iyengar jógát?? 6, 14, 36, 13, 20 hangoznak a válaszok.
És miért éppen ebben a rendszerben gyakorolsz? Egyáltalán, miért jógázol??
Érdekes válaszok érkeznek: mert kihívást jelent, mert motivál, mert inspirál, mert gyógyít, mert tudatossá tesz.


És mi a különbség az otthoni gyakorlásod, és a csoportban, tanárral való gyakorlás között??
A tanár az instrukciók által összekapcsol saját magaddal, ha otthon vagy és gyakorolsz, meg tudod találni a kapcsolatot magaddal??


Mi okoz nehézséget a gyakorlásodban?,
Unatkozom, nem vagyok annyira kitartó, ha félek valamitől, nem megyek tovább, ha fáj, nem forszírozom.
Tovább gyakorlunk, jönnek az ülő előre hajló és ülő csavaró pózok.
Újabb kérdés sorozat: Mit érzel?? A válaszok egyre érdekesebbek: fáj, a hátam, fáj a térdem, merev vagyok, billegek, félek.
Nagyon kérdőn néz ránk a tanárunk, az előbb még azt válaszoltátok, hogy azért gyakoroltok, mert inspirál, motivál, szebbnél szebb válaszok jöttek a fejedből, de a valóság a testeden keresztül az elméd állapota.
A szívedből jövő válasz nem egyezik meg a fejedből lévő válasszal, tehát becsapod magad??
Ha fáj a hátad, vagy bármely testrészed, minden módszer a kezedben van ahhoz, hogy hogyan mozdítsd ki a fájdalmat a testedből.


A fájdalom a legnagyobb akadály, tudnod kell a módszert, amivel legyőzöd.
Használd a légzésed, igazíts, használj eszközt, ha kell, de tüntesd el a fájdalmat, ne hagyd, hogy akadályozzon.


Milyen pózokat szoktál gyakorolni??
Ami könnyű, ami nehezen megy, azt nem is gyakorlod?
Mert beengeded az akadályokat??
Így gyakoroljuk végi az órát, a végén szarvangászana van.
Egy újabb szokatlan gyakorláson vettem részt és tetszett a csak csajok vagyunk és beszéljük ki magunkból a dolgokat, miközben hosszan maradunk a pózokban. :)
Köszönjük Abhyijata




2016. március 13., vasárnap

Különleges, szokatlan és magadhoz vezet



Vészesen közeleg a gyakorlási időnk, és Punéban tartózkodásunk vége. Sajnálom, hogy egy most egy rövidebb időt tudtunk csak szakítani, hála mégis, hogy itt lehetünk és tanulhatunk. :)


Hajnali kelés, beszélgetés a természettel, készülünk a női órára.
Kivételesen Raya tanít, és most nagyon máshogy. Teljesen eltérően és szokatlan módon tanít.
Felkészít lelkileg, hogy egy speciális óránk következik, ami arról fog szólni, hogy te fogod belülről instruálni magad, nem adok instrukciókat, csak rajtad múlik.


Akár egy utazás, csak nézelődhetsz ki az ablakon, fölmászhatsz egy hegyre, te döntöd el, hogy mennyire intenzíven vonod magad bele és mennyire lelkesen és milyen odaadással éled át, mennyire vagy cselekvő, vagy passzív az utazásod során.


Előrehajlások állva és ülve, csavarások állva és ülve.
Ő is velünk gyakorol, időt mér, 3 perc oldalanként a pózokban.
A megfelelő sorrendben összerakott szekvencia nagyon kilazít, és könnyedén tudom átadni magam ennek a speciális, ugyanakkor izgalmas utazásnak.
Ha nem hallom kívülről az utasításokat, kissé szokatlan, mégis élvezem.-Jobban tudok és máshogy magamra figyelni. A légzésem vezet, hajlékonnyá tesz, összekapcsol, egyesít, tovább megyek.
Az előre hajlások után fejenállás és sarvangasana kerül gyakorlásra.


Hogy mire tanított ez a fajta gyakorlás?
A feltétel nélküli elfogadásra, és az elvárások elengedésére.
Hogy ne legyenek elképzelések, hogy most talán ez vagy az lesz.
A jelen pillanat van, és lesz, ami lesz. Az lesz, ami lesz, aminek lennie kell, és úgy van jól, bárhogy jól van.
Elfogadás, elengedés és szeretet.







2016. március 10., csütörtök

Gyógyítsd magad jógával



Az elmúlt napokban már nagyon elcsendesedett minden.
Szinte nem is hallom már a zajokat, a káosz sem zavar, minden úgy van jól, ahogy van.


Hajnalban kelek, és örülök, hogy a meditációmhoz énekelnek a madarak, kis állatok hangját hallom, zaj van és csend egyszerre.
Szerda, péntek kivételével Prashanji tanít reggel 7-től, és mindig újabb téma és filozófia kerül a porondra gyakorlás alatt. Kivételesen a betegségekről és terápiáról kezd el beszélni.
Mi is hallottuk már mindannyian, arról a szóról, hogy pszichoszomatika.


Vagyis minden testi fájdalmunk és betegségünk a lelki problémáink megtestesülése.
Ha elmész az orvoshoz, a legjobb és leghatékonyabb gyógyszert kéred tőle, ami azonnal hat.
Ha nem megfelelő mennyiségben és potenciálban használod, akkor árthatsz vele, okozhatsz vese, máj, tüdő és egyéb problémákat.


Így van ez a jógával is: csináld jól, és jó potenciált, jó mennyiséget válassz.
Ne csináld túl, ne a mennyiségre, hanem a minőségre figyelj. A kettő együtt nem megy.
Csináld a saját legjobbadat, a saját legjobb minőségedet.


Sokféle gyógymód létezik ma már: homeopátia, ájurvéda, kínai orvoslás, nyugati orvoslás.
Ha feltételezzük, hogy ezek a gyógymódok a Jupiterről vagy akár az andromédáról származnak, akkor gondolj bele, hogy a jóga meg a teljes univerzumot magába foglalja.
Ahogy a benned lévő mikro kozmosz a makro kozmosszal egyesül, magába foglalja az összes bolygót, csillagot, magát a mindenséget öleled magadba.


Ha tudsz a saját jó minőségedben gyakorolni, akkor a jóga válik a te jógapátiáddá.
Semmi másra nincs akkor szükséged, hiszen az univerzummal egységben létezel.


Továbbra is álló pózok vannak, fejjel lefelé pózok, köteles mellkas nyitások.
Perzselő meleg, 36 fok van, most valahogy  szárazabb a szokásosnál.
Éppen ezért a szokásosnál sokkal lazábbak az órák, több a csendesítő, hűtő, nyugtató póz, mert a melegben felforr az ember agya és a hűtő pózok pedig úgy hatnak, mint egy valódi agymosás, nemcsak hűt, hanem a gondolatokat is kimossa.


Az esti órák keményebbek, Guruji unokája Abhyjata általában megdolgoztatja rendesen a jó népet, látni lehet, hogy ömlik róluk a víz, mi meg csak jegyzetelünk és jegyzetelünk, hogy nektek is meg tudjuk mutatni, hogyan gyakorolnak itt a forrásnál Iyengar jógát.
Amit este jegyzetelünk, általában másnap a délelőtti saját gyakorláson kigyakorlunk, hogy a testünk is memorizálja az új instrukciókat, akciókat.


Így telnek a napok erre felé, imádom minden percét.



2016. március 7., hétfő

Szárnyalás, menyország, béke. Állítsuk meg az időt most...



Most már 2 éve nem láttam a tengert, és nagyon erős elvonási tüneteim keletkeztek.
Az elmúlt évek alatt az indiai tartózkodásom során kizárólag csak a tanulásra és gyakorlásra koncentráltam.


Most úgy éreztem, jár egy kis feltöltődés másképp, a tengernél, a tengerben, a tengerrel. :) A természet a mindenem.
Ha össze tudok kapcsolódni, és gyönyörködni benne, akkor az egekbe repít pillanatok alatt.
Pénteki kiruccanásunk Goára vezetett, a pihenésre vágyva nem vállaltuk be az autós-buszos utat.
Vannak jó kis helyi járatok, érdekes volt megtapasztalni, milyen csak indiaiakkal utazni. Ahogyan a repülőre felszálltunk, a stuardesek Namastéval köszöntenek, és a tenyerük együtt a mellkas előtt. :)
Csak egy óra volt az út, kijövünk a reptérről, és agyon vág az az igazi 38 fokos 84%-os páratartalmú tengeri levegő. -Belélegzem, és úgy érzem, minden porcikámnak kellett már nagyon, így csak raktározom, és gondolatban a sejtekig juttatom.
Belélegzem a szabadság illatát is, és fürdőzöm benne. Oly régen áhított pillanat, ne múlj el, kérlek.
Itt és most állítsuk meg az időt. Nem lehet... -válaszolt ő. :)


Megérkezünk a szállásra, és egyik ámulatból a másikba esünk.
A napsütés, a meleg párás időjárás, a tenger látványa, a szabadság érzése a felhők fölé emel, és csak szállok és szállok és repülök, messze földekre, úgy érzem, valóban vannak szárnyaim, és vannak… :)
Nem sokáig várakozom, bele is vetem magam a meleg tengerbe, és eggyé válok vele.
Hagyom, hogy dobáljon, vigyen ide, oda, bárhova, mindegy is most.


Jelen pillanat, nincs senki más, csak a tenger, én vagyok a tenger, a végtelen, az óceán, a víz, a csoda, a könnyedség, a hullám, az apály, a dagály.
Tenger vagyok, hullámzik mindenem.
Háttal ráfekszem a vízre, ringass, ringass, a fejem is beleengedem, csillag formában fekszem.
Vagyok és megszűnik minden, vagy elkezdődik valami, valami végtelen, elmondhatatlan, amiben nincs értelem.
Lehet, hogy nem is létezem??
Ebben az érzésben és állapotban telt el két nap, nem sikerült megállítanom az időt.
Kívánhatnánk, hogy minden napunk legyen ilyen. :)


 

2016. március 6., vasárnap

Hogyan tudunk a szenvedéstől megszabadulni??



Lassan, de biztosan, most már az alvás is egész jól megy, megszoktam a zajokat, egyszóval megérkeztem teljesen.
Föl tudok már korán kelni, a reggeli meditációm elcsendesít és ráhangolódom a mai napra.


Reggel 7-től Prashant, Guruji fia tanít.
Azt hittem, nem lesz nagy tömeg, de tévedtem, alig férek el a hátsó sorban.
Sok indiai gyakorló van, most a szokásosnál kevesebb külföldi. Sebaj, a lényeg, hogy gyakoroljunk.
Kézenállás (adho mukha vriksasana) az első póz, mint általában nála lenni szokott.
Mivel nincs annyi kötél a falon, hogy ennyire sok embernek elég legyen, úgy van a gyakorlás, hogy 3 csoportra vagyunk osztva.
Első csapat kézen áll, második kötélben lóg, harmadik középen a szőnyegen tadasanában.
Kimondja Prashant a póz nevét, és irány mindenki gyorsan beleengedi magát az aktuális pózba.
Kénytelen beleengedni, mivel legalább 10 percig tartani kell, így csak akkor megy, ha megadod magad, feltéve, ha sikerül.


Instrukciók nem jönnek, helyette filozófia, minden mennyiségben.
Ha mindenki befejezte, akkor jön a második gyakorlat csoport, szintén felváltva.
Álló pózokat gyakorlunk, (trikonasana, adho mukha svanasana kötélben, trikonasanan falnál kötélben kapaszkodva).


A mai nap témája a szenvedés. Érdekes, gondoltam magamban, vajon hova fogunk jutni e témába, mert a mai kor emberének nagyon aktuális.
Tudunk szenvedni, ha kell, ha nem, akár van rá okunk, akár nincs, és mivel képtelenek vagyunk elhinni, hogy szenvedni nem muszáj és megérdemeljük a jót, ezért bebiztosítjuk magunkat szenvedés terén, a gondolatainkkal állandóan a szenvedést, vagyis olyan eseményeket teremtünk, amivel garantáltan tudunk szenvedni.
Prasant kéri, hogy figyeljük meg, hol érzünk fájdalmat, a gerinc, a comb, a csípő, vagy esetleg a mellkas területén??
Menj még mélyebbre, addig, amíg nem éred el a szenvedést, mi a te gyengeséged, amitől fájdalmat érzel, amitől szenvedsz?? Érzelmi, fizikai, mentális síkon??
Mert ha a tested szenved, a mentális és érzelmi tested szenvedését tükrözi, a lelked kiabálását testesíti meg.
Menj még mélyebbre és vidd oda a légzést, lélegezz be pránát (energiát), amelynek segítségével a test és elme szövetségre lép, így akár meg is tudod szüntetni a szenvedést.
Ahhoz, hogy megszüntesd, először meg kell tapasztalnod, bele kell magad engedned, a mélységből tudsz csak magasra emelkedni.


Lélegzem, és mélyebbre megyek, nehezen tartom ilyen hosszú ideig a pózt, ahogy jön az ellenállás, lélegzem, lélegzem, lélegzem.
Könnyűvé válok, könnyű a póz, engedem, elengedem, vagyok, és nem vagyok.
Hol vagyok, ki vagyok??
Miért vagyok?
Záporoznak a kérdések, lélegzem, újra, még mélyebben, eltűnnek az ellenállások, nem fáj már, van még tovább is. :)
Utolsó póz székes sarvangasana (gyertya).


Tovább lélegzem, az ablak mellet Guruji helyére keveredtem erre az egy pózra.
Mindig ott gyakorolt, még érezni is lehet, még mindig ott van az energiája.
Lélegzem, tovább lélegzem, és velünk van ő is, melegség önti el a szívemet, az űr betöltődik.
Elmúlik a keresés, és elfoglalja a helyét a szeretet.






2016. március 2., szerda

Ember tervez, Isten végez



Nagyon, nagyon nehéz az alkalmazkodás a sok irányból megváltozott környezethez, az időeltolódáshoz, a hőmérséklet emelkedéshez, magyarán minden más, és azt hiszem lőttek a bioritmusomnak. :)


Tegnap megvolt az első jóga óra este, utána gondoltam, hogy most aztán behozom a sok elmaradt alvást, és 9 kor megyek aludni minden nap. Így is történt, addig a pontig, hogy fekszem az ágyon. -Bele gondolok, hogy otthon még csak fél 5 van…
Olyan zaj jön be az utcáról, hogy nem is nagyon tudom, hogy valójában egy házban, az ágyban, vagy az utcán fekszem-e, mert hasonló.
Dudaszó, zene, hangos bogár, madár........... -minden hang irritál.
Képtelen vagyok aludni. Fölkelek, olvasok, jógázom, fejen állok....... semmmi. Sikerült reggel 4-kor álomba szenderülni, ami annyit jelent, hogy az óra csörgést egyáltalán nem hallottam, és teljesen lemaradtam a reggeli gyakorlásokról.


11 órás fölriadás, aztán irány az ájurvéda klinika a megbeszéltek szerint.
Bár már tegnapra is meg volt beszélve, a doki nénim nem ért rá, így ma kezdődött a hogyan hozzuk harmóniába, amit 3 és fél év alatt elrontottam a táplálkozással, túl sok aktivitással és kevés pihenéssel.
Leírom a füzetembe a címet, és egy riksa állomásra megyek, ahol sorban állnak a riksák.
Mutatom a címet, és 5, 6 férfi kiabálva próbálja kitalálni, hogy akkor most vajon hova is kell menni.
Beszállok, haladunk, aztán megállunk tovább érdeklődni, a sofőr szerint megérkeztünk, berohan, és jön vissza, hogy zárva. -Akkor már tudtam, hogy nem jó helyre vitt, hiszen engem fél 2-re várnak....
Leállítok egy úriembert, aki beszélt angolul, és ő elmagyarázza a riksás embernek, hogy ez nem az a hely, menjen vissza...
Ohhhhh...... mivel nem magyarul és angolul vannak a kiírások, átérzem, és tapasztalom a férjem problémáit, az idegen országban élni nem könnyű címmel.
Laza 20 perc késéssel megérkezem, és elkezdődik a vizsgálat. A vata dósám, ájurvéda szerint az egyik elem (levegő), az egekben van. Minden tünet erre utal, ezt kell csökkenteni, punk tum.
Bő olajos masszázst kapok, majd a több liternyi olajban tocsogva befekszem a gőzölőbe (swedana), ami egy olyan pad ahol fekszik az ember, rád csuknak egy fedelet, a fej kint marad és tolják a gőzt az egész testre.


Aztán jön az olajos beöntés, a végén meg a koncentrációs teszt, amikor is olajat csurgatnak a homlokomra.
Most már a hajam is úszik az olajban, kapok egy fül dugót és riksázhatok haza, egy igazi kihívás ilyen zajban és forgalomban megőrizni a relaxált állapotot.
Végre így 3 kor ebédhez is jutok, bár alig vagyok éhes.
Meleg van, és magas a páratartalom, szuper bőrtápláló és szívmelengető.
Este irány gyakorolni, egy haladó órán veszek részt, ahol álló pózokat gyakorlunk.


A jógások kedvéért a sorozatot is leírom:
Uttanasana, adho mukha svanasana, urdhva mukha svanasana.
Surja namaskara, tadasana, uttanasana.
Tadasana, Trikonasana, Tadasana, Uttanasana,
Virabhadrasana 2, Uthita parshvakonasana,
Virabhadrasana 1, Parshvottanasana,
Parivritta trikonasana, Parivritta Parshvakonasana
Adho mukha virasana, addho mukha svastikasana
Sirsasana, Sethu bandha sarvangasana, Supta baddhakonasana, Savasana.


Mivel most már 11 óra van, nyugovóra térek, és a nyugodt alvás reményében elköszönök tőletek.





2016. március 1., kedd

Dimenzió váltás, az első 24 óra. Hol is vagyunk ??



Szerencsésen megérkeztünk, hála Istennek.
Fantasztikus utazás volt, nagyon gyorsan elszaladt.


Repültem volna még legalább 10 órát, fentről nézve minden más, csak úgy lenni a levegőben, saját magammal, a gondolataimmal, álmodozva, zenét hallgatva.


Mivel nagyon hiányzott a férjem, így kis híján elbőgtem magam, ennek tiszteletére végig szerelmes arab zenét hallgattam, konstatálva, hogy nagyon nagy lehet a baj........... Aztán rájöttem, nem, csak ennyi bajom legyen, és akkor máris minden rendben van. :) Hiszen fő a szeretet, és semmi más nem lényeges, a szív útja az egyetlen igaz út. :)


Az utazás alatt az átszállásnál konkrétan sprintelnünk kellett, hogy elérjük a Doha-Mumbai járatot, volt még némi affér egy indiai úriemberrel, aki úgy gondolta, hogy a helyünkre ül, és mi majd ülünk, ahova tudunk.
Elég erélyesen szóltam rá, hogy 19A - its our place (a mi helyünk). Komfort zóna ide vagy oda, ha két ember közé vagyok beszorítva a gépen 4 órán keresztül, annyira nem lett volna vidám az utazás.


Ahogy kifele tartottunk a reptérről, áldottuk az eget, hogy bár nagy nehezen sikerült elintézni, mennyire jó, hogy elektronikus vízumunk van, ugyanis a másik oldalon kilométeres sorokban várakozott a jó nép, hogy majd egyszer csak kijusson a csodás reptérről.


Várt ránk a fuvarozónk egy Mumbai-Pune 100 km es távra, az izgalom itt már azért elkezdődött.
A sofőr számomra életveszélyes stílusban vezetett, nemcsak gyorsan, hanem oly mértékű előzésekbe lavírozott, hogy kis híján megállt bennem az ütő, éppen ezért úgy gondoltam sokkal jobb lesz, ha inkább szundizok egy pár órát, hiszen itt már hajnal 3 óra és tegnap dél óta úton vagyunk.
Szépen álomba ringatóztam, jobbra balra leesett mindig a fejem, kitört a nyakam, de sebaj, végre itt vagyunk.


Reggel 6-kor megérkeztünk a szállásunkra, nagyon kedvesen fogadott a házigazdánk, finom indiai csájjal (tea) várt, és bár még a család többi tagja aludt, máris elkezdtük a hivatalos bejelentési dokumentumokat kitölteni, tiszta kómás állapotban.


Mondtam az úrnak, ha elmondaná, hogy hol is vagyunk, mire jött a válasz: ITTHON (at home:)
Lepapíroztuk a dolgokat, majd átvettük az apartmanunkat, ahol az utóbbi 2 alkalommal is laktam.
Óriási változások és meglepetések fogadtak: VAN MOSÓGÉP, és nem kell majd órákat a vödörben dörzsölgetni kézzel a ruhákat. Juhéé, és a zuhanyzó is sípcsont magasságból térdig ér már, így akkor már álló helyzetben is tudok zuhanyozni, nem kell hozzá különböző jóga pózokba tekerednem.


Egyszóval fantasztikus, az időjárás csúcsszuper, 30 fok, pára van, így az arcom bőre hamarosan puha lesz és nedves, mint a babáké, ahogy mondani szokták.
Nagyon gyorsan szereztek a háziak egy hölgyet, aki minden nap finom indiai ebédet fog főzni, az elsővel máris elvarázsolt, dahl, csapati, rizs és zöldséges ragu volt.
A gyomrunk is nagyon hálás volt érte.


Becsekkoltunk időközben az iskolánkba, szerencsére nincs most tömeg, nyugisabb ez a hónap általában, így lehet, hogy nem kell megküzdeni az eszközökért sem.
Összességében minden szuper, a hiányérzet és üresség még a szívemben van, a tekintetemmel Gurujit kutatom, nagyon fura érzés........ és nem jön........úgy már nem tud, mint régen.


Nem igazán tudom leírni, amit érzek, így maradok az érzésben, és majd alakul..... –talán. Lehet, hogy nem fog??
Az idő??
Hogy is van ez most akkor??






2016. február 28., vasárnap

Kalandra fel, India hív és vár



Biztonsági öveket bekapcsolni!


Indulás, újra eljött az idő, az alkalom, a pillanat. Útirány ismét Pune városa, az Iyengar yoga intézet. Tanulás, gyakorlás, énidő, töltődés,


Vegyes volt ez a hét.
Volt a nem akarok Indiába menni fejezet, amikor belegondoltam abba, hogy milyen szinten fogok kilépni a komfort zónámból, vajon milyen lesz úgy elmenni, hogy a másik felem nem tart velem??
Egész más érzés itthon hagyni a párom, mint amikor ő még Egyiptomban élt és úgy mentem Indiába, útba ejtve Egyiptomot is.
Aztán jött a hasmenéses periódus, azaz amikor az ember a félelemtől már minden fizikai tünetet is produkál.
Ugrálnak a kérdőjelek és a vajonok......


Guruji nincs már, vagyis a fizikai testben legalábbis, az energiája mindenhol van, bennünk él.
Eddig még nem tudtam írni róla.
Az ő halála szembesített azzal a kérdéssel, hogy hogyan is vagyok én most a halál témával.
Ott és akkor kiderült, számomra nehéz a téma.


Elengedésből nem vizsgáztam jelesre sajnos. Nagyon, nagyon nehezemre esett.
Azt hittem, ő halhatatlan, azt hittem, hogy számomra természetes a halál.
Visszatükrözte, hogy nem természetes számomra, nagyon is hadilábon állok, és a csontokig, sejtekig hatoló ürességet, azt a kimondhatatlan valamit nem tudom hova tenni.


Mit jelent az elengedés, vajon meddig mardos még bennem ez a fura, soha nem tapasztalt érzés??


A válasz később érkezett, egy álomban:
A Margitszigeten sétálok és egy hatalmas fa bungallóban, látom Gurujit talpig fehér ruhában.
Integet nagy mosolyogva, és mondja, hogy TUDOD, MINDENHOL OTTVAGYOK. :)
Menj csak utadon, haladj tovább.


Abban a pillanatban valamit megértettem, elfogadtam, talán elengedtem.
Bár még nem vagyok benne teljesen biztos.
Az elkövetkezendő 16 napban egész biztosan ki fog derülni.
Most már csak a bepakolás van hátra, holnap délben repülünk. :)
Szálljunk fel, én is akarom… :)