Zűrzavar, káosz, őrjítő zajok, majd újra csend

Eljött a pillanat, a nap, amikor betelt a pohár.

Amikor úgy érzem, az intenzív gyakorlás hiperérzékennyé tett, és az érzékszerveim ki vannak hegyezve minden egyes zajra, a szememet zavarja minden olyan történés, amit eddig észre sem vettem.

Ez az a pont, amikor legszívesebben magamra zárnám az ajtót, és ki sem mennék 1 napig, amikor nem akarok látni, hallani, érezni, érzékelni, csak úgy lenni.

Az utcán olyan hangzavar van, hogy szinte garantált a hallás károsodás.

Bárcsak érteném, minek dudál minden motoros és autós egyszerre ezerrel.  Persze jelzi mindenki, hogy itt vagyok és én vagyok az első, egyszerre ennyi ember nem lehet első.
Tömeg, hangzavar, kosz, nyomor, illatok vagy szagok?? Erős fűszeres kaja szag, hagyma és füstölő illattal keveredve. Olyan igazi káosz, közben egész Indiára jellemző, hogy ebben az őrületben mindenki boldog, vidám, mosolyog, elégedett, senki nem rohan.

A nagy bevásárlóközpont 11:30-kor nyit ki, nem egy korán kelő csapat, gondolom magamban.

Az utcán, ahogy végig megy az ember, a sertés család köszönti, akik a pocsolyában hemperegnek, a tehenek nem messze a gyalogos átkelőhelytől az egész úttestet elfoglalva pihennek sarokülésben. :)
A kecskék a szemétdombon keresik a betevőjüket, változatlan a forgalom az utcán. Embertömeg, és a hozzá tartozó jéééé, itt egy ufó nézések, ahogy engem látnak.
Honnan pottyantál közénk te, ilyen fehér bőrű, kék szemű idegen lény??
Van, aki mosolyog, van, aki elcsodálkozik, van, aki ráncolja a homlokát, és nem is érti...........
A kedvencem, amikor az úttest egyik oldaláról át akarok jutni a másikra: nem kevés időbe telik, ugyanis gyalogos átkelőhely ugyan minek, tábla, lámpa, szintén itt fölösleges lenne.........

Az intézetben sokkal többen vannak, mint júliusban, szinte nem telik el olyan nap, amikor ne rúgná le a fejem valaki a saját gyakorlás közben. Itt az a kifejezés, hogy az enyém, nem ismert.

Megharcolok az eszközeimért, majd lemegyek a mosdóba, és 1 percen belül máris valaki gyakorol a helyemen, mondván, hogy itt minden mindenkié, és kezdődik az egész előről.
Ennyire azért nem tragikus a helyzet, csak én élem meg így most ebben a pillanatban.
Most jön az igazi hatása a jógának, amikor  a tudattalan, tudat alatti dolgok feltörnek, és hát tudjon az ember úgy lavírozni, hogy valamelyest a helyére tegye, és a helyén kezelje a dolgokat.
Az álmokról nem is beszélve.

Összefolyik a múlt, jelen, jövő.

Kapcsolatok a múltból, jövőképek, bűntudat, megbocsájtás, elengedés,
Képek, arcok, jelenetek, öröm, bánat, szeretet, harag, mosolyok, könnyek, el nem hullatott könnyek, visszafojtott mondatok, érzések, érzelmek. Erre a hétre eme állapot jellemző, ahogy fölszakadnak a szelepek és kiengedem a gőzt, próbálok nem gőzölögni, több kevesebb sikerrel.

A ma esti pranayama óra pedig csodákat tett velem:

Geeta tanít, a létszám maximális, ha alacsonyabban lennének a ventilátorok, és stabilabbak lennének, akkor még ott is ülne néhány ember. Újra matrac matracot ér, lógunk egymás aurájában.
A hulla póz (savasana) gyakorlása teljesen kiüríti a csapongó elmém összes sztoriját, lassan leáll a belső kommunikáció, megérkezem a jelenbe, ahol semmi nincs, magam vagyok és egy Istennel.
Egységben mindennel, nincs harag, béke költözik a szív területére és el is foglalja azt.
Tér keletkezik belül, ami az egész világűrt jeleníti meg bennem.

Bennem az Univerzum és én Őbenne. Nincs fájdalom a testben, a lélek elnyugszik benne.

A test csak egy porszemnyi, ami azon túl van, elvezet az ismeretlenbe.
Ami azon túl van jóval magasztosabb, szabadabb és béke van benne. :)

Zuhan az ego, mint a vízesés. Gondolatok a halálról

A tegnapi női órán, amit ismét Geeta tartott (Iyengar mester lánya), rekordot döntöttünk létszámban.

200 lelkes nő, matrac matracot ér. Panaszra semmi ok, hiszen itt vagyunk, itt lehetünk, és semmi más nem számít.

Még mindig a kedves, mosolygós, viccelődős formáját hozza, néhány embert azért kihív, hogy felsorolja, megmutassa, milyen óriási hibákat követnek el gyakorlás közben és, hogy valójában az oklevél csak egy ego kultúra, mert nem az számít, hány okleveled van, hanyadik szinten vagy, a gyakorlásodon látszik minden, nem is kell bemutatkoznod, egy ászanád az egész lelked és szellemed tükre.

Hajajj, gondoltam magamban, akkor van még mit szépíteni és javítani, ami nyílván rengeteg gyakorlást igényel. -A motiváció és inspiráció óriási, és úgy érzem, annyit kaptam itt az eddig eltelt 5 hét alatt, hogy bőven ki fog tartani addig, amíg újra jöhetek majd. :)

A mai nap nagyon nyögve nyelősen indul.

Hajnalban kelés, jegyzetelek már 6-kor, döbbenet, hogy reggel 6 óra, és telt ház van a Raya óráján, helyiek és kezdők.
Saját gyakorlásom is olyan nyugiban, visszafogottan zajlik, az eső hangja megnyugtat, és persze legszívesebben aludnék egy nagyot. Majd eszembe jut Guruji mondata, hogy lusták vagytok.

Nem lehetsz lusta, nem engedheted meg magadnak, hogy lazsáljál, ha a tested lusta, akkor az elméd is, és nincs tudatosság, válts át negatívról pozitívra, a lehetőség a te kezedben, légy tudatos!

Szóval visszaidézve e mondatokat, végigcsinálom a tervezett programot, de nem azért, hogy kipipáljam, hanem mert egyszerűen valahogy jól esik. Van egy kis izomlázam, ami a gyakorlás végére mintha csillapodna.

Az esti óra viszont megtette kellő hatását.

18 órakor Raya haladó órát tart.
Álló és ülő előre hajlások. Az elején úgy érzem magam, mint egy kezdő, aki véletlenül betévedt a haladó csapatba: remeg kezem lábam, az előttem gyakorló német csajok is remegnek, mint a kocsonya, ők is Rita tanítványok, így azt gondolom, ha nem csak én remegek egyedül, akkor máris jobban érzem magam. :)
Raya úgy látja, hiába magyaráz, valahogy nem jut el hozzánk a mondanivaló, így bedob egy kis filozófiát.

Az előrehajlásban az egódnak meg kell hajolnia. Mint a vízesés, ellenállás nélkül. a vízesés sem fordul, és folyik visszafele, hanem egyszerűen csak zuhan,

Sokszor a félelmeink és ragaszkodásunk tart vissza, a hullámzó elme képtelen elcsendesedni, megadni magát, és csak úgy áramolni, elengedni, meghajolni.
És itt jön az alázat kérdése: Hiszen a jógához alázatra aztán szükség van, itt nincs ego fényezgetés, jó vagy, szép vagy, hú de jól csinálod. Megtörés, betörés, taposás az van, aki nem kellőképpen adja meg magát, olyat kap a hátára, hogy csak úgy nyekken… :)

Az alázat nem minden esetben mások iránti alázatot jelképezi, hanem saját magunk iránti alázat is a témához tartozik. Meg tudunk-e hajolni a bennünk lévő Isten előtt, ki tudunk állni az igazságért, és megvédeni saját magunkat, vagy megalázkodva hagyjuk, hogy hülyének nézzenek, és átverjenek?

Tudjuk-e magunkat igazán szeretni, és nem kizsigerelni minden pillanatban. Merjük-e vállalni a felelősséget a tetteinkért, vagy inkább a gyáva viselkedést választjuk?  Inkább ne mondjuk el az igazat, csakhogy szépnek látszódjon minden? Ezáltal becsapjuk saját magunkat, és másokat is persze.
És majd ha eljön a vég, amikor elmegyünk, akkor a mi lelkünket fogja nyomni a tetteink súlya, a kérdés majd nem úgy hangzik el, hogy hány autód volt?? Hány lakásod és milliárdod van a bankban?? Hány nővel, avagy pasival feküdtél le, mennyire vagy szép?? Hanem, hogy tudtál-e szeretni? Másokat és magadat?? Ha magadat nem, akkor másokat sem vagy képes szeretni, és a világ egy borzadállyá válik a számodra….

És lehetsz szépségkirálynő, fitnesz modell, milliárdos, sovány, kövér, mindenkinek eljön majd a pillanat, amikor lepereg a film, és majd abban a pillanatban tudunk úgy visszatekinteni, hogy jó volt, megérte, szép volt, jól éreztem magam, tudtam szeretni, tudtam elfogadni, a szeretet nyelvén beszéltem, tudtam adni az embereknek, hasznára váltam a társadalomnak.

Vagy pedig csak azt látom majd, hogy hú, de elrontottam, akár élhettem is volna, szerethettem volna, lehettem volna alázatosabb magammal szemben. Ilyen, és ehhez hasonló gondolatok jöttek a felszínre a mai óra után, és még most is hatása alatt vagyok, pedig csak jógáztunk.

Nálam a jóga itt kezdődik, amikor az ember azt hiszi, testgyakorlatokat végez, a tapasztalat meg, hogy  a mentális és érzelemtest is beavatást nyer e folyamatokba, és a folyton hullámzó elménk, a fő állásban agyalónk is néha egy picikét visszavonul.

Az ego pedig nem feltétlenül cselekvésre akar már sarkallni, hanem visszavonulót tart egy kis időre, így megfigyelhetjük ebben az állapotban, hogy milyen a pörgésen kívül elnyugodni, csendet találni mélyen, legbelül… :)

Vasárnap a barátok napját ünnepelték Indiában-itt állandóan buli van :)

Szombaton korán reggel megyek jegyzetelni mesterünk unokájának az órájára, sajnos nem ő tartja, de a lány, aki helyettesíti szintén profi, így még egy szenzációs sorozattal gazdagodott a füzetem. :)

9:30-tól női óránk következik, ami egészen a mai napig mindig Guruji instrukcióival zajlott, úgy, hogy unokája tartotta az órát, ő pedig egy pózból mindig kikiabált, hogy mit nem csinálunk jól, és újabb instrukciókat adott.

Furcsállom, hogy mindjárt kezdődik az óra, Guruji sehol, unokája szintén........................ Mi lesz ebből? -Jönnek a kérdőjelek, akkor most vajon ki fogja tartani az órát.

Kellemes meglepetés, Guruji lánya jött, Geeta Iyengar. :) Nagyon hálás voltam, hogy végre ászanákat is tanít, nemcsak pranayamát, amit péntekenként szokott.

Az eddig megszokott katonai kiképzős stílustól és ordítástól eltérően ma Geeta kedves, mosolyog, nevetgél, mintha kicserélték volna. Annyi szeretet árad belőle, mint még soha eddig. Finom, nőies energiákkal vezényli le az órát, a nehézségi fokozat nem változott, fejenállás most sem volt kevesebb, mint 10 perc, és még mindig csak küzdök vele. :)

Azért nevetve megjegyezte, hogy úgy egyáltalán nincs megelégedve a pózainkkal, szóval adott az egónknak, nehogy véletlenül még valaki elszálljon, és többnek gondolja magát, mint aki.

Fő az alázat és elfogadás, akinek nincs, az vagy egyáltalán nem jut el ide, vagy 1 nap leforgása alatt haza zavarják.
Nagyon gyorsan elröppent ez a két óra, délután még saját gyakorlás, és következhet a vasárnap, végre szabad nap.

Indiában szenzációs, hogy szinte minden nap van valami ünnep, vasárnap éppen a barátság, barátok napja van, így elindulunk hárman csajok egy szuper helyi indiai étterembe megünnepelni a barátságunkat, illetve a szabadságunkat. :)

Chese maysoore dosa -az ebéd, ami picit talán hasonlít a pizzára, hajszálvékony, sajttal, paradicsomszósszal, kókuszos csatnival (mártás) és a szokásos isteni finom kardamonos, gyömbéres, fűszeres tea, tejjel.

Ebéd után pedig a háziak egyik lánya meghív minket, hogy menjünk föl a hegyekbe pávákat nézni.

Bepattantunk egy riksába, és máris elrobogtunk egy picit a város zajától. Egy erdőben találtuk magunkat, ahol végre csönd és nyugalom vett körül. Gyönyörű fák, amiknek színes virágaik tarkítják a szépséges zöld erdőt.
Hallgatjuk a pávák különleges hangját, ahogy egymással kommunikálnak. Sajnos, csak nagyon rövid időre csodálhattunk meg egy hatalmas pávát, türkiz színeiben pompázva, óriási legyező-szerű tollaiva. :)
Annyira gyönyörű, hogy még a lélegzetem is eláll.

Tovább sétálunk a bányatavakhoz, ahol néhány srác fürdik -amúgy 20 fok van, óriási szél, és néha belezendít az eső is. Csodaszép virágok és kaktuszok tárulnak elénk, picit megpihenünk, aztán indulás haza. Nagyon jól esett tiszta oxigént juttatni a szervezetünkbe, mert alapvetően Pune városa talán híres is lehetne a szmogról, meg az őrületes zajos forgalmáról.

Olyan az utca, mintha motoros felvonulás lenne minden pillanatban, még tegyük hozzá az autókat és riksa karavánokat is. És mit ad az Isten, a haza felé vezető úton két óriási teve is a forgalomban gyalogol, cseppet sem zavartatva magukat.
Réka és Ági pedig tegnap egy elefántot láttak a kereszteződésben várakozni, és kérdés volt, hogy a piros lámpa váltására várt (ami alapvetően itt senkit nem érdekel), vagy éppen egy elsőbbségadás kötelező táblát talált. :)

A hétvége elszáguldott villámgyorsan, ma reggel kezdtünk Prashant órájával hajnalban, teljes kómában. Nem jutott ma el hozzám, amit mondott, fogalmam nem volt, hogy hol vagyok, miért vagyok, mi a feladat, csak próbáltam követni a többieket.

Aztán a ma esti órára már bőven fölébredtem, ugyanis úgy megszivatott minket a Raya, hogy kezünk lábunk remegett, mint a kocsonya.

Sétálok hazafelé, és látom, hogy ismét valami buli féle készülődik a kereszteződésben:

Kis sátor, éppen az aktuálisan ünnepelt Isten képe és szobra, kaja, pia, virágszirmok, festékek.
Csak be akartam nézni, azonnal jöttek a pasik, és betessékeltek.
Sorba álltam, és néztem az előttem lévőt, hogy mi a jó fenét kell csinálnom itt most, egyáltalán milyen buli van már megint.
Virágszirmokat szórok az Istennek, festéket kapok a homlokomra (harmadik szem), a tenyerembe kapok egy kis tejes rizst, amiből a rizst kieszem, a tejet pedig a hajamra kenem (még jó, hogy pár órája mostam hajat), majd kapok még egy kis tisztított vajon pirított búzadarát, és egy kis árpagyöngyöt teával.
Vacsorázni sem terveztem, de magyarázzák, hogy azt okvetlenül meg kell ennem, mert különben az Isten megsértődik.
Aha, a srác a kezével merte ki a kis fém tálkába a cuccot (ki tudja, egyáltalán mosott-e kezet előtte), és hát így, itt az utcán, a higiénia fogalma eléggé elvont… - És persze kézzel kell megennem.
Na, mindegy, gondolom magamban, ha ilyen szent kereszteződésben eszem, biztos nem kapok semmi fertőzést, és amilyen nagy szeretettel fogadtak és magyarázták a szertartás mozzanatait, nem mondhattam, hogy nem fogadom el - adtam az immunrendszeremnek is, hadd küzdjön meg vele.

A vicc pedig az, hogy itt szinte minden nap ünnepelnek valamit, és megkeresik naponta az öröm forrását, és az Istennek való odaadás leckéjét remekül meg lehet tanulni tőlük, sőt a tapasztalás útján történő tanulás mélyebben megmarad, mert az élményeket könnyebben raktározzuk el. :)

Lemerült a Duracell, eddig bírtam :) Cserébe dióhéjban az ájurvédáról :)

Egészen a mai napig minden reggel még óracsörgés előtt kipattantam frissen fitten az ágyból, de ma történt valami -lehet, hogy a telihold..... Vagy csak a puszta fáradtság??

Egy biztos, reggel fél 4 helyett fél 11 kor sikerült fölébrednem. Furcsa volt, hogy világos van, amikor megnéztem az órát, háááát.

Belegondoltam, hogy reggel 7-9-ig jegyzetelhettem volna egy kezdő és egy haladó gyakorlást, saját gyakorlásom pedig 9-12-ig éppen zajlik, én meg itt ülök az ágy szélén teljes kómában, és fejtegetem, hogy most akkor mi legyen. Sietni nem akarok, nem tudok, nem birok, a lelkiismeret furdalás és bűntudat azért mardossa a lelkem.

Hogy voltál képes 12 órát egyben csak alvással tölteni? Máris jön a válasz bentről, hát úgy, hogy nem lehet hosszú távon 4, 5, 6, óra alvással élni, néha a kompenzációnak is meg kell történnie, amikor is egyszerűen kómába esik az ember, se kép, se hang, csak a bambulás van. :)

És így van jól, szépen lassan elfogadom, hogy ez van, ez történt, majd az esti órán részt veszek, gyakorolni pedig itthon is tudok.

Ez alatt a pár hét alatt rátaláltam egy szuper ájurvédás dokinőre, aki 25 éves tüneményes kis lény. :).

Hogyan is zajlik egy ájurvédás tanácsadás és kezelés??
Hát viccesen, legalábbis a mai rendkívül mókás volt… :)
Hosszan kikérdeznek a napi rendedről, a táplálkozásodról, ha van bármi betegséged, panaszod, részletes kérdések emésztésed ügyében, hangulatod, lelki állapotod, életkorod, testsúlyod-nem is sorolom.
Pulzus kontroll, szemvizsgálat, izmok, ízületek állapota.
A hosszas kikérdezés és vizsgálatok által megállapítják a testtípusodat, és hogy a szervezetedben melyik elem van túlsúlyban (föld, víz, levegő), és annak érdekében, hogy az eredeti állapotodat elérd, amivel megszülettél és újra harmóniában kerüljön a szervezeted étkezési tanácsokat adnak, javasolnak kezeléseket is, amit vagy kipróbálsz, vagy azt mondod, hogy háááááát, azért ez már sok. :)
Gondolom, már sejtitek, hogy a kipróbálom verziót választottam. :)

És hogyan is zajlik egy ilyen kezelés??

Az első lépés az Abhyanga, ami azt jelenti, hogy a testtípusodnak megfelelő olajjal beolajozzák a tested.
Fekszel egy asztalon és konkrétan rád öntik az olajat, majd bele masszírozzák az ízületeidben, izmokat is érintve.
Ezt követi a Swedan. Egy emelettel lejjebb fekszel (mintha az asztal alatt feküdnél), olyan koporsó kinézetű, a fejed kint van és gőzölik az egész tested, most már nemcsak az olajban tocsogsz, hanem izzadsz is hozzá jólesően, mert tényleg nem robban szét az agyad a melegtől.
És utána jön a várva várt beöntés meleg olaj  gyógynövény koncentrátummal  keverve.
Ima, hogy nehogy visszajöjjön a jó kis folyadék, csak eljussak előtte a mosdóba… :)
Shirodhara a következő lépés, ami annyit jelent, hogy újra fekszel az asztalon, a homlokra meleg olaj és meleg gyógynövény koncentrátumok csurgatva szép lassan, a harmadik szem területét tisztítva és az elmét lecsendesítve.

Kb 30 percig csurog az olaj, amitől újra kómába esek, ugyanis a központi idegrendszert nyugtatja, meg a csapongó elmét csendesíti, akár a jóga. :)

Túl nyugodt leszek már, gondoltam magamban - ha majd ezt a klubban elmesélem… :)
Utolsó állomás a Nasya-olajos, vajas gyógynövényes folyadékot öntenek az orrodba, hogy a homloküreg és arcüreg is kitisztuljon, csíp, éget, folynak a könnyeim.
A hajam olyan, mintha frissen 5 liter olajat öntöttem volna rá -megéri, mert kilazultam, könnyebbnek érzem magam.

A történet vicces része csak most következik.

Elindulok haza, köhentek egyet az utcán és hát a beöntés távozik, szerencsére bokáig érő ruha van rajtam, és senki nem veszi észre, hogy folyik az olaj egészen a belső bokámig, az eső szakad, így amúgy sem lenne feltűnő, csak az a gond, hogy a papucsom is csúszkálni kezd az olajtól.
Szóval haza csúszkálok, és rohanok, nagy öröm, hogy végre itthon vagyok, és közel a mosdó.
Aztán órákig eltart, mire kimosom magam az olajból, és végre megtisztulva gyakorolni kezdek. - Mennyire jó, hogy most nincs este brutál óra, csak pranayama.
Ugyanis a következő olaj adag fejenállásban távozott….

De jó, hogy itthon vagyok, már láttam magam előtt, ahogy gyakorlunk 100-an, és fejenállásban csurogni kezd az olaj az arcom felé....... jajjjjj, de jó hogy itthon történik mindez.

Az élet apró örömei. :)

18 órától Geeta Pranayama órát tart.

Iszonyat tömeg van, egymás hegyén-hátán, nem számít a lényeg, hogy itt vagyunk, és lelkesedésünk határtalan (kivéve a mai reggelt).
Teljesen újjá születtem a pranayama óra után, így újra frissen ébredek majd holnap, legalábbis reménykedem.

Remélem, legalább annyira jól szórakoztatok most velem, mint én a mai napon -jó ha az ember nevetni tud a saját nyomorán… :)

Egy különös telihold Indiában ünnepélyes keretek között-Raksabandhan

Az indiai hagyományokról, a hindu ünnepekről szeretnék egy kisízelítőt adni nektek.

Tegnap már mesélték a háziak, hogy holnap óriási ünnepre készülnek, ők úgy hívják, hogy Raksabandhan, ami lefordítva kötvény védelem, azaz a testvérek közötti kötelék védelme. :)

Szeretet, testvériség, magasztos érzelmek.

Ezen a napon a fiútstvér ellátogat a lánytesvéréhez, és egy kis szertartás keretében egy évre megerősítik a testvéri köteléket. :) A lánytestvér saját kézzel készített karkötőt köt a fiútestvér csuklójára, hogy a tesvére, és a kettőjük kapcsolata is védelem alatt álljon, ugyanakkor imádkozik érte, hogy egészséges legyen, szerencsében legyen része, és az ég áldását kéri az egész családra, miközben rizst, és szentelt vizet szór a homlokára.

A fiútestvér cserébe ajándékot ad (előtte egyeztetnek, hogy minek örülne legjobban), és erre az alkalomra az egész család apraja, nagyja összegyűlik.
Finom indiai ételek és édességek kerülnek az asztalra, esznek, énekelnek, zenélnek. - Társasági élet a javából.

Annyira imádni valóak, és olyan lelkesedéssel mesélték, hogy még így is, hogy nem vettem részt, megtelt a szívem szeretettel. Ugyanakkor belegondoltam, hogy a nagy nyugaton hányszor szakítunk időt egymásra, hányszor ünnepeljük meg azt, hogy összetartozunk?

Nyilván Karácsony, Húsvét jó alkalmak, de az itteni ünnepeknek valahogy más a hangulata, igazán érzékelni lehet a feltétel nélküli szeretet és elfogadás kincseit.
A közvetlen egymás felé fordulást és nyitottságot, segítő készséget vélem felfedezni a még nem elnyugatiasodott, varázslatos Indiában… :)

A nagy ünnepektől függetlenül az intézetben zavartalanul mennek az órák, az esti óra után láttam, hogy ma Guruji házában is összegyűlt a népes család, élő zeneszó, kacajok, jókedv -élvezni az életet, és áramoltatni a szeretetet… :)