Jönnek a hétköznapok, mindenről teljesen másképp gondolkozunk :)

Hogy ti is derüljetek egy picit, elárulom, én már nem is tudom, hogy sírjak vagy nevessek…

Most már az utolsó előtti  napunkat töltjük Kairóban, úgy érzem, bőven elég is volt, és most már tuti, hogy képtelen lennék itt élni. :) Vasárnap Dahabba utazunk egy kis tengerparti kikapcsolódásra. VÉGREEEEEEEEE.

Nos, amikor megérkeztem, a kedves férjem elment bevásárolni, mondván, hogy akkor majd együtt főzünk, mosunk, éljük az életet, ahogy erre felé szokás.

Amikor a bevásárlásból megérkezett, azt kérdeztem, hogy hány ember jön vendégségbe, netán az egész hadsereg nálunk fog lakmározni két hétig?? Ugyanis brutál mennyiségű élelmiszert hozott haza. Már akkor láttam, hogy ebből gáz lesz, mert amit hozott, abból konkrétan szinte semmit nem fogok megenni. Nem szóltam semmit, gondosan kipakoltam, bepakoltam a hűtőbe.

Az itteni elvárások szerint minimum 3 alkalommal főtt étel kerül az asztalra a hozzá tartozó kiegészítőkkel. Most csak egy napot vázolok föl, bőven elég lesz, azt hiszem:

Reggeli: sajtos, sonkás omlett, sült krumpli, párolt zöldségek, nyers zöldségek, falafel, mivel a sült krumpli nem elég, így egy kis csipsz, sajt hegyek, egy kis halva, ami szezám krém tömény cukorral, padlizsán krém, tehina (szintén szezám), lencse krém. Ha mindezt betolták, akkor jöhet a fekete tea 4 kávéskanál cukorral, elnyomtatva dinnyével és banánnal. Leöblítve kólával, fantával, vagy éppen mangó itallal - nesze neked, ájurvédikus étrend...
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ, nem számolom ki, hogy egy reggelinél hány napi kalória és szénhidrát mennyiség fogy.

Megiszom a zöld teámat egy kis dinnyével, és bőven elég, másnap egy kis szósz (padlizsán vagy lencse), pittával, salátával.

Alapvetően annyira a kaja körül forog minden nálam is otthon, hogy este eszembe jut, hogy jajj, ma még nem ettem semmit… -persze ez a másik véglet, teljesen helytelen verzió.

Sorolom tovább: tízóraira tökmag, pisztácia, kesudió, mandula zacskó számra.

Oké, gyakorolhatom a feltétel nélküli elfogadást, de valahol felelősnek érzem magam a férjem miatt, nem szeretném, ha 40 évesen feldobná a bakancsot, és ha így folytatja, hamarosan magas vérnyomás, cukorbetegség...... -nem, inkább nem gondolok bele… Legalább a kólát meg a cukrot ne fogyasztaná ilyen mennyiségben!!

Ebédre csirke vagy hal rizzsel, krumplival, kenyérrel, salátával, leves, desszert, ismét kóla, fekete tea cukorral, továbbra is 4 kévéskanállal, baklava mandulás, mogyorós, diós. -Én már komolyan a látványától is rosszul vagyok….

Megelégelte a férjem, hogy nem igazán eszem szinte semmit, és tegnap nagy örömmel mondja, hogy na, most főz nekem vega cuccot, sok-sok zöldség, olyan pörkölt szerű paradicsom szósszal.

Rosszat sejtek, amikor a vörös hagymát és fokhagymát kezdi pucolni... - jaaaajjj, nnnnnnnnnneeeeeeee, légyszi ne rakd bele, én ezt sem eszem.
Enélkül nincs semmi íze, és durr, bele a kajámba az egy fej hagymát és fokhagymát.
Jóságos ég, mi lesz itt?! Nyilván, ha bele döglök is ennem kell belőle, mert annyira édesen és lelkesen főz nekem. Fordított helyzetben, ha én is ennyit dolgoznék, és ilyen szeretettel főznék a páromnak, és ő nem enne belőle, hát nagyon rosszul esne.

Megebédelünk, betolom a hagymás-fokhagymás zöldség pörit, ami tényleg nagyon- nagyon finom, aztán durván egy óra múlva érzem, hogy jujjjjjjj, baj van...

Fölpuffadva hason fekszem a földön, párna a hasam alatt, és próbálom hasi légzéssel javítani a problémát.
Gondolom, rosszul nézhetek ki, mert teljesen bepánikol, és mondja, hogy akkor most menjünk az orvoshoz, de leginkább hívja az orvost, és telefonál is.
NNEEEEEEEEEEEEEEEE! Én soha nem megyek orvoshoz, nagyon jól vagyok, csak egy picit a gyomrom ki van. Kérlek, csörögj vissza, hogy nincs szükségem orvosra.
Nehezen meggyőzöm, hogy ne hívjon senkit, rendbe jövök hamarosan. :)

Következő kedvenc témám a TV: 4 év egyedül élés kicsit önzővé tett, bevallom. Nincs otthon televízió, nem is hiányolom, a férjem meg imádja. Legszívesebben reggelig tévézne, én meg nem akarom megváltoztatni - vagy mégis??

Hosszasan magyarázom, hogy az idegrendszer és az agy éjszaka tud pihenni a legjobban, és nem jó dolog, ha felborul a bioritmus a tv miatt… Nehezen fogadja el, de végül kikapcsolja, és egy új bioritmusra próbál átszokni, ami nem minden nap működik. Gyakran előfordul, hogy arra ébredek, hogy kilopakodott a hálóból a nappaliba, és üvölt a tévé, miközben ő alszik a tévé előtt.
Komolyan mondom, nem is tudom, mi a megoldás, ha ennyire más világból jöttünk, és hogyan lehet a kompromisszumokat kialakítani, hogy mindenkinek jó legyen…

A jövő zenéje a hogyan, gondoltam, mesélek, hogy ti is nevessetek, mert én nagyokat tudok derülni saját magamon ilyen helyzetekben. :)