Hogyan tudunk a szenvedéstől megszabadulni??

Lassan, de biztosan, most már az alvás is egész jól megy, megszoktam a zajokat, egyszóval megérkeztem teljesen.

Föl tudok már korán kelni, a reggeli meditációm elcsendesít és ráhangolódom a mai napra.

Reggel 7-től Prashant, Guruji fia tanít.

Azt hittem, nem lesz nagy tömeg, de tévedtem, alig férek el a hátsó sorban.
Sok indiai gyakorló van, most a szokásosnál kevesebb külföldi. Sebaj, a lényeg, hogy gyakoroljunk.
Kézenállás (adho mukha vriksasana) az első póz, mint általában nála lenni szokott.
Mivel nincs annyi kötél a falon, hogy ennyire sok embernek elég legyen, úgy van a gyakorlás, hogy 3 csoportra vagyunk osztva.
Első csapat kézen áll, második kötélben lóg, harmadik középen a szőnyegen tadasanában.
Kimondja Prashant a póz nevét, és irány mindenki gyorsan beleengedi magát az aktuális pózba.
Kénytelen beleengedni, mivel legalább 10 percig tartani kell, így csak akkor megy, ha megadod magad, feltéve, ha sikerül.

Instrukciók nem jönnek, helyette filozófia, minden mennyiségben.

Ha mindenki befejezte, akkor jön a második gyakorlat csoport, szintén felváltva.
Álló pózokat gyakorlunk, (trikonasana, adho mukha svanasana kötélben, trikonasanan falnál kötélben kapaszkodva).

A mai nap témája a szenvedés. Érdekes, gondoltam magamban, vajon hova fogunk jutni e témába, mert a mai kor emberének nagyon aktuális.

Tudunk szenvedni, ha kell, ha nem, akár van rá okunk, akár nincs, és mivel képtelenek vagyunk elhinni, hogy szenvedni nem muszáj és megérdemeljük a jót, ezért bebiztosítjuk magunkat szenvedés terén, a gondolatainkkal állandóan a szenvedést, vagyis olyan eseményeket teremtünk, amivel garantáltan tudunk szenvedni.
Prasant kéri, hogy figyeljük meg, hol érzünk fájdalmat, a gerinc, a comb, a csípő, vagy esetleg a mellkas területén??
Menj még mélyebbre, addig, amíg nem éred el a szenvedést, mi a te gyengeséged, amitől fájdalmat érzel, amitől szenvedsz?? Érzelmi, fizikai, mentális síkon??
Mert ha a tested szenved, a mentális és érzelmi tested szenvedését tükrözi, a lelked kiabálását testesíti meg.
Menj még mélyebbre és vidd oda a légzést, lélegezz be pránát (energiát), amelynek segítségével a test és elme szövetségre lép, így akár meg is tudod szüntetni a szenvedést.
Ahhoz, hogy megszüntesd, először meg kell tapasztalnod, bele kell magad engedned, a mélységből tudsz csak magasra emelkedni.

Lélegzem, és mélyebbre megyek, nehezen tartom ilyen hosszú ideig a pózt, ahogy jön az ellenállás, lélegzem, lélegzem, lélegzem.

Könnyűvé válok, könnyű a póz, engedem, elengedem, vagyok, és nem vagyok.
Hol vagyok, ki vagyok??
Miért vagyok?
Záporoznak a kérdések, lélegzem, újra, még mélyebben, eltűnnek az ellenállások, nem fáj már, van még tovább is. :)
Utolsó póz székes sarvangasana (gyertya).

Tovább lélegzem, az ablak mellet Guruji helyére keveredtem erre az egy pózra.

Mindig ott gyakorolt, még érezni is lehet, még mindig ott van az energiája.
Lélegzem, tovább lélegzem, és velünk van ő is, melegség önti el a szívemet, az űr betöltődik.
Elmúlik a keresés, és elfoglalja a helyét a szeretet.