Lassan eljön a pillanat, amire oly régóta várok, amiről oly sok éve álmodok...
Beugrik egy kép: 2003-Iyengar yoga gyakorlás Egerben. Még nagyon az elején vagyok, most kezdtem el ebben a rendszerben gyakorolni.
Egy kérdést teszek föl a tanáromnak: Mikor mehetek Indiába???
A válasz: Majd ha már levizsgázott tanár vagy, és kapsz egy ajánló levelet a senior tanárodtól, aki felelősséget vállal arra, hogy képes leszel végigcsinálni ezt az egy hónapot...
Akkor még fényévekre volt, de feltétel nélkül, maximálisan hittem benne, hogy el fog jönni egyszer a nagy utazás pillanata, az első találkozás ideje a mesteremmel, B.K.S. Iyengarral: www.bksiyengar.com
Furcsa, ismeretlen, érdekes érzések kerítenek a hatalmukba. „Milyen lesz ez a belső utazás??? Milyen lesz az első találkozás??? Mit fogok majd mondani??? Egyáltalán képes leszek arra, hogy egy szót vagy akár mondatot is kiejtsek a számon???”
Jelen pillanatban az a válaszom, hogy nincsenek szavak, amivel ki tudnám fejezni az érzéseimet, gondolataimat.
Hogyan is sűríthetném pár mondatba azt a lelkesedést, tiszteletet, hálát, szeretetet, őszinteséget,.................................... amit gondolok és érzek???
és mikor meszessz Indiába? e?
VálaszTörlés