Teljes megdöbbenésemre az
elmúlt napokban és hetekben kaptam pár támadást a blogommal kapcsolatosan, hogy
miért írok, miért így írok, miért ezt, miért nem azt írom.........................
Azért, mert továbbra sem szeretnék senkinek megfelelni, mert egy ideje egyáltalán nem érdekel, mit gondolnak rólam, nincs dolgom azzal, ki mit gondol rólam.
Írok, mert jön, úgy érzem, írnom kell, amikor nem érzem úgy, akkor meg nem írok.
A virágnak megtiltani nem lehet,
hogy nyíljon. Nem lehet kérdőre vonni, hogy miért nyílik, miért így, és miért
nem úgy nyílik.
A gyöngyvirágot nem lehet kérdőre
vonni, hogy miért fehér, és miért nem kék, vagy lila, vagy akár piros színekben
pompázik. A madarat nem lehet befolyásolni, hogy ugyan ne repüljön már.
Csak ennyit szeretnék válaszul
azoknak, akik néhány kérdést tettek föl, nem teljesen pozitív szándékkal.
Hangsúlyozom, továbbra sem hozzám
tartozik, amit gondolnak rólam.
Most már viszonylag nehezen viselem
ezt a szoros együttlétet, ami annyit jelent, hogy 3 hete csak pár órát
tölthettem egyedül. Tudom, tanulnom kell a társaságban lenni, szocializálódni,
beilleszkedni, együtt lenni, csoportban lenni feladatot (számomra egyelőre feladat),
de most már aztán elég!
Fölhalmozódott bennem az egyedüllét
hiánya, éppen ezért tegnap elszakadt a cérna.Minden ember, ha bármilyen kapcsolatba lép egy másik emberrel, akár párkapcsolati, akár baráti, iskolatársi, vagy munkahelyi kapcsolatról van szó, egymás tükreivé válnak.
Picit kötözködhetnékem volt tegnap,
így a saját feszültségemet merészeltem valaki másra vetíteni, utólag végiggondolva
merész ötlet volt… Mert akinek beszóltam, nem így fogta föl, hogy igen, én most
a tükröd vagyok (támadásnak élte meg), valahol mégis olyan éles tükröt vágott
elém, hogy csak kamilláztam utána is órákig.
Visszatámadt (sértett egó fegyvert
ragad, meg kell védenem magam), így a szemem elé tárva a leggyengébb és
legsötétebb pontjaimat. Nem támadok vissza, mert igaza van. A fenébe is,
elfogadom, hogy igaza van.
Ilyen esetekben mit tehetünk?? Gondolkodtam
rajta, de csak később jött a válasz: köszönd meg, hogy a tükröd volt, hogy
rávilágított a hibáidra.
Mert ugyebár ilyenek vannak. Senki
nem tökéletes és nem is lehet az. Vannak szeretetteljes napok, órák, percek, ugyanakkor
vannak mély pontok is.
Végszóként pedig, ha a nap 24
órájából mondjuk 2 órát esetleg hisztizek, attól még a másik oldal is jelen
van: hálát adok, hogy élek, hogy létezem, megtalálom az örömöt, szárnyalok,
repülök, hagyom, hogy a létezés öröme átöleljen, elringasson.
Egy- egy reakcióm bizonyos
eseményekre nem téveszthető össze a gondolkodásommal, az életfilozófiámmal.
És ha rádöbbenek, hogy kígyót melengettem a mellkasomon, de
a kígyó megmart, attól még nem fogom bezárni a szívem, és nem feltételezem azt,
hogy ha egyszer megmartak, innentől fogva majd mindenki mérgeket lövell felém.
Hajni drága amiket írsz hihetetlen hatással vannak rám! Imádom olvasni és ha véletlen egy nap kimarad akkor hiányérzetem támad. Sokan tanulhatnak az életfilozófiádból, ahelyett, hogy támadnak. Egyébként akik piszkálódnak azok nagyon boldogtalan és sajnálatra méltó emberek lehetnek. Hú, az viszont meglepett, hogy Neked is kötözködhetnéked támad! :))))
VálaszTörlésFerencz Gabi
DRÁGA HAJNI MESTEREM/MESTERÜNK!
VálaszTörlés"És ha rádöbbenek, hogy kígyót melengettem a mellkasomon, de a kígyó megmart, attól még nem fogom bezárni a szívem és nem feltételezem azt, hogy ha egyszer megmartak, innentől fogva majd mindenki mérgeket lövell felém."
Ismerős és gyönyörű mondat!
Én elfogadom és elfogadlak így, aki nem érti, nem érzi.... de tuti meg fogja egyszer (most nem a boszi beszélt belőlem), és igen, néha ki kell jönnie..., mert erre is szükség van valamiért
MILLIÓ PUSZI!
Szia Hajnika !
VálaszTörlésMár nagyon hiányzol !
Szerintem akik támadnak téged azok irigyek. Nem semmi dolgot viszel véghez, elvégre nem luxus vagy földkörüli utazáson veszel részt, csinálja ezt utánad akinek valami nem tetszik! Ez a véleményem...
Amikor a szülővárosodban jártam sokat gondoltam rád ! :))
Vigyázz magadra !
Puszi: Merci
A blog egy olyan műfaj, hogy akinek nem tetszik, az ne olvassa. Vagy ha tud jobbat, akkor írjon jobbat. Mi vagyunk többen, akiknek tetszik. Az pedig, hogy az összezártság néha feszültséghez vezet, az természetes. Főleg olyan lelki és fizikai terhelés mellett, ami titeket ér odakinn. Én nagyon büszke vagyok arra, hogy ismerem azt, aki ezt a blogot írja.
VálaszTörlés