Kihívások, megmérettetések, célok. Miért fontosak??

Visszatekintek: 2009 nyár. 6 év munkájának a gyümölcse, és kezünkben tartjuk Iyengar jóga oktatói oklevelünket, mesterünk aláírásával.

Punéból, Indiából érkezett az oklevél, külföldi tanárok vizsgáztattak. Nemzetközi képzés, és világszerte nagyon elismert metódusról van szó.

Mi voltunk az első csoport Magyarországon, az úttörők, az elsők, és tanáraink által sokat emlegetett lelkes csapat.

Úgy éreztem, ez még csak a kezdet, hiszen vannak bőven még vizsgák, magasabb szintek, lehet célokat kitűzni, haladni, fejlődni, tanulni. A célom, követni a tanáraimat, akik maximálisan példát mutatva élnek, tanulnak a mai napig és újabb vizsgákra készülnek ők is.
De az alap képzés fölötti szintek már nehezebbek, nehezebb pózok, sokkal precízebb végrehajtás, stabilitás.
Más szempontok alapján pontoznak a tanárok.

2012 októberben Németországban vizsgáztam, osztrák, finn, lengyel és német jógás barátokkal.

Számomra annyira nehéz volt fizikailag, úgy éreztem bőven meghaladja a képességeimet. tehát az én tempóm szerint 3 éves felkészülésre volt szükség.
Mivel vannak nehézségeim régebbi gerinc problémákból visszamaradt merevségek, ezért nálam lassabban kell haladni. Ha nem tartom tiszteletben a testemet és a határaimat, akkor azonnal sikeresen összehozok egy sérülést, ami akár hónapokig eltarthat, és akadályoz a gyakorlásban. Nálam a lassan haladj, tovább érsz módszer válik be.

Újra elrepült 3 év, és Varsóban találom magam: Vizsgafelkészítő workshop szeretett tanárunkkal, Rita Kellerrel.

4 napos kőkemény gyakorlás a hőségben, nincs megállás, nincs nyavalygás, csak koncentráció.
Legalább 70 gyakorló van, és mindenki kőkeményen gyűri a matracot.
Már a 8ik napja vagyok itt és azóta napi 2 óra alvás, napközben gyakorlás, éjszaka felkészülés a tanításra, mert ugyebár ha az ember nem az anyanyelvén tanít egy picivel nehezebb.
És eljön a nap.

Nehezen alszom el, és már 3 kor talpon vagyok. Megbeszéltük a csajokkal, hogy bár 8-kor kezdődik a vizsga, már 6-ra ott leszünk, és bemelegítünk..

Izgulok, még hozzá nagyon, vizsga helyzetekben mindig extrán stresszes állapotba kerülök.
Megbeszélem a testemmel, hogy legyen rugalmas, tartson ki, tartson meg a fejen állásban, melegítek és melegítek és közben olyan az érzés, mintha a Himalája tetejéről akarnék a semmibe leugrani.
Huhh és megérkeznek a vizsgáztatók, Rita Keller, Henrik és Konrad mindannyian nagyon régen gyakorló és tanítók.

És kezdünk. Az adrenalin szintem az egekben van, de jó is lenne lemérni.

Álló pózok, csináljuk, remegek, mert melegem van, és mert egy picikét izgulok, és félek is talán.
Mitől is?? A bukástól, attól, hogy nem leszek elég jó, elég megfelelő.

Lélegzem, és megy belül a párbeszéd:

Nyugi, a jóga nem gimnasztika, a tudatosság a lényeg, hogy a jelen pillanatban vagy, hogy a figyelmedet ki tudod terjeszteni minden sejtedre, nem arról szól, hogy mennyire vagy erős, vagy hajlékony, hogy éber és tudatos tudsz-e maradni órákon át és csak a jelen pillanatban létezni.
8tól megállás nélkül 12:30-ig helyt állunk.
Nagyon örülök, hogy ki bírtam hosszan tartani a fejenállást variációkkal, nem kellett lejönnöm, és szerintem ott abban a pillanatban olyan erősnek éreztem magam, úgy éreztem, most bármit meg tudok csinálni, és bármeddig ki tudom tartani.
Olyan hidat csináltam, hogy magam is meglepődtem, és nem akartam kiugrani belőle, csak kiterjesztettem magam, és még jobban tudtam nyitni a mellkast.

Szóval a lényeg, hogy mindent meg tudunk csinálni, csak akarni kell. Nem a negatív képtelen vagyok rá hozzáállással, hanem a határozott döntéssel, hogy megcsinálom, hiszen én uralom a testem, nem pedig fordítva.

12:30-kor elvonulnak a tanárok értékelni, és kapunk egy kis pihit, mert a tanítás rész még csak most következik: Mindenkinek le kell tanítani 2 pózt.

Szóval az izgalom folytatódik, vajon melyik lesz az a póz, mit nem csináltam elég jól, mert általában azt kell tanítani, amit nem teljesen jól tudtál bemutatni.

Meglepetésemre két teljesen számomra egyszerű és kedvenc tartást kaptam.
Úgy éreztem, ez nem fog igazán kihívást jelenteni.
Ha-ha, a kihívás az, amikor tanítod, és a tanulóid nem igazán jól tudják végre hajtani,, és neked már pedig ki kell javítanod, és egy számukra is végre hajtható módszerrel átvariálnod az egészet az eredetihez képest.
És akkor itt jönnek a teljesen egyénre szabott megoldások, mert nincs két egyforma test, van, aki merev, van, aki túl hajlékony, és minden esetben különböző módszert kell használni.
Viszonylag gyorsan megoldottam a helyzetet, korrigáltam és még nem is telt le a tanítási idő, leállítottak, hogy elég lesz, köszönjük.

Huhh, én voltam az első, aki tanított. Fejenként 12 perc, atyaég mire mindenki végez, megesz a fene az izgalomtól, várom az eredményt, de nagyon.

És egy egész napos izgalom után végre eljön a pillanat: Gratulálunk sikerült.

Néhány tanács: ne félj, légy bátor, és használd a képességeidet, több van benned, mint amennyit gondolsz.

És mennyire igaz, az ember a megfelelési kényszerében hajlamos leértékelni önmagát.

Köszönöm magamnak, hogy kitartottam és volt bátorságom eljönni erre a megmérettetésre.

Lételemem, hogy céljaim legyenek, hogy tudjam merre tartok, legyenek mérföldkövek, ahova elérek, és onnan is van tovább és tovább.

Nincs megállás, cselekvés van, haladás.

Köszönöm a férjemnek is, hogy kibírta a sok elutazásomat és felkészülésemet.
Köszönöm a főnökömnek, hogy a szabadságomat bőkezűen kezelte és mindenben támogatott.
Köszönöm a helyettesítő tanároknak, hogy tanítottak helyettem.
Köszönöm a tanítványaimnak, hogy a vizsga sorok gyakorlásában nyitottak voltak és ügyesen gyakoroltak.
Hála önti el a szívemet és most kikiabálom a világnak, hogy okleveles Intermediate 2es szintű (junior) Iyengar jóga oktató lettem.

Természetesen ez is egy kezdete valaminek, és az újabb célok kijelölve. :).

Szeretnék gratulálni még 2 csoporttársamnak, akik áprilisban Németországban senior vizsgán voltak.
Bár még van néhány leadandó dolgozat, és néhány Indiai gyakorlás, idén ők is már kezükben tarthatják az oklevelüket, és igazán megérdemlik mindketten, mert keményen megdolgoztak, és megdolgoznak érte.

Büszke vagyok rátok, csak így tovább! :)

 

Spontenaitás. Hogyan keveredtem váratlanul egy óriási buli kellős közepébe, pihenés és alvás helyett

Ismét kezemben az útlevél, beszállókártya, bőrönd, a lelkemben meg a boldogság.

Utazok, tanulok, jógázok, mert ez az életem.

A cél Németország. Repülővel Kölnig, egy éjszaka alvás Kölnben (gondoltam én), majd irány Bad Neuenahr fürdővároska, ahol szeretett tanárom, Rita Keller Iyengar Yoga iskolája, stúdiója vár egy újabb vizsga felkészítő 5 napos gyakorlással, tanulással…

Leszáll a gépem, péntek este 10, és rohanok, hogy a vonatot elérjem, irány be a belvárosba.

Már ott furcsa volt, hogy jelmezbe öltözött emberek tömkelege hömpölyög, és a vonaton olyan igazi hering feelingem van. Akkor lepődtem meg igazán, amikor mindenki ott szállt le, ahol én, és még nagyobb tömeg csatlakozott hozzánk. -Innentől fogva nem arra mentem, ahova terveztem, hanem amerre sodort a jó nép.
Úgy érzetem magam, mintha egy időutazás részese lennék, múltszázadbeli karneváli jelmezek, dübörög a zene az utcán, élő trombita, dob, harsog, lüktet, énekelnek, nevetnek, üvöltenek.
Ohh, bárcsak érteném, és Úristen hova keveredtem???

Így jár az, aki utazás előtt nem olvassa el az aktuális város programját.

10 perces séta helyett 3 óra volt az út a vonat megállótól a szállásig.
Igen ám, de hiába mentem be a szobámba, attól még ugyanúgy dübörgött a tömeg, így a teraszról passzív résztvevője voltam az eseményeknek.
Amit érzetem az egészből, a zenéből, e nemzet dalaiból: az erő, a bátorság, az energia, lüktetés.
Úgy éreztem, a köldökömben dobog, és hogy néha mennyire hiányzik belőlem ez a fajta tűz, lobogó, lüktető, égető....
Így hát nulla alvással, hajnalban útra kelek, mert 9-re iskolában kell lennem, a vonat pedig egy óra alatt elrepít a megcélzott helyre.

Megérkezem, gyakorlás ezerrel, kb 15 fő a teremben, Finnország, Litvánia, Belgium, Németország különböző részeiről is érkeztek tanulók.

Mindenki lelkes és figyel, én meg komolyan azt sem tudom, hol vagyok, és mi a szitu??
Ma Bob Blaser tanít, és rögtön elsőre beleránt a mély vízbe.
HAJNI YOU TEACH (Hajni most te tanítasz).
Ellentmondás nincs, összekapom magam, nincs fáradság, nincs semmi, hiszen senki nem kíváncsi arra, hogy mennyit aludtam, mennyire vagyok fáradt, csak a jelen pillanat számít.
A jóga csakis a jelenben történik meg.
Délelőtt végig tanítás gyakorlat volt, még jó, hogy 15-en, és nem ketten voltunk, így csak 4-szer kerültem sorra…

Ebédszünetben loholok, hogy megtaláljam a szállást, térkép a kezemben.

Egy idősebb hölgy megállít, hogy miben tudna segíteni, mutattam a térképet, hogy ezt az utcát keresem.
Mondta, hogy várjak egy pillanatot, és egy gyors telefont ejtett.

2 percen belül megérkezett a férje az autóval, és kapaszkodjatok, a szállásra vittek. Fölhívták a tulajdonost, hogy most azonnal teremjen itt, mert én már az ajtóban állok, és micsoda dolog ez, hogy még nincs ott, hogy a kulcsot átadja... –ejnye-bejnye.

Az úriember 83 éves, a néni sem lehetett sokkal fiatalabb. Nekem, komolyan mondom, annyira, de annyira jól esett ez a vendégszeretet! Vadidegen emberekről beszélek ám, úgy gondolom, ritka manapság ez a hozzáállás. Közben beszélgettünk, mondtam, hogy jógát tanulok itt, a mellettünk lévő utcában.

Megköszöntem a segítséget, és végre már a szálláson vagyok, inkább nem is ebédelek, egy óra alvás most jobban esne.

Délután újra gyakorlás, este nem kell ringatni, sőt, arra sem volt erőm, hogy kipakoljam teljesen a bőröndöm.

Másnap reggel újra gyakorlunk, jön a recepciós hölgy, hogy engem keresnek. Engem??? Ugyan ki kereshet??
Na és ki? Eljött az idős házaspár, hogy megnézzék, minden rendben van-e??
A szállás rendben van, mert ha nem, menjek csak hozzájuk, van náluk hely bőven.
Döbbenet volt számomra ez az egész, megígértem, hogy majd legközelebb szívesen szállok meg náluk, megölelgettük egymást, és elmentek.

Ennyit a kalandos, ugyanakkor szeretetteljes megérkezésemről. :)

Inspiráció, motiváció, mesterek, tanárok

Már nagyon sok bejegyzésben olvashattatok az indiai jóga mesterünkről, Gurujiról BKS IYENGAR-ról.

Hála, hogy sikerült 3 teljes hónapot a Ramamani Iyengar Yoga Institute-ban töltenem, és Guruji közelében gyakorolnom.

Akkor még nem gondoltam, hogy az utolsó alkalmakat lehetek a közelében, mert sajnos 2014 augusztus 20-án haza repült a lelke, szíve tanítványai szívében örökre ott dobog.

Számomra ő volt a sejtekig hatoló inspiráció, csak a puszta jelen léte által, most érzem, hogy az eltávozása után is most még jobban motivál és gyakorlásra, tanításra int.

Az európai országok Iyengar jóga tanári képzéseit többek között a németországi Rita Keller tanárunkra bízta a mi Gurujink. Járja a világot, vezeti és ellenőrzi a képzéseket, vizsgáztat. Olyan igazi Pegazus módjára, úton van állandóan. Viszi a szeretet üzenetét. A szív hangja által szólal meg.

Ritával 2006-ban találkoztam először, amikor hivatalosan is sok év várakozás és előkészítés után végre neki vágtunk az első Iyengar Jóga tanári képzésen tanulni a csoporttársaimmal.
Számomra példakép, nő, igazi nő, tele van szeretettel, elfogadással, empátiával, segít és támogat.
Éppen ezért bár a képzésnek vége lett 2009-ben, azóta is rendszeresen járok ki Kölnbe, illetve Bad-Neuenahr-ba képzésekre.

2015 január 23-án, ismét útra keltem, mert utazni is jó, jógát tanulni, és gyakorolni meg felemelő.

Kiszakadni a mindennapi monoton életből, más emberekkel lenni, más országban, más mentalitású és nemzetiségű barátokat szerezni, igazán kikapcsol és feltölt energiával.
Mindig újult erővel térek haza és nagyobb lelkesedéssel tudok tanítani, dolgozni, ugyanakkor gyakorolni, nap, mint nap.

2014 decemberben Rita Keller, mesterünk lánya, Geeta Iyengar workshopjára utazott, és gyakorolt Indiában, elsajátította az ott elhangzott instrukciókat és természetesen ezen a hét végén átadta nekünk, amiért hálásak és boldogok vagyunk.

Összesen 20 résztvevő volt, lengyelek, németek, litvánok, én meg képviseltem a magyarokat.

A jóga stúdió egy történelmi fürdő és gyógyközpont szálloda épületében található
Tágas, világos, nagyon jól felszerelt, precízen és praktikusan kialakított, bőven van mit tanulnunk a németektől építkezés és belső építészet szempontjából is.
A földszinten egy ájurvéda központ is van, ahol a Rita vezetésével dolgoznak a terapeuták és gyógyítják a betegeket.

A 2 napos tanfolyam témája vegyes volt. Álló pózok picit másképp, mint eddig. Vasárnap délelőtt pranayama volt (légzőgyakorlatok). Óriási élmény az energia akadálymentes áramlása az egész testben, a melegség, az összekapcsolódottság, az egy vagyok mindennel érzése.

Délutánra maradtak az ülő csavaró pózok extra haladó szinten. Nagyon nehéznek és fárasztónak éreztem, nyilván a saját határaimon belül igyekeztem precízen és pontosan kivitelezni ezeket a számomra teljesen új pózokat, van még bőven mit fejlődni. Nem adom fel. :)

Nagyon gyorsan elszaladt a kikapcsolódás ideje, most már újra itthon és veletek. :)

Ritának megjelent egy könyve tavaly, néhány fotót a könyvből csatolok.