Áldásoddal megyünk, megyünk innen el.
Néked énekelünk vidám éneket.Maradj mindig velünk, ha útra kelünk, őrizd életünk minden nap, minden nap.
-Éneklem, ahogy beszállunk az autóba, ami 5 óra helyett 6 órára érkezett meg.
Indiai szokásokhoz képest 1 óra
késés oly kevés, lehetett volna akár 5-6 óra is.
Mivel logika szempontjából nem
állnak a helyzet magaslatán, ezért Lackó ésszerű pakolására van szükség ahhoz,
hogy minden elférjen. 3 óra alatt megérkezünk a reptérre. Atyaég, csak reggel
6-kor indulunk! Addig mi a fenét fogunk csinálni???????
Bemegyünk a váró helyiségbe, és
jegyzetelünk vadul, de egy idő után már nem bírom nyitva tartani a szemem,
alszom egy picit, nem részletezném, hogy milyen pózban.
Indiai utazók nem nagyon
bonyolították túl a dolgot, a pad alá terítettek egy papírt, és arra feküdtek
le, hogy aludni tudjanak. Gondolkodtam rajta, hogy a jóga szőnyegemet
kicsomagolom, és én is követem a példájukat, de hidegnek találtam a
követ, így maradt a pados megoldás.
Rövid időn belül kiderül, hogy 5 óra
helyett 6:30-kor indulunk, így még van időnk bőven.
Újra jegyzetelhetünk, már kezdünk
érdekesen kinézni: Fáradtnak tűnsz, mintha nem a régi volnál...........Lassan elérkezik a becsekkolás ideje, rádöbbenek, hogy 20 kg helyett 27, 7 kg lett a bőröndöm.
Szerencsére annyira rendesek voltak, hogy mint kis csoportot összevontak minket, ezért Marcsi és Lackó kevesebb súlya kompenzálta a mi túlsúlyunkat. -Hozzáteszem, amikor először rákérdeztem, nagyon szépen mosolyogtam a srácra, aki segített megoldani ezt a problémát.
Még egy kis zöld tea vásárlás,
iszunk egy teát, pihenek egy picit a meditációs szobában (meditation and prayer
room). Még ilyet se láttam sehol, a Mumbai-i reptéren van ima szoba.
Bemegyek, sarokülés, fejem a
talajon, beleszundítok egy picit, közben muszlim nők és férfiak kelet felé fordulva
dicsőítik Istent, a hinduk meditálnak. Maradtam, nagyon jól regenerálódtam 20
perc alatt.Érdekes élmény, bárcsak minden reptéren lenne ilyen lehetőség.
Majd beszállás, és ahogy elfoglaltam
a helyem, azonnal elaludtam.
Szegény Móni, szerette volna
megmutatni, milyen gyönyörű a felhő, de mire észbe kapott, mindannyian mélyen
aludtunk. Csak akkor ébredtem föl, amikor hozták a reggelit, és nagyon morcos
voltam, hogy fölráztak…
Megkezdtük a landolást Isztambul
fölött: tenger, hegyek, hajók, természet, csodás helyek.
Ámulva csodálom, és legközelebbi
Indiai utam előtt szeretném látni ezt a várost. Lenyűgözőnek és mesésnek
látszik föntről.Leszáll a gép, egy kis pihenő, zöld tea, almás pite, és újra repülünk, gondoltuk mi.
Úgy tűnik, az egy órás késés, amit a tervezett induláshoz képest még Punéban kaptunk, hazáig kísér.
Isztambulból is 1,5 órás késéssel indulunk, de nem zavar.
Érdekes volt, indulás előtt a háziak kérdezték, hogy ugyan már, és mi különbség van, ha nem 5-kor, hanem 6-kor indultok??? Hát, valóban semmi. Megérkezik a jó kis törökös ebéd felszállás után, és olyan gyorsan repül el a két óra, hogy észre sem vettük, de landoltunk Budapesten.
Jó érzés itthon lenni, beugrani a
fürdőádba és élvezni, amint a víz lemossa az utazás fáradalmait, minden terhet,
és végre az ágyamban aludni.
Nagyon mély álomba merülök, csodás álmok jönnek, és magamtól
ébredek már reggel 5 kor.