Izgalmas, mókás jelenetek az élet nagy szinpadán.

Életem talán legizgalmasabb, és legeseménydúsabb 48 óráját szeretném megosztani.

Műsor a javából, gyors váltásban követik egymást a drámai és komikus események, a lényeg, hogy vedd könnyedén, tanulj meg gyorsan váltani egyik szerepből a másikba, ne ragadj bele egyik szereplő személyiségébe sem, figyeld kívülről és nem merülj el benne, ne menj bele érzelmileg, mert ha elmerülsz, akkor véged van. -Csak akkor lehetsz a csapat tagja, ha jól tudsz játszani, és alkalmazkodni, egyébként kívül maradsz, és nem engednek be.

Őszintén nem volt kedvem a harmadik pasis buliba csatlakozni.

Ha a lányok összejönnek, és órákon át pletykálnak, nagyon jó buli, amikor pasik teszik ugyanezt, kibeszélik a nő ügyeiket, autókról, telefonokról zajlik az eszmecsere, nő létemre uncsivá válik egy idő után.
Ezért szépen kérem a férjemet, hogy most inkább nélkülem menjen, eljógázgatok én itthon, hiányzik már az egyedüllét, őt meg várják a barátok és nagyon-nagyon jó estéjük lesz elnézve az elmúlt két alkalommal, egész éjjel szakadtunk a röhögéstől, üvöltött a zene, az egésznek varázsaltos hangulata van.
Picikét borult csak föl a bioritmusom, csak győzzem majd otthon helyre állítani, mert ugyebár az éjszakai élet szokatlan számomra.

Véget ér a buli, férjecske haza érkezik hajnal 4 kor, én már persze alszom, és kelek is 7 kor.

Nem akarom zavarni, hagyom aludni, hiszen most feküdt le, lemegyek reggelizni, utána pedig heverek egy napozó ágyon, hogy megfürödhessek a reggeli nap sugaraiban.
Alig telik el egy óra, és rohannak a recepcióról, hogy azonnal menjek föl  szobába, mert gáz van. Gááááz? Ugyan mi lenne, alszik az én kedvesem.
Na, mindegy, fölmegyek és teljes kétségbeesés, hogy hol voltam, vagyok, és miért nem szóltam, hogy megyek bárhova is, rá hoztam a frászt, ne tegyek ilyet többet.
Komolyan, én csak azt szerettem volna, ha alszik, és nem zavarom. Nem fogom felrázni álmából csak azért, mert lemegyek reggelizni.
Megígérem, hogy rendben bejelentés nélkül nem hagyom el a terepet, nem adok okot aggodalomra.

Készülünk meglátogatni a szülőket, úgy 260 km-re Kairótól. Egy picike kis településen élnek, ahol nagyon vallásos és szerény körülmények között teljesen zárt közösségben tengetik napjaikat a helyiek.

Nagyon izgul, válogatja a ruháimat, már a 10ik rendet próbálom föl, és egyik sem jó, mert vagy a kezem látszik ki belőle, vagy nem elég hosszú, a cipőmből meg a lábujjam, a lényeg hogy semmi nem jó.
Bármit próbálok is, mindennel baja van, és nagyon feszült ettől a találkozástól.
Nekem meg nincs kedvem menni, maradnék vele kettesben, pihennék, beszélgetnék......... –besokallok, és kirohanok, mondván, időt kérek, mert most egyedül kell lennem pár percig.

Kimegyek a szállodából (indulás előtt persze kendő fejre, napszemüveg, mert csak így biztonságos az utcán tartózkodni), és elindulok. Ezerrel tűz a nap, a melegtől a forgalom zajától és a teljesen más világtól pillanatok alatt módosult tudat állapotba kerülök, és csak megyek, megyek, porzik a homok a lábam alatt, teljesen a jelenben időzök, időérzékem megszűnik és vannak pillanatok, amikor azt érzem, hogy nemcsak más világban, hanem más életben vagyok most.

Visszafordulok, sétálok visszafele elmerengve, és egyenesen nekem rohan 3 rendőr, mondják, hogy itt most leállni, és adják a telefont a kezembe.

Jajjjjj a férjem, Atyaúristen hol vagy, eltüntél, már a rendőrség is keres......... Mi van???
Egyszerűen, szimplán csak egy sétára volt szükségem, igaz 3 órásra sikeredett, de nem tűntem el.
Leteszi a telefont és én várok a rendőrökkel, amíg megérkezik, rohan kétségbeesve és elmondja, hogy amit most tettem, az egy óriási nagy hiba, soha többé meg ne próbáljam, mert akár elrabolhattak volna, vagy netán megerőszakolnak, ki tudja..... –nélküle, egyedül, nincs utcán mászkálás.
Én meg bólogatok, hogy okés, bocsi én tényleg nem akartam, hogy szívrohamot kapjon miattam, és egy ártatlan sétából nem gondoltam, hogy ekkora probléma keletkezik.
Nagyon, nagyon örül, hogy megvagyok és nem esett bajom, én meg próbálom megérteni az ő nézőpontját… :)

És most már akkor nyomás, indulás! Rohanunk a vonat állomásra, hogy az 1 órás vonatot elérjük.

Meglepően gyönyörű az épület, és el is érjük a vonatot, csak éppen jegyünk nem volt, hely meg egy szál se.
Így maradt a vonat éttermének a konyháján egy kis sámli, ahova leültetnek.
Sehol egy nő az egész vonaton, engem meg elkönyvelnek egy idegen űrből idetévedt lénynek.
Jön a jegyellenőr, aki egyben olyan rendőr és biztonsági őr is és elkéri az útlevelem, házassági anyakönyvi kivonat, anélkül sehova nem lehet elindulni.
Majd egy kis idő múlva visszajön és int, hogy menjünk, mert egy ülő helyet sikerült találnia nekem, persze úgy hogy valakit fölállított a helyéről, így egy óriási, és kényelmes székben üldögélhetek a maradék egy óra hosszára.
Megérkezünk a célállomásra (Benisuef) és innen még autóval legalább 1 óra az út, és amit látok az utcán, azt nem is akarom elhinni.
India ehhez képest egy tiszta és szellős hely.

Tömeg, kosz, káosz, ugyanakkor mosolyog a jó nép, a szokásos habibi zene, fő a szerelem, itt semmi más nem számít.

Megérkezünk a családhoz, összefut a falu apraja nagyja és úgy bámulnak, hogy épp mondtam a férjemnek, hogy max egy órát bírok ki, aztán mindenki szépen menjen haza fele.
Örömmel fogadnak és hát még életükbe fehér bőrű, kék szemű embert nem láttak, így igazi kuriózum számba megyek, akár egy turisztikai látványosság.
A nők a hajamat birizgálják, nézegetik a szememet és szép vagy mondogatják egészen elcsodálkozva.
Hát a pasik meg............. ajajjjjj, azért értek én ennyit arabul..... A szöveg a következő a férjemhez: Áááááá, nem mondod komolyan, hogy ez a feleséged és vele együtt aludhatsz! -és természetesen nem az alvásra gondoltak, kacsintanak neki és finoman jelzik, ha öcsém, a helyedben lehetnék most, döngetném a csajt én is, méghozzá nagyon.
Én meg kuncogok magamban, higgyétek csak azt, hogy nem értek semmit a nyelveteken… :)

Egy kis kitérőt teszek, mert a kapcsolatunk legnagyobb ellensége az első pillanattól kezdve a férjem bátyja volt, aki már a második találkozásnál a tudomásomra hozta, hogy tulajdonképpen jobb lenne, ha eltűnnék egy életre. Az ő testvérét ugyanis nagyon vallásos, zárt közösségben nevelték, és természetesen nem egy keresztény európai nőt szántak neki. Amúgy meg minden nyugati nő kurva, aki szexelni érkezett Egyiptomba, és ha kalandot keresek, kopogtassak máshol.

Ő volt az, aki minden egyes találkozást megpróbált akadályozni, több kevesebb sikerrel, és mindig volt egy két jó mondata felénk, hogy nehogy véletlenül felhőtlen legyen a közösen töltött időszak.

Visszakanyarodva az eseményekhez, megérkezünk, és ő az, aki csak nekem vega kajákat főz, süt, ajándékokkal halmoz el, és percenként bocsánatot kér, amiért olyan volt velem, és ahogy viselkedett.

Átvált a műsor a drámából a vidámabb verzióba, és mivel nagyon érdeklődnek a jóga iránt, a férjem 2 húgát és a bátyust is megjógáztatom, sőt fejre áll az egész família.
Ezt követően pedig táncolunk az üvöltő habib elbi zenére, és olyan a hangulat, mintha már 100 ezer éve ismernénk egymást.
Rövid tánc után áramszünet, olyan India feeling, ott is majdnem minden nap kaptunk egy kis áramszünetet.
Az egész csapat kiülünk a lépcsőre és a csillagokat bámuljuk.
Csend van,  itt ülök egy vadidegen településen egy teljesen más, különböző vallású és kultúrájú emberek között és mégis jól érzem magam, nincs bennem félelem, úgy érzem megtaláltam a kulcsot, amivel ők is nyitottabbá váltak és valahogy a megbocsájtás hídján át a legnagyobb ellenségem szeretettel fordul felém.
Vagy a színház része lehet e viselkedés is, amit most tapasztalok??

Akárhogy is van, pillanatnyilag elfogadom a közeledésüket, és a saját félelmeimet nem vetítem ki rájuk.

Tökéletes védelmi rendszert építek ki, így ezen keresztül nem tud bántani, közelembe férkőzni semmilyen negatív energia.
Olyannyira megkedvel a bátyus, hogy javasolja a férjemnek, nekem meg mondja, hogy cseréljünk, azaz én legyek vele, a párom meg az ő feleségével, és mivel mókázás van azt válaszolom, hogy persze, nem probléma.
Mélyen belül pedig nagyon remélem, hogy valóban csak viccelődünk, és nem ő fog megjelenni a férjem helyett a hálószobában, mondván családban marad… :)
Tart még az áramszünet. így még romantikusabb gyertyafényes esténk van a párommal, alvás nélkül.
Másnap reggel közös reggeli földön ülve, együtt reggelizik az egész család, és csak ámulnak, hogy hogy tudok így, hús nélkül élni, és azért próbálkoznak erőteljesen, hogy csak egy falatot, csak egy szelet húst egyek.

Reggeli után pedig a nagynénit látogatjuk meg, aki szintén nagyon kedves.

Ahogy megérkezünk, berángat a saját szobájába, ahol óriási fésülködő szépítkező tükör van, igazítsd meg a sminked -mondja, parfümöt ad, és hoz nekem egy hosszú ujjú fölsőt.
Elmagyarázza, hogy jól áll a kendő a fejemen, de valójában az iszlám szerint az alkarom és a csuklóm sem lehet kint, ezért föl is veszem az ujjas fölsőt.
Nem ellenkezem, mert érzem az egész lakás és a család energiájában az Isten iránti odaadás és tisztelet, szeretet energiáját.
Megjárták már mindannyian Mekkát, zarándokoltak, és hetente 2 napot böjtölnek.
És itt újra terülj-terülj asztalkám, ismét enni kell, még a reggelit sem hevertem ki, és újra kaja van…:) Phuhhhh…
Illetlenség vissza utasítani, így csipegetek egy keveset, majd komoly beszélgetésbe fogunk vallásról, Istenről, az életről, filozófiáról, nagyokat nevetünk és a nagynéninek a szívébe is gyorsan belopom magam.
Az unokatesók pedig (srácok 23-27 év között), hát látom én, hogy miről társalognak a férjemmel.
A szokásos duma jajj apukám, hogy neked mekkora mákod van, Atyaég, milyen kék a szeme, és mennyire gyönyörű, hát ezt hogyan szerezhetted, mi a trükk?? Mit csinálsz ennyire jól?
Szóval egyazon időben dupla műsor folyik ugyebár, miről is beszélgetnek a pasik, és mi a nők témája??
Hát nem vicces?

Észre sem vesszük, hogy elrepült 3 óra, és lassan indulni kell, mert legalább 3-4 óra az út Kairóba -ezúttal mikrobusszal, egy légtérben a helyiekkel.

Az ellenőrzés haza felé sem marad el, leállít a rendőr és útlevél, házassági anyakönyvi kivonat.
A szerelmes zene süketítően pörög én meg egy ilyen 48 órás műsor után elpilledek és már csak a nagyváros zajára ébredek, amikor visszaértünk a Piramisok közelébe. :)

Éles váltás India után Egyiptom. Itt aztán zajlik az élet, ugyanakkor egy ponton a két hely összekapcsolódik, ahol találkozik a szerelem és a jóga :)

Fájó szívvel vettem búcsút Indiától.

Az utolsó női óra szenzációs volt, és legszívesebben üvöltöttem volna a fájdalomtól, ami belülről mardosott. Szinte feldolgozhatatlan volt, hogy itt kell hagynom ezt a csodás helyet, el kell egy időre köszönnöm Gurujitól, a sok kedves embertől, ettől a nagyon más világtól, és majd újra számolgathatom a napokat a legközelebbi találkozásig -reménykedve, hogy drága mesterünk legalább 120 éves koráig fog élni, és még hosszú éveken át tanulhatunk tőle…

Éjszakai utazás reptéri transzferrel Pune és Mumbai útvonalon.

Egy indiai családdal utazom együtt, több helyen megállunk pihenni, enni, inni, nem kapkodjuk el a dolgokat, rohanásnak meg híre nyoma sincs, mindent szépen lassan és nyugodtan.
Így legalább 4,5 órát vesz igénybe az utazás, a reptéren meg olyan tömeg van, hogy ilyet talán még filmeken sem lát az ember, ha nem figyelek elég élesen, eltaposnak, eltipornak, elgázolnak a csomaghordó autókkal.

Szóval az éjszaka kellős közepén az európai nő egyedül vonszolja a csomagjait, és próbál életben maradni, miközben az indiai emberek kérdőn bámúlják...... .ennyi csomag, és egyedül egy nő a nagyvilágban az éjszaka közepén??

Ebből a szempontból az egyiptomi és indiai gondolkodás teljesen megegyezik, ha éjszaka egy nőt látsz egyedül férfi nélkül, azzal nagyon nagy gáz lehet, ha nincs férje, az akár azzal a ténnyel is össze egyeztethető, hogy prostituált.
Mindkét kultúra komoly hangsúlyt fektet a család jelentőségére, és tulajdonképpen az ő olvasatukban nem is létezhet élet, ha nincs család.

Európa- és nyugat-szerte pedig picit más értelmet nyert manapság a család fogalma, és lassan a nagy szabadságunkba halunk bele, mert képtelenek vagyunk alkalmazkodni, és egyáltalán kompromisszumokat kötni e nagy szingli központú világunkban. Aztán isszuk a levét, ha egy ilyen kultúrában mi csupán egy európai, nyugati prostituált bélyeggel vagyunk megcímkézve.

Laza két óra késéssel végre leszállt a gépem Kairóban, ahol az én kedves férjem már összeszorult gyomorral, és a türelmét elveszítve fogad, hogy Úristen már 3 órája várok és reméltem, hogy nem lesz semmi baj, és végre megérkezel szerencsésen.

Hogyha újra a karjaimban tarthatlak, soha többé nem engedlek el, és most már a továbbiakban egy percet sem szeretnék eltölteni nélküled, mert most már nagyon sok volt a távolságból, a várakozásból.
Eddig és nem tovább, hogy hónapokat külön kell lennünk.

Próbálom megnyugtatni, hogy most már minden rendben van, és hamarosan együtt utazunk Budapestre, őszintén remélve, hogy majd képes lesz ott élni, és a mi kultúránkba beilleszkedni.

Örülünk egymásnak, és órákig nem tudunk megszólalni, a két szív összeforr egy ölelés által, és ehhez a pillanathoz nem kellenek szavak.
Idő és tér megszűnik, elveszítem a saját határaimat, és nem tudom, ki vagyok, meddig tart az én, és meddig az ő, nincs két ember, csak egy egység létezik.

És visszacseng a fülemben az egyik előre hajlós órán elhangzott tanítás, amivel Raya tisztelt meg minket pár hete: Gyakorold a jógát teljes odaadással, ne állj ellent, hanem engedd bele magad.

Mint amikor szerelmes vagy, mert amikor szerelemes vagy, elvesztél.
Elveszíted magadat, a határaidat, a korlátaidat, és teljesen átadod magad a másik embernek.
Teljes odaadással, teljes elfogadással, teljes befogadással, és nincsenek kérdések, félelmek, csak az egység élmény, ami magával röpít. -Hála, hogy e tanítást most élőben tapasztalhatom meg, és elveszíthetem a teljes személyiségemet, legalább egy rövid időre.

És beleolvadhatok az Univerzumba, egy vagyok veled és mindennel, minden egy velünk. Múlt és jövő elhalad melletünk, és a jelen pillanatban időzünk, hiszen a múlt és jövő illúzió csupán.

A másik oldalon pedig a feltétel nélküli szeretet jelenik meg, amikor nem érdekel, hogy hány éves, mi a munkája, milyen a bőre színe, a gondolkodása, a kultúrája, szinte semmi nem érdekel, egyetlen dolgot tapasztalsz, hogy szereted elvárások, feltételek nélkül.

Az eddig eltöltött 2 hónaphoz képest a kissé befelé forduló, egy állandó napi rendet követő remete énem most kapja itt ám az ívet.

Nagy társasági élet zajlik, barátok, barátnők, állandóan zabál mindenki mértékek nélkül és szó szerint kiröhögnek, amikor a nagy lakoma 10 %-nál mondom, hogy köszi, elég volt.
Azt meg végképp kiverhetem a fejemből, hogy itt időben mondjuk, este 11 kor lefekszem. -Ahogy a barátok mondják, Egyiptomban vagy baby, itt kötelező sokat enni, éjszakai élet van a javából, aludni ne akarj, és egyébként meg pezseg az élet, üvölt a habibi zene, és mindent tűz vesz körül.
És az egész élet egy nagy színdarab, ahogy itt tapasztalom.

Mindenki játszik, nyilván a szereplők váltják egymást, és a lényeg, hogy vedd könnyedén, ne vegyél komolyan semmit, csak játssz, és élvezd az életet, a játékot, a színházat és megannyi szerep közül választhatsz, amit rövid időn belül le is dobhatsz, majd jöhet a másik szerep és egy másik felvonás.

Most nagyon kivételes megtiszteltetésben van részem, ahogy a haverok mondják, hogy ott lehetek velük, 10 pasival. Ugyanis egyiptomi férfi az asszonyt nem viszi pasi társaságba, sőt sehova.
A srácok, akik még 4 éve ott voltak az első találkozásunknál is, örömujjongásba kezdenek a találkozás által, és dobálnak minket a levegőbe.
Majd jönnek a nagy mesélések, amiből leszűröm, húhhha, mennyire más világ ez!
Az egyik srác, nagyon büszkén adja elő, hogy hány európai csajt hülyített meg a tenger parton, és hogy mennyire kiakadtak, amikor csak játszott velük, és nem feltétlenül kaphatták őt meg, hiszen esze ágában sem volt tovább fűzni a dolgot, mint egy játék.

Hiszen családja van, és esze ágában sincs újra nősülni, vagy bárminemű kapcsolódásba bele menni, csak a játék kedvéért tette. Sőt, azt szokták mondani, hogy házasság előtt nincs szex, így a lányok picit félre értelmezik a történetet, és azt hiszik, hogy jé de rendes, előbb elvesz, majd csak utána akar ágyba dönteni. -Nagy reményeket fűzve érkezik haza a nyaralásból, aztán vagy leesik a tantusz, hogy jó játék volt, vagy jön az összeomlás, és ha netán még ki is derül, hogy nem csak egy játékszer volt, hanem a srácnak felesége, gyereke is van........ hááát, no comment.

Az üzenetem, hogy ha nyaralni jöttök lányok, Egyiptomba, szuperjó hely, és tényleg élvezni fogjátok a srácokat is, csak ne fűzzetek komolyabb reményeket, és forever ending sztorikat, hanem maradjatok a játék élvezeténél -akár egy szinház, olyan az egész ország.
Ha csak a bazárba mész ki vásárolni, 2-3 órás műsor veszi kezdetét az alkudozás című műsorban, és ha már 10-szer földhöz tudtad verni magad, akkor nagyon jó vásárt csináltál, és boldogan térhetsz haza a portékáddal, amiért oly sokat játszottál, és része voltál egy nagy mókának… :)