Már a tizedik napja, hogy itt vagyunk.
Jó érzés nem tudni, hogy milyen nap van
ma... A reggeli gyakorlás után nem kell rohanni sehova, nyugodtan
ebédelünk, nézelődünk, szemlélődünk, nem sietünk.
Minden olyan, mintha lassított
felvételben történne. Egyetlen dolog, ami időhöz köt, az órarendünk -az órákra
nagyon pontosan, sőt, inkább 10 perccel előtte kell érkezni.
Ma reggel fél 5 kor kelek, meditáció -
csak úgy lenni, a jelen, a pillanat.
Hallgatom a madarakat, érzem a virágok
illatát, a bogarak kórusát - a békák is beleénekelnek a reggeli koncertbe.
A légzésem vezet, egységben érzem magam,
mint egy csepp a tengerben - a tenger is vagyok, a nap, a hold, a
csillagok. Nagyon rég voltam ennyire közel a természethez.
A szállásunk itteni viszonylatban
luxusnak számít, mégis vannak hiányosságok. Nincs szigetelés, ezáltal nemcsak
bogarak, hanem 2 kis gekkó is vendégünk volt egy éjszakára.
Ma 3 kor pedig arra riadtam föl, hogy egy
denevér nagy sebességgel köröz a fejünk fölött. Nem mertem mozdulni a szúnyoghálóm
alatt, kértem, hogy távozzon, szeretnék még egy picit aludni.
Vagy a repkedés hangjába aludtam
bele, vagy tényleg kirepült, de visszaaludtam.
A reggeli meditáció után a szokásos mangó
és zöld tea reggelire, majd indulás, mert kezdődik a reggeli gyakorlás 7
órától, újra Mesterünk fiával.
Első gyakorlat most is kézen állás, de
már nem kapok sokkot tőle, annak ellenére, hogy reggel 7 óra van.
Föllendülök. Élesen lélegezz ki, és a
légzéseddel teremts gravitációt a testedben. Élesebben, és emelkedj -üvölt, és
megállás nélkül, nagyon gyorsan beszél.
Egy más állapotba kerülök, így könnyen
tudom tartani magam, maradtam volna még.
Következik a kutya póz, majd ülő csavaró
pózok (parsva upavista konasana, maricsjasana 1, 2, bharadvajrasana), közben
kis csoportokban dolgozunk a köteleken is.
Azért tanultad meg tökéletesen
végrehajtani a pózokat, hogy most elengedj, fejleszd ki az érzékenységet.
Most csináld úgy, mintha Guruji egy
webkamerán keresztül figyelne téged, csináld külsőleg, mutasd meg.
Utána pedig csináld úgy, mintha senki nem
lenne, senki nem látna, ne produkáld magad, engedj el a pózban, érezd a
szabadságot.
Az elfogadásról is beszél. Példákon
keresztül érzékelteti az élet nagy dolgait.
Ha elindulsz otthonról, otthon felejtesz
valamit, és ezáltal lekésed a repülőt, kire leszel mérges.
Megérkezel a reptérre, elment a repülő,
kire fogsz rá kiabálni??
Mi lenne, ha elfogadnád mindig az adott
helyzetet, és azt mondanád, köszönöm Istenem, hogy lekéstem a repülőt!!!!!!!!
Elgondolkodtató, hogy ha valami nem úgy történik, ahogy mi szeretnénk,
akkor kivágjuk a balhét, mérgesek vagyunk a világra, elveszítjük az
egyensúlyunkat...
Annyira nagyon koncentrálok, hogy a
végére már teljesen felmondja a szolgálatot az agyam.
Ennyi mindent befogadni angolul. Mindig
próbálok néhány szót megjegyezni, amit nem értettem, és óra után jön a
szótározás - jó kis angol nyelvlecke is egyben. Összedobjuk az ismeretlen
szavakat, szerencsére Lackónál van egy szótár, most nagyon hasznunkra válik.
Vége az órának, néhány pihenő póz, utána
12-ig saját gyakorlás.
Ma Gurujihoz képest a terem másik szélén
gyakorlunk, jó lenne magunkra figyelni.
Tegnap a mellettem gyakorló lány valamit
nagyon elronthatott, mert Guruji iszonyatosan leszidta: "Ki a tanárod,
honnan jöttél?? Neked ezt már tudnod kellene! A mi intézetünkbe nem jöhet,
aki így gyakorol." Szegény lány, sajnáltam nagyon. Majdnem elsírta magát.
Szóval fegyelem van és szigor, finoman fogalmazva.
A mai gyakorlásunkat Lackó vezeti,
követjük őt hárman. Szerencsére kibírható volt, kifejezetten jól esett.
Kint szakad az eső, fölvesszük az
esőkabátot, és irány ebédelni.
Mára már telítődtünk az indiai ételekkel,
egy kis európai, egyszerű margaréta pizzát választunk.
Ebéd után a szokásos kardamon tea, ami az
emésztés elősegítéséért felelős.
Haza ballagunk a szakadó esőben, ma nem
készülnek fotók sajnos, mert az eső eltüntette az embereket az utcáról.
Leírjuk a gyakorlásunkat, minden
dokumentálva, majdnem szóról szóra.
Délután pranayama óránk van (légző gyakorlatok).
Nincsenek jó híreim, ismét, mint egy
héttel ezelőtt is, elaludtam rajta. De Móni részletesen elmesélte, mit kellett
volna csinálni.. :)
Nem voltam fáradt, mégis nekem a
vízszintes helyzet nagyon csábító alváshoz, ma sem sikerült ellenállnom. Körülbelül
a felét hallottam, bízom benne, hogy jövő héten jobb lesz már.
Elindulunk haza, a sarkon egy
imaház, templom van, ahol hangosan szól a zene (mantrák).
Megállunk előtte, figyeljük, ahogy
bemennek az emberek, és az Istenekkel beszélgetnek, imádkoznak, mantráznak.
Magával hívogat a zene, nem akarok
elmenni innen, érzem, hogy nem ma vagyok itt először.
Emlékek jönnek, képek, arcok, múltbeli
történetek. Itt vagyok, de ugyanakkor párhuzamosan valahol máshol is, egyszerre
itt és ott is.