A tegnapi női órán, amit ismét Geeta
tartott (Iyengar mester lánya), rekordot döntöttünk létszámban.
200 lelkes nő, matrac matracot ér. Panaszra
semmi ok, hiszen itt vagyunk, itt lehetünk, és semmi más nem számít.
Még mindig a kedves, mosolygós, viccelődős
formáját hozza, néhány embert azért kihív, hogy felsorolja, megmutassa, milyen
óriási hibákat követnek el gyakorlás közben és, hogy valójában az oklevél csak
egy ego kultúra, mert nem az számít, hány okleveled van, hanyadik szinten vagy,
a gyakorlásodon látszik minden, nem is kell bemutatkoznod, egy ászanád az egész
lelked és szellemed tükre.
Hajajj, gondoltam magamban, akkor van
még mit szépíteni és javítani, ami nyílván rengeteg gyakorlást igényel. -A
motiváció és inspiráció óriási, és úgy érzem, annyit kaptam itt az eddig eltelt
5 hét alatt, hogy bőven ki fog tartani addig, amíg újra jöhetek majd. :)
A mai nap nagyon nyögve nyelősen
indul.
Hajnalban kelés, jegyzetelek már 6-kor,
döbbenet, hogy reggel 6 óra, és telt ház van a Raya óráján, helyiek és kezdők.Saját gyakorlásom is olyan nyugiban, visszafogottan zajlik, az eső hangja megnyugtat, és persze legszívesebben aludnék egy nagyot. Majd eszembe jut Guruji mondata, hogy lusták vagytok.
Nem lehetsz lusta, nem engedheted
meg magadnak, hogy lazsáljál, ha a tested lusta, akkor az elméd is, és nincs
tudatosság, válts át negatívról pozitívra, a lehetőség a te kezedben, légy
tudatos!
Szóval visszaidézve e mondatokat,
végigcsinálom a tervezett programot, de nem azért, hogy kipipáljam, hanem mert egyszerűen
valahogy jól esik. Van egy kis izomlázam, ami a gyakorlás végére mintha
csillapodna.
Az esti óra viszont megtette kellő
hatását.
18 órakor Raya haladó órát tart.Álló és ülő előre hajlások. Az elején úgy érzem magam, mint egy kezdő, aki véletlenül betévedt a haladó csapatba: remeg kezem lábam, az előttem gyakorló német csajok is remegnek, mint a kocsonya, ők is Rita tanítványok, így azt gondolom, ha nem csak én remegek egyedül, akkor máris jobban érzem magam. :)
Raya úgy látja, hiába magyaráz, valahogy nem jut el hozzánk a mondanivaló, így bedob egy kis filozófiát.
Az előrehajlásban az egódnak meg
kell hajolnia. Mint a vízesés, ellenállás nélkül. a vízesés sem fordul, és
folyik visszafele, hanem egyszerűen csak zuhan,
Sokszor a félelmeink és ragaszkodásunk
tart vissza, a hullámzó elme képtelen elcsendesedni, megadni magát, és csak úgy
áramolni, elengedni, meghajolni.És itt jön az alázat kérdése: Hiszen a jógához alázatra aztán szükség van, itt nincs ego fényezgetés, jó vagy, szép vagy, hú de jól csinálod. Megtörés, betörés, taposás az van, aki nem kellőképpen adja meg magát, olyat kap a hátára, hogy csak úgy nyekken… :)
Az alázat nem minden esetben mások
iránti alázatot jelképezi, hanem saját magunk iránti alázat is a témához
tartozik. Meg tudunk-e hajolni a bennünk lévő Isten előtt, ki tudunk állni az
igazságért, és megvédeni saját magunkat, vagy megalázkodva hagyjuk, hogy hülyének
nézzenek, és átverjenek?
Tudjuk-e magunkat igazán szeretni,
és nem kizsigerelni minden pillanatban. Merjük-e vállalni a felelősséget a
tetteinkért, vagy inkább a gyáva viselkedést választjuk? Inkább ne mondjuk el az igazat, csakhogy
szépnek látszódjon minden? Ezáltal becsapjuk saját magunkat, és másokat is
persze.És majd ha eljön a vég, amikor elmegyünk, akkor a mi lelkünket fogja nyomni a tetteink súlya, a kérdés majd nem úgy hangzik el, hogy hány autód volt?? Hány lakásod és milliárdod van a bankban?? Hány nővel, avagy pasival feküdtél le, mennyire vagy szép?? Hanem, hogy tudtál-e szeretni? Másokat és magadat?? Ha magadat nem, akkor másokat sem vagy képes szeretni, és a világ egy borzadállyá válik a számodra….
És lehetsz szépségkirálynő, fitnesz
modell, milliárdos, sovány, kövér, mindenkinek eljön majd a pillanat, amikor
lepereg a film, és majd abban a pillanatban tudunk úgy visszatekinteni, hogy jó
volt, megérte, szép volt, jól éreztem magam, tudtam szeretni, tudtam elfogadni,
a szeretet nyelvén beszéltem, tudtam adni az embereknek, hasznára váltam a
társadalomnak.
Vagy pedig csak azt látom majd, hogy
hú, de elrontottam, akár élhettem is volna, szerethettem volna, lehettem volna
alázatosabb magammal szemben. Ilyen, és ehhez hasonló gondolatok jöttek a
felszínre a mai óra után, és még most is hatása alatt vagyok, pedig csak
jógáztunk.
Nálam a jóga itt kezdődik, amikor az
ember azt hiszi, testgyakorlatokat végez, a tapasztalat meg, hogy a
mentális és érzelemtest is beavatást nyer e folyamatokba, és a folyton hullámzó
elménk, a fő állásban agyalónk is néha egy picikét visszavonul.
Az ego pedig nem feltétlenül cselekvésre akar már sarkallni,
hanem visszavonulót tart egy kis időre, így megfigyelhetjük ebben az állapotban,
hogy milyen a pörgésen kívül elnyugodni, csendet találni mélyen, legbelül… :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése