Vasárnap a barátok napját ünnepelték Indiában-itt állandóan buli van :)

Szombaton korán reggel megyek jegyzetelni mesterünk unokájának az órájára, sajnos nem ő tartja, de a lány, aki helyettesíti szintén profi, így még egy szenzációs sorozattal gazdagodott a füzetem. :)

9:30-tól női óránk következik, ami egészen a mai napig mindig Guruji instrukcióival zajlott, úgy, hogy unokája tartotta az órát, ő pedig egy pózból mindig kikiabált, hogy mit nem csinálunk jól, és újabb instrukciókat adott.

Furcsállom, hogy mindjárt kezdődik az óra, Guruji sehol, unokája szintén........................ Mi lesz ebből? -Jönnek a kérdőjelek, akkor most vajon ki fogja tartani az órát.

Kellemes meglepetés, Guruji lánya jött, Geeta Iyengar. :) Nagyon hálás voltam, hogy végre ászanákat is tanít, nemcsak pranayamát, amit péntekenként szokott.

Az eddig megszokott katonai kiképzős stílustól és ordítástól eltérően ma Geeta kedves, mosolyog, nevetgél, mintha kicserélték volna. Annyi szeretet árad belőle, mint még soha eddig. Finom, nőies energiákkal vezényli le az órát, a nehézségi fokozat nem változott, fejenállás most sem volt kevesebb, mint 10 perc, és még mindig csak küzdök vele. :)

Azért nevetve megjegyezte, hogy úgy egyáltalán nincs megelégedve a pózainkkal, szóval adott az egónknak, nehogy véletlenül még valaki elszálljon, és többnek gondolja magát, mint aki.

Fő az alázat és elfogadás, akinek nincs, az vagy egyáltalán nem jut el ide, vagy 1 nap leforgása alatt haza zavarják.
Nagyon gyorsan elröppent ez a két óra, délután még saját gyakorlás, és következhet a vasárnap, végre szabad nap.

Indiában szenzációs, hogy szinte minden nap van valami ünnep, vasárnap éppen a barátság, barátok napja van, így elindulunk hárman csajok egy szuper helyi indiai étterembe megünnepelni a barátságunkat, illetve a szabadságunkat. :)

Chese maysoore dosa -az ebéd, ami picit talán hasonlít a pizzára, hajszálvékony, sajttal, paradicsomszósszal, kókuszos csatnival (mártás) és a szokásos isteni finom kardamonos, gyömbéres, fűszeres tea, tejjel.

Ebéd után pedig a háziak egyik lánya meghív minket, hogy menjünk föl a hegyekbe pávákat nézni.

Bepattantunk egy riksába, és máris elrobogtunk egy picit a város zajától. Egy erdőben találtuk magunkat, ahol végre csönd és nyugalom vett körül. Gyönyörű fák, amiknek színes virágaik tarkítják a szépséges zöld erdőt.
Hallgatjuk a pávák különleges hangját, ahogy egymással kommunikálnak. Sajnos, csak nagyon rövid időre csodálhattunk meg egy hatalmas pávát, türkiz színeiben pompázva, óriási legyező-szerű tollaiva. :)
Annyira gyönyörű, hogy még a lélegzetem is eláll.

Tovább sétálunk a bányatavakhoz, ahol néhány srác fürdik -amúgy 20 fok van, óriási szél, és néha belezendít az eső is. Csodaszép virágok és kaktuszok tárulnak elénk, picit megpihenünk, aztán indulás haza. Nagyon jól esett tiszta oxigént juttatni a szervezetünkbe, mert alapvetően Pune városa talán híres is lehetne a szmogról, meg az őrületes zajos forgalmáról.

Olyan az utca, mintha motoros felvonulás lenne minden pillanatban, még tegyük hozzá az autókat és riksa karavánokat is. És mit ad az Isten, a haza felé vezető úton két óriási teve is a forgalomban gyalogol, cseppet sem zavartatva magukat.
Réka és Ági pedig tegnap egy elefántot láttak a kereszteződésben várakozni, és kérdés volt, hogy a piros lámpa váltására várt (ami alapvetően itt senkit nem érdekel), vagy éppen egy elsőbbségadás kötelező táblát talált. :)

A hétvége elszáguldott villámgyorsan, ma reggel kezdtünk Prashant órájával hajnalban, teljes kómában. Nem jutott ma el hozzám, amit mondott, fogalmam nem volt, hogy hol vagyok, miért vagyok, mi a feladat, csak próbáltam követni a többieket.

Aztán a ma esti órára már bőven fölébredtem, ugyanis úgy megszivatott minket a Raya, hogy kezünk lábunk remegett, mint a kocsonya.

Sétálok hazafelé, és látom, hogy ismét valami buli féle készülődik a kereszteződésben:

Kis sátor, éppen az aktuálisan ünnepelt Isten képe és szobra, kaja, pia, virágszirmok, festékek.
Csak be akartam nézni, azonnal jöttek a pasik, és betessékeltek.
Sorba álltam, és néztem az előttem lévőt, hogy mi a jó fenét kell csinálnom itt most, egyáltalán milyen buli van már megint.
Virágszirmokat szórok az Istennek, festéket kapok a homlokomra (harmadik szem), a tenyerembe kapok egy kis tejes rizst, amiből a rizst kieszem, a tejet pedig a hajamra kenem (még jó, hogy pár órája mostam hajat), majd kapok még egy kis tisztított vajon pirított búzadarát, és egy kis árpagyöngyöt teával.
Vacsorázni sem terveztem, de magyarázzák, hogy azt okvetlenül meg kell ennem, mert különben az Isten megsértődik.
Aha, a srác a kezével merte ki a kis fém tálkába a cuccot (ki tudja, egyáltalán mosott-e kezet előtte), és hát így, itt az utcán, a higiénia fogalma eléggé elvont… - És persze kézzel kell megennem.
Na, mindegy, gondolom magamban, ha ilyen szent kereszteződésben eszem, biztos nem kapok semmi fertőzést, és amilyen nagy szeretettel fogadtak és magyarázták a szertartás mozzanatait, nem mondhattam, hogy nem fogadom el - adtam az immunrendszeremnek is, hadd küzdjön meg vele.

A vicc pedig az, hogy itt szinte minden nap ünnepelnek valamit, és megkeresik naponta az öröm forrását, és az Istennek való odaadás leckéjét remekül meg lehet tanulni tőlük, sőt a tapasztalás útján történő tanulás mélyebben megmarad, mert az élményeket könnyebben raktározzuk el. :)

Lemerült a Duracell, eddig bírtam :) Cserébe dióhéjban az ájurvédáról :)

Egészen a mai napig minden reggel még óracsörgés előtt kipattantam frissen fitten az ágyból, de ma történt valami -lehet, hogy a telihold..... Vagy csak a puszta fáradtság??

Egy biztos, reggel fél 4 helyett fél 11 kor sikerült fölébrednem. Furcsa volt, hogy világos van, amikor megnéztem az órát, háááát.

Belegondoltam, hogy reggel 7-9-ig jegyzetelhettem volna egy kezdő és egy haladó gyakorlást, saját gyakorlásom pedig 9-12-ig éppen zajlik, én meg itt ülök az ágy szélén teljes kómában, és fejtegetem, hogy most akkor mi legyen. Sietni nem akarok, nem tudok, nem birok, a lelkiismeret furdalás és bűntudat azért mardossa a lelkem.

Hogy voltál képes 12 órát egyben csak alvással tölteni? Máris jön a válasz bentről, hát úgy, hogy nem lehet hosszú távon 4, 5, 6, óra alvással élni, néha a kompenzációnak is meg kell történnie, amikor is egyszerűen kómába esik az ember, se kép, se hang, csak a bambulás van. :)

És így van jól, szépen lassan elfogadom, hogy ez van, ez történt, majd az esti órán részt veszek, gyakorolni pedig itthon is tudok.

Ez alatt a pár hét alatt rátaláltam egy szuper ájurvédás dokinőre, aki 25 éves tüneményes kis lény. :).

Hogyan is zajlik egy ájurvédás tanácsadás és kezelés??
Hát viccesen, legalábbis a mai rendkívül mókás volt… :)
Hosszan kikérdeznek a napi rendedről, a táplálkozásodról, ha van bármi betegséged, panaszod, részletes kérdések emésztésed ügyében, hangulatod, lelki állapotod, életkorod, testsúlyod-nem is sorolom.
Pulzus kontroll, szemvizsgálat, izmok, ízületek állapota.
A hosszas kikérdezés és vizsgálatok által megállapítják a testtípusodat, és hogy a szervezetedben melyik elem van túlsúlyban (föld, víz, levegő), és annak érdekében, hogy az eredeti állapotodat elérd, amivel megszülettél és újra harmóniában kerüljön a szervezeted étkezési tanácsokat adnak, javasolnak kezeléseket is, amit vagy kipróbálsz, vagy azt mondod, hogy háááááát, azért ez már sok. :)
Gondolom, már sejtitek, hogy a kipróbálom verziót választottam. :)

És hogyan is zajlik egy ilyen kezelés??

Az első lépés az Abhyanga, ami azt jelenti, hogy a testtípusodnak megfelelő olajjal beolajozzák a tested.
Fekszel egy asztalon és konkrétan rád öntik az olajat, majd bele masszírozzák az ízületeidben, izmokat is érintve.
Ezt követi a Swedan. Egy emelettel lejjebb fekszel (mintha az asztal alatt feküdnél), olyan koporsó kinézetű, a fejed kint van és gőzölik az egész tested, most már nemcsak az olajban tocsogsz, hanem izzadsz is hozzá jólesően, mert tényleg nem robban szét az agyad a melegtől.
És utána jön a várva várt beöntés meleg olaj  gyógynövény koncentrátummal  keverve.
Ima, hogy nehogy visszajöjjön a jó kis folyadék, csak eljussak előtte a mosdóba… :)
Shirodhara a következő lépés, ami annyit jelent, hogy újra fekszel az asztalon, a homlokra meleg olaj és meleg gyógynövény koncentrátumok csurgatva szép lassan, a harmadik szem területét tisztítva és az elmét lecsendesítve.

Kb 30 percig csurog az olaj, amitől újra kómába esek, ugyanis a központi idegrendszert nyugtatja, meg a csapongó elmét csendesíti, akár a jóga. :)

Túl nyugodt leszek már, gondoltam magamban - ha majd ezt a klubban elmesélem… :)
Utolsó állomás a Nasya-olajos, vajas gyógynövényes folyadékot öntenek az orrodba, hogy a homloküreg és arcüreg is kitisztuljon, csíp, éget, folynak a könnyeim.
A hajam olyan, mintha frissen 5 liter olajat öntöttem volna rá -megéri, mert kilazultam, könnyebbnek érzem magam.

A történet vicces része csak most következik.

Elindulok haza, köhentek egyet az utcán és hát a beöntés távozik, szerencsére bokáig érő ruha van rajtam, és senki nem veszi észre, hogy folyik az olaj egészen a belső bokámig, az eső szakad, így amúgy sem lenne feltűnő, csak az a gond, hogy a papucsom is csúszkálni kezd az olajtól.
Szóval haza csúszkálok, és rohanok, nagy öröm, hogy végre itthon vagyok, és közel a mosdó.
Aztán órákig eltart, mire kimosom magam az olajból, és végre megtisztulva gyakorolni kezdek. - Mennyire jó, hogy most nincs este brutál óra, csak pranayama.
Ugyanis a következő olaj adag fejenállásban távozott….

De jó, hogy itthon vagyok, már láttam magam előtt, ahogy gyakorlunk 100-an, és fejenállásban csurogni kezd az olaj az arcom felé....... jajjjjj, de jó hogy itthon történik mindez.

Az élet apró örömei. :)

18 órától Geeta Pranayama órát tart.

Iszonyat tömeg van, egymás hegyén-hátán, nem számít a lényeg, hogy itt vagyunk, és lelkesedésünk határtalan (kivéve a mai reggelt).
Teljesen újjá születtem a pranayama óra után, így újra frissen ébredek majd holnap, legalábbis reménykedem.

Remélem, legalább annyira jól szórakoztatok most velem, mint én a mai napon -jó ha az ember nevetni tud a saját nyomorán… :)

Egy különös telihold Indiában ünnepélyes keretek között-Raksabandhan

Az indiai hagyományokról, a hindu ünnepekről szeretnék egy kisízelítőt adni nektek.

Tegnap már mesélték a háziak, hogy holnap óriási ünnepre készülnek, ők úgy hívják, hogy Raksabandhan, ami lefordítva kötvény védelem, azaz a testvérek közötti kötelék védelme. :)

Szeretet, testvériség, magasztos érzelmek.

Ezen a napon a fiútstvér ellátogat a lánytesvéréhez, és egy kis szertartás keretében egy évre megerősítik a testvéri köteléket. :) A lánytestvér saját kézzel készített karkötőt köt a fiútestvér csuklójára, hogy a tesvére, és a kettőjük kapcsolata is védelem alatt álljon, ugyanakkor imádkozik érte, hogy egészséges legyen, szerencsében legyen része, és az ég áldását kéri az egész családra, miközben rizst, és szentelt vizet szór a homlokára.

A fiútestvér cserébe ajándékot ad (előtte egyeztetnek, hogy minek örülne legjobban), és erre az alkalomra az egész család apraja, nagyja összegyűlik.
Finom indiai ételek és édességek kerülnek az asztalra, esznek, énekelnek, zenélnek. - Társasági élet a javából.

Annyira imádni valóak, és olyan lelkesedéssel mesélték, hogy még így is, hogy nem vettem részt, megtelt a szívem szeretettel. Ugyanakkor belegondoltam, hogy a nagy nyugaton hányszor szakítunk időt egymásra, hányszor ünnepeljük meg azt, hogy összetartozunk?

Nyilván Karácsony, Húsvét jó alkalmak, de az itteni ünnepeknek valahogy más a hangulata, igazán érzékelni lehet a feltétel nélküli szeretet és elfogadás kincseit.
A közvetlen egymás felé fordulást és nyitottságot, segítő készséget vélem felfedezni a még nem elnyugatiasodott, varázslatos Indiában… :)

A nagy ünnepektől függetlenül az intézetben zavartalanul mennek az órák, az esti óra után láttam, hogy ma Guruji házában is összegyűlt a népes család, élő zeneszó, kacajok, jókedv -élvezni az életet, és áramoltatni a szeretetet… :)

 

Hogyan is zajlik a hónap utolsó hete az Iyengar intézetben?:)

Az utolsó hét, azaz szerdán lesz vége, és szerdán kezdődött, a regeneráló gyakorlatok, a pihenő pózok és légzőgyakorlatok hete.

Nekem olyannak tűnik, mintha az Iyengar család visszavonulót tartana ezen a héten.

Guruji nem tanít, és a gyakorlását gondolom, a saját szobájában végzi. A héten Geeta sem volt, Raya, Abhiyata az unoka sem látható. Néhány, minden nap látott senior tanár is eltűnt valahogy a felszínről, a gyakorlók is jóval kevesebben vannak.
Van, aki már haza utazott, a többiek pedig azért már fáradnak rendesen velem együtt, bírjuk még, bírjuk még, sőt élvezetes a kisebb erőbedobást igénylő pihentető pózok hete (imádom).
A terápiás órákon is alig van tanár, így a héten bőven elkel a segítségem, jóval többet tudok tanulni, mint az elmúlt hetekben.

Közben lassan érkeznek az új emberkék is, búcsút veszek az orosz, finn, francia, amerikai barátoktól, névjegy csere, és a viszontlátás reményében átöleljük egymást. -Jó volt együtt, jól éreztük magunkat nagyon. :)

Őket elengedve nagy örömömre szolgál, hogy megérkeztek a magyarok is. :) Augusztustól már 3-an képviseljük Magyarországot, legalábbis a nagy Magyarországot. Milyen érdekes:Réka és jó magam Erdély, Ágink pedig Szlovákiát képviselve, így együtt hármasban fogjuk tengetni az indiai napokat. :)

Az eső is nagyon eleredt ma, így 23 fok és 80% nedvesség, páratartalom -még mindig imádom ezt az időjárást.

Ma délután ballagok a terápiás órára, ahogy bejutok az épületbe, látom, hogy valami izgalmas dolog vette kezdetét: Egy japán jóga mester tanítványaival érkezett, hogy meglátogassa a mi drága mesterünket. Korban hasonló, szintén talpig fehérben, sugárzó tekintettel össze találkozik a két mester… :)

Mi meg sarokülésben a földön követjük az eseményeket.
Egy tolmács fordít, és csak úgy röppennek a kérdések Guruji felé.
Ő pedig némi humorral fűszerezve válaszolgat a lelkes japán érdeklődőknek.

Guruji szerint annyira csapongó az elménk, hogy nem vagyunk képesek meditálni, ha leülünk és várjuk a sült galambot.

Ha koncentrálunk, és a tudatosságunkat kiterjesztjük az egész testünkre, maximális figyelemmel benne vagyunk minden sejtünkben, akkor az elme csendes lesz, és egy csendes elme képes a meditációra.
Ha leülsz mantrázni, és a mantra át tudja járni a sejtjeidet, el tud jutni a nagy lábujjadba is teljes, tökéletes tudatossággal, akkor mantrázol.
Fél figyelemmel csak mechanikusan végzel valamit, esetleg rutinszerűen.

A jóga ott kezdődik, amikor a figyelem, a fókusz tökéletes, és a tudatosság, az intelligencia kiterjed az egész testre, lélekre. -Így tudunk a saját mikro kozmoszunkkal összekapcsolódni, majd a kis mikro kozmosz ki tud terjedni a makro kozmosz felé és eggyé, olvadni vele.

Teljesség, egység -ez a jóga.
Sorolhatnám még órákig, hogy miket mondott, minden egyes szava, úgy éreztem, a sejtjeimig hatol, és dolgozni kezd. Bejut a véráramba, és máris érzékelhető az egység.
Hiszen, ha valaki ilyen magas szinten és egységélményben van, a puszta jelenlétével is át tudja adni a körülötte lévőknek eme  állapotot.

Szóval az inspirációs készletem ma is 100%-ra töltődött és Guruji jelenlétében éreztem a csendességet, a jóga lényegét, amit könyvekből kiolvasva nehezen lehet megtapasztalni. :)

Namaste

Vulkán kitörés, idő utazás, melyik dimenzióban is vagyok most??

Ami tegnap történt, először feldolgozásra került. Gondolkodtam rajta, hogy egyáltalán megírjam-e, de valami azt súgta belülről, hogy igen.

Majd ahogy olvasod a sorokat, elképzelhető, hogy olyan érzésed lesz, olyan gondolatod támad, hogy teljesen megbuggyantam, ne lepődj meg, én is így gondolom.

A hajnali ceremónia a szokásos kerékvágásban halad, reggeli zöld tea, és még mindig nem unom a mangót.

Reggel 6-kor már jegyzetelek Raya kezdő óráján, 7 órakor pedig Prasant órája veszi kezdetét (Guruji fia).
Csak pihenő, fekvő pózok vannak, teljesen meglepett, csak légzés figyelés és persze közben azért megy a filozófia ezerrel.
Fekszem a földön henger párnákon, hallgatom, amit mond, néha elszakad a cérna és belealszom, fölébredek és folytatom, olyan mintha párhuzamosan egy másik síkon is jelen lennék, mégis itt vagyok.
Óra után gondoltam kimegyek egy teára és utána folytatom a saját gyakorlásomat. Ahogy kifele tartok, Guruji is megjön, és a szokásos módon meghajolok, letérdelek, fejem a földre hajtom. Ő mosolyog, mint általában -olyan jó a közelében lenni! :)

Ahogy a bejáratot elhagyom, nos, kezdetét veszi valami, egy történet, több történet..... nem tudom, hogy mi.

A könnyeim elerednek, és olyan zokogás tör ki belőlem, hogy elmondhatatlan. Sétálok az utcán, és zokogok, miközben semmi okom nincs rá. Olyan jól indult a nap, jól érzem itt magam, tehát semmi okom nem lenne sírdogálni, zokogni meg végképp.
A jóga kezdetét veszi, a tisztulás elindul. A mélyebb rétegekbe hatolva, megérintve az érzelem testet, a mentális oldalt, olyan tudat alatti elfojtások, emlékek, képek és történetek jönnek, hogy követni is alig vagyok képes.
Emberek, arcok, életek, múlt, jövő, konfliktusok, boldog pillanatok. Leülök egy padra, és bármennyire is akarom irányítani, ezúttal nem tudom, csak sírok és sírok.
Néhány ember megkérdezi, segíthetnek-e. Mi baj van? Mi történt??
Válaszolni nem tudok, pontosan azért, mert nem történt semmi, vagyis történt még régen, sok minden történt, ami ebben a pillanatban még nekem is sok.

Elsétálok a templomig, ahol Ganesha üldögél, hangos mantrázás közepette.

Leülök, hallgatom a nyugtató mantrákat, becsukom a szemem és abban a pillanatban egy kép, majd egy történet veszi kezdetét. -Megszűnök létezni, belemerülök a történetbe.

Egy kislány születését látom, valahol egy mennyeien csodás, színes helyen, mintha nem is a földön lenne.

Megszületik a fény oltalmában és szeretet veszi körül. Már egész pici korában hiper érzékeny a negatív energiákra, és ha nem a fényt és teljességet tapasztalja, akkor máris betegség alakul ki nála.
Folyamatosan érzi az égi jelenlétet, ugyanakkor az árnyék is kísérti néha napján.
A családban harmóniára törekednek, mivel megvalósítani nem tudják, ezért egy fátyol mögé rejtőznek, kívülről minden szépnek látszik, olyan fényes, példa jellegű.
Amikor egy gyönyörű almába harapsz, és a belső része fekete -így tudnám jellemezni.
A szokás, a minta, ha bármi bajod van, az valójában nem létezik. Ásd el jó mélyre, ne foglalkozz vele, ne beszélj róla, a külvilág felé ne mutasd, egy színdarab van jelen.
Minden rendben, minden szép és jó.

A kislány minden nap hosszasan imádkozik, könyörög Istenhez, hogy hozzon békét, harmóniát, őszinteséget. Hozza el az igazi szeretetet, ahol az emberek mernek szeretni, mernek a problémákkal is szembe nézni. Megoldani közösen a gondjaikat, és nem egymás ellen fordulni.

A szeretetlenség és az agresszió, a meg nem értettség teljesen beteggé tették a lelkét, nem adta föl, imádkozott, és csak imádkozott.
Volt, hogy éjszakákon át sírt, legszívesebben belehalt volna a fájdalmába, néha föladta.
Néha úgy érezte, nincs is Isten, hiszen olyan kitartóan imádkozik, mégsem hallgatja meg őt, nem segíti őt.
Úgy gondolta, ha valóban létezik, akkor nem engedné meg, hogy sötét és negatív erők létezzenek, hiszen maga a teremtő mindennél és mindenkinél erősebb.

Aztán egy kis idő elteltével újra visszatalált, és újra érezte az égi jelenlétet.

Most már azért kezdett imádkozni, hogy adjon erőt, kitartást és hitet, hogy az árnyék ne tudja megérinteni, megtámadni. Hiszen a kívülről érkező sötétség valójában belül is létezik, a vonzás törvénye alapján, ami bennünk van, azt vonzzuk.
Így hát a napi imák mellett, kérdéseket tett föl, amikre szeretett volna választ kapni. Ha elfogadja a sötétséget, akkor nem vonzza többé?? Ha tökéletesen levédi magát, akkor nem tud megérintődni
Nagyon sokszor álmában jöttek válaszok a kérdéseire, a polaritás együtt létezik, nincs egyik a másik nélkül.
Néha megértette, voltak szép napok, ugyanakkor a kísértés mindig ott volt.
Amikor felnőtté vált, és megérett rá, eljött a tanulás ideje.
A tanítója sok kérdésére válaszolt, amikre korábban nem kapott választ.
Megerősítette a hitében, önbizalmában, felkészítette a nagy útra, ami kívülről befelé vezet, nem pedig fordítva.

A tanítás hosszú, hosszú éveken át tartott, és csakis kizárólag a szív rezgésein keresztül történt.

Csak akkor érkezett meg a mondanivaló, ha a lakatok, láncok és kulcsok egy adott pillanatban ki tudták nyitni a lezárt ajtókat, el tudták engedni a falakat. -Szépen lassan leestek a láncok, kinyíltak az ajtók, és így már szívből szívbe tudott áramolni a szeretet, az elfogadás, az alázat.

Amikor már szabad utat kapott a szeretet, a tanító elküldte tanítványát, hogy áramoltasd és tanítsd, vidd tovább a szeretet útját, a szív útját, ragyogj, repülj, légy boldog.

Nyisd a szíveket, ahogy én is nyitottalak téged, törd át a korlátokat, amik a szeretet útjába álnak.
Olvaszd ki a megfagyott szíveket, adj megnyugvást a háborgó léleknek, adj biztonságot az érzelmileg instabil embereknek, hallgasd meg, akinek abban a pillanatban arra van szüksége.
Vidd tovább a szívedben a szeretetet és ébreszd föl az embereket.
A történet itt a végére érkezett.

Olyan élő volt, hogy minden egyes mozzanata megrázott.

Mosolyogva sétálok vissza gyakorolni, és érzem, hogy ma valahogy sokkal könnyebben fog menni a gyakorlás, mint eddig. :)

 

 

Együtt a természettel :) Jázminos reggelek, frangepáni virágkszorú bodító illata

Csodás kertjükkel dicsekedhetnek a háziak, akiknél lakom, és minden nap óriási figyelmet fordítanak minden egyes levélre, beszélnek a fákhoz, örülnek a virágoknak, csodálják a madarakat, ők még együtt vannak a természettel.

Hajnali ébredésem után kis tányéron nyújtja be az ablakon a bácsi a friss jázmin virágokat, mondván, egy ilyen jó illattal jobban indul a nap. A tegnap esti kis bögrében leszedett jázmin virágokat pedig a hajamba tűzdeltem, mert jót tesz a hajbőrnek (legalábbis tőlük tanultam, és bevált). Egy kis aloe kaktuszt is kapok, hogy élőben is megízlelhessem.

Ahogy ma este haza értem, rohantak át hozzám, hogy huhh azonnal jöjjek, mert most van a csoda, mindezt olyan lelkesedéssel, hogy elképzelésem sem volt mi lehet a háttérben.

Nos, a nagy szenzációt a betlehemi csillagvirág nyílása okozta, ugyanis ez a virág állítólag egy évben egyszer egy napot (csak este) virágzik, és reggelre már be is csukódnak a szirmai.
Ahogy megcsodáltuk e szép virágot, összegyűjtöttem egy csokor frangepáni virágot (még anno Balin szerettem bele), és egy koszorút fontam belőle, ami nyakba akasztva igen erős hatásokat vált ki -konkrétan bódító és teljes relaxált állapotot idéz elő.

Egy ideig üldögélek az udvaron eme áldott állapotban, és ahogy a szobába érkezem, két kis gekko szaladgál a falon, cseppet sem zavartatva magukat, hogy éppen egy lakásban ugrándoznak.

Így megy ez errefelé, nem kizárják a természetet, hanem együtt vannak vele, ami számomra nagyon  szimpatikus és hála, hogy minden nap a madarak csivitelése és a bogarak zenéje üdvözöl.
Az időjárás is szuper 25-28 fok, 60-75% páratartalommal, minden nap esik az eső, nem annyira vészes, sokkal jobban elviselem, mint az otthoni egy napon belüli óriási hőmérséklet ingadozásokat.
Az intézetben változatlan a hangulat, lassan közeledik a hónap vége és a lelkesedésünk továbbra sem aludt ki, hiszen Guruji gyakorlása és tanítása olyannyira inspirál és motivál, hogy azt nem nagyon lehet szavakba önteni.

A ma délelőtti pranayama órán is bebizonyosodott, hogy igen, őhozzá képest nem tartunk még sehol.

Virasanában ülve kezdtük a z órát és elég sokáig időztünk benne.
Majd nagyon hosszasan adho mukha svanasna, alszik a kezetek -mondja Guruji.
Ti most azt hiszitek, hogy jógáztok?? Mert én úgy látom, hogy nem, halott kezekkel nem lehet energiát termelni, adj bele tüzet. Ha tüzet akarsz rakni, akkor csak állsz az előkészített fa mellett gyufával, és nem gyújtod meg? Ha várod, hogy magától tűz legyen belőle, akkor semmi nem lesz belőle. - Milyen igaz.
Aztán hosszú sirsasana, itt is volt jó pár dolog, ami meglepi volt -mármint instrukciók terén. :)
Ezt követte a sarvangasana, ami szintén hosszúra sikeredett.

Majd ahogy mondta Guruji, most már a csatornák nyitva, lehet a pránát áramoltatni, mert bezárt mellkassal, bezárt tüdőkkel pranayamát (légzőgyakorlatok) gyakorolni nem lehet.

Lehet, csak akkor azt ne nevezzük annak.
Olyannyira precízen és mondhatni szőrszálhasogatóan tanít, hogy az embernek még a füle is szögbe van állítva. :)
Óra után jegyzetelés, és újra gyakorlás.

Újabb páciensek érkeztek a terápiás órára, újabb tanárok is, vannak már számomra ismeretlen arcok.

A kis csapatunk is kialakult az elmúlt napokban.3 finn, 3 orosz, 1 francia, 1 amerikai leányzó, no meg jómagam összebarátkoztunk, mindig foglalunk helyet egymásnak az órákon, ebéd együtt.
Tanulságos tapasztalat más országokból és kultúrákból érkező emberekkel társalogni, beszélgetni. Meghallgatni az élményeiket, és kikérdezni őket is a nagy betűs életről.
A vélemények és tapasztalatok különböznek, ugyanakkor minden ember egy kis története érzelmeket és hatásokat vált ki belőlünk.
Vannak történetek, amikben valahol magunkra ismerünk, és mély hatást gyakorol ránk egy vadidegen ember története. :)

Gyerek jóga és spontán, élményteli vasárnap Indiában (Pune városában)

A mai napra az össz terv a reggeli jóga órán részt venni (gyerek jóga), egy kis tanulás, amivel lemaradtam, a többi meg történjen spontán, tervek nélkül.

8-9 óráig csodálom, hogy legalább 100 gyerek jógázik nagyon aranyosan az intézetben, utána pedig az ügyesebbek még egy órát maradnak (ők a senior kategóriában versenyeznek:)), és döbbenet, hogyan tekergetik bele magukat olyan pózokba, amiket egyelőre ebben a pillanatban fényévekre érzek magamtól.

Elhagyva az intézetet, egy rövid sétát teszek a parkban, ahol gyerekek játszanak, nénik üldögélnek, zajlik a társasági élet. Két fedett lekövezett rész is van, ahol mit ad az Isten, jó páran jógáznak, van, aki csak meditál, és a mozdulatlanságban időzik, van, aki éppen imádkozik, és a kis áldozati szertartását végzi. Érdekes a látvány, és érezhetően más az érzés is, mondjuk a margitszigeti reggelekhez képest.

Amikor már kigyönyörködtem magam a parkban, és egy kis zöld, természetközeli élményben is volt részem, a Hare Krisna Mandír road -on haladva (az intézet is ebben az utcában van), betérek egy Krisna templomba, ahol élő zenével, énekekkel dicsőítik Istent, olyan buli van érzésem van, zenélnek, énekelnek és gyakorolják az Ishvara pranidhana-t, ami Istennek való odaadás, felajánlás, szeretetet jelent.

Nagy meglepetésemre az oltáron Jézus óriás fotója bekeretezve. :)

Itt megemlíteném az elfogadást, ha a krisnások elfogadják Jézust, mint mestert, tanítót, akkor a katolikus keresztények miért is ítélkeznek a Krisna tudatú hívők fölött?? Nem az én tisztem ezt a témát helyre tenni, csak eszembe jutott, hogy sok vallásból teljesen hiányzik az elfogadás, és ha valaki a vallásában más, mint én, máris ítélkezem. :)

Az egy órás szeánsz után tovább haladok, és egy hindu templomhoz érkezem, ahol papok fehér ruhában csöngetnek ezerrel, tűz szertartás van éppen. Bemegyek, leülök, és már az első pillanatban szédülök a nagyon tömény füstölő illattól, ami azt jelenti, hogy egyszerre legalább 20 nagy és 20 féle füstölő illata keveredik. Ganésa jobban bírja, mint én. :) Az egyik pap körbe sétálja Ganéshát, mondhatni körülötte körbe jár, köröket ír le, köröz, köröz, majd mindenki a tűz fölé rakja a kezét, mintha merítene a tűzből, és a fejére tenné: én is oda megyek, jól jön egy kis tűz energia.

Mindenhol máshogy közelítik meg a hit kérdését, de az út ugyanoda vezet, csak más ösvényeken.

Minden vallást tiszteletben tartok, sőt mindenhol jól érzem magam, legyen egy katolikus közös ima, vagy egy hindu tűz szertartás, a lényeg az egység és az égiekkel való összekapcsolódás.

Tűzszertarás után beszállok egy riksába, és irány a piac, nem feltétlenül vásárlás céljából.

Az emberek zöme ma ott található, a Laksmi road-on.
Kicsik és nagyok, óriási nyüzsi. Csodás, színes virág koszorúk készülnek a felajánlásokhoz, a templomoknál óriási sorban kanyarognak az emberek, az asszonyok fejük tetején gyümölcskosarakat visznek a virág koszorúk mellett, ezzel is hálájukat és alázatukat kifejezve a mindenható felé.
A piacon pedig gyönyörű színekben pompázó ruhák, látni lehet az összes létező színt és variációit, nénik ülnek a földön, akik kukoricát, gránát almát, lime-ot, zöldség és gyümölcs hegyeket árulnak.
Óriási hangzavar, szinte mindenki nevet vagy mosolyog, nyomor van és a mosoly mégsem fagyott le az arcokról.
Érzékelni lehet a szeretetet, a lelkesedést, a feltétel nélküli hit és bizalom tanulására éppen megfelelő helyen vagyok. :)
Szemlélődés, beszélgetés az emberekkel és úgy elsuhant 5-6 óra hossza, hogy észre sem vettem.
Lassan haza indulok, hogy maradjon még időm tanulásra is, mert az anyag végtelen és kifogyhatatlan.
Első intésre megáll az első riksás, úgy látszik a Ganésához való imám ma hatékony volt (akadályok elhárításásában segít) :)

Viszonylag korai lefekvés rendeltetett el mára, ugyanis este 8-kor áramszünet vette kezdetét. Olvasni terveztem, de ahogy mondani szokták ember tervez, Isten végez.

Még egy kedvenc mondat: Ha meg akarod nevettetni Istent, kezdj el tervezgetni… :)