Május 14-et írunk, még mindig nagyon
pozitív és támogató energiák vannak. :)
Egyiptomban egy picit másképp működnek
a dolgok, mint a nagy Európában.
Teljesen fölösleges volt időpontot
kérnünk egy szépség szalonba, ahol készül a hajam és sminkem a fotózáshoz. A
hely ugyanis zárva van, nem veszik föl a telefont sem, így keresgélhetünk egy
új hely után, hátha éppen nyitva lesz, és ha igen, akkor talán lesz is kedvük
foglakozni velem…
A férjem gyorsan föltalálja magát,
neki természetes, hogy itt így működnek a dolgok. Le is beszéli a csajszikkal,
hogy max 2 órájuk van rá, hogy egyiptomivá varázsoljanak -persze, ez vicc volt,
mert hát azért az durva lenne, két óra leforgása alatt.
Gyors szemöldök szedés mellé társul
az arcbőr simítás, ami annyit jelent, hogy a létező összes kis szőke pihét
cérnával kitépik. Csurognak a könnyeim, ők meg szakadnak a röhögéstől, hogy
most először történik velem ilyesmi az életben.
Következő lépésként rám applikálják
a ruhámat, és sminkelnek, méghozzá olyan erősen, hogy nem ismerek magamra. Mondják,
nem aggódjak, egy visszafogott, szolid sminkem lesz, ami illik hozzám.Na, ehhez képest be kellett magamnak mutatkoznom… :)
Utána jött a frizura készítése: a
háttérben olyan műsor és színház folyik, hogy igaz, alig értek belőle valamit,
én is röhögök, mert annyira műsoroznak… :)
Legalább 3,5 óra telt el, közben a
férjem haza ugrott magára ölteni az ezüst öltönyét -mindjárt jövünk a
haverokkal érted, mondja. A mindjárt itt legalább fél napot jelent, de nem
bánom, mert én is jól el vagyok a csajokkal. :)Ahogy végeztem, és megjöttek értem, már érzetem, hogy valami készülőben van: Kilépek az ajtón, és dobokkal, csörgőkkel nyomják az élő zenét: HABIBI. Minden szava a szerelemről szól a daloknak, a csajok pedig hujjognak nem is kicsit, a hangulat megemelkedett, MABROUK -üvölti mindenki az utcán, és mindenhol (gratulálok).
Nagyon, nagyon, nagyon felemelő érzés,
nem nagyon tudom szavakba foglalni -a szívünk táncot jár, olyan delfines magas
szintű örömfelhő vesz körül! Legszívesebben kibújnék a bőrömből, vagy sírnék,
vagy nevetnék, magamhoz ölelnék mindenkit, annak ellenére, hogy nem is ismerem.
Irány a fotó stúdió, ahol legalább 2
órát fotóznak, beállított romantikus jelenetek, élvezzük mindketten, mosoly és
mosoly. -Sajnos nem kapkodják el a dolgokat, egy hónap múlva készülnek el a képek,
sehova nem rohan senki. Tulajdonképpen teljesen mindegy, hogy holnap, vagy egy
hónap múlva lesz kész, nem igaz??
Fotózás után irány hajókázni a
Níluson, üvölt a zene, táncolunk, tapsolunk, és lebegünk a boldogságtól, az
öröm szárnyain repkedünk a felhők tetején.
Hajókázás után pedig a csodás kairói
esti fényeket bámuljuk, minden olyan szép, mókás, kalandos.
Buli az utcán, mindenki gratulál, táncol, és fel sem tűnik
senkinek, hogy én valójában nem is egyiptomi csaj vagyok.. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése