Együtt a természettel :) Jázminos reggelek, frangepáni virágkszorú bodító illata

Csodás kertjükkel dicsekedhetnek a háziak, akiknél lakom, és minden nap óriási figyelmet fordítanak minden egyes levélre, beszélnek a fákhoz, örülnek a virágoknak, csodálják a madarakat, ők még együtt vannak a természettel.

Hajnali ébredésem után kis tányéron nyújtja be az ablakon a bácsi a friss jázmin virágokat, mondván, egy ilyen jó illattal jobban indul a nap. A tegnap esti kis bögrében leszedett jázmin virágokat pedig a hajamba tűzdeltem, mert jót tesz a hajbőrnek (legalábbis tőlük tanultam, és bevált). Egy kis aloe kaktuszt is kapok, hogy élőben is megízlelhessem.

Ahogy ma este haza értem, rohantak át hozzám, hogy huhh azonnal jöjjek, mert most van a csoda, mindezt olyan lelkesedéssel, hogy elképzelésem sem volt mi lehet a háttérben.

Nos, a nagy szenzációt a betlehemi csillagvirág nyílása okozta, ugyanis ez a virág állítólag egy évben egyszer egy napot (csak este) virágzik, és reggelre már be is csukódnak a szirmai.
Ahogy megcsodáltuk e szép virágot, összegyűjtöttem egy csokor frangepáni virágot (még anno Balin szerettem bele), és egy koszorút fontam belőle, ami nyakba akasztva igen erős hatásokat vált ki -konkrétan bódító és teljes relaxált állapotot idéz elő.

Egy ideig üldögélek az udvaron eme áldott állapotban, és ahogy a szobába érkezem, két kis gekko szaladgál a falon, cseppet sem zavartatva magukat, hogy éppen egy lakásban ugrándoznak.

Így megy ez errefelé, nem kizárják a természetet, hanem együtt vannak vele, ami számomra nagyon  szimpatikus és hála, hogy minden nap a madarak csivitelése és a bogarak zenéje üdvözöl.
Az időjárás is szuper 25-28 fok, 60-75% páratartalommal, minden nap esik az eső, nem annyira vészes, sokkal jobban elviselem, mint az otthoni egy napon belüli óriási hőmérséklet ingadozásokat.
Az intézetben változatlan a hangulat, lassan közeledik a hónap vége és a lelkesedésünk továbbra sem aludt ki, hiszen Guruji gyakorlása és tanítása olyannyira inspirál és motivál, hogy azt nem nagyon lehet szavakba önteni.

A ma délelőtti pranayama órán is bebizonyosodott, hogy igen, őhozzá képest nem tartunk még sehol.

Virasanában ülve kezdtük a z órát és elég sokáig időztünk benne.
Majd nagyon hosszasan adho mukha svanasna, alszik a kezetek -mondja Guruji.
Ti most azt hiszitek, hogy jógáztok?? Mert én úgy látom, hogy nem, halott kezekkel nem lehet energiát termelni, adj bele tüzet. Ha tüzet akarsz rakni, akkor csak állsz az előkészített fa mellett gyufával, és nem gyújtod meg? Ha várod, hogy magától tűz legyen belőle, akkor semmi nem lesz belőle. - Milyen igaz.
Aztán hosszú sirsasana, itt is volt jó pár dolog, ami meglepi volt -mármint instrukciók terén. :)
Ezt követte a sarvangasana, ami szintén hosszúra sikeredett.

Majd ahogy mondta Guruji, most már a csatornák nyitva, lehet a pránát áramoltatni, mert bezárt mellkassal, bezárt tüdőkkel pranayamát (légzőgyakorlatok) gyakorolni nem lehet.

Lehet, csak akkor azt ne nevezzük annak.
Olyannyira precízen és mondhatni szőrszálhasogatóan tanít, hogy az embernek még a füle is szögbe van állítva. :)
Óra után jegyzetelés, és újra gyakorlás.

Újabb páciensek érkeztek a terápiás órára, újabb tanárok is, vannak már számomra ismeretlen arcok.

A kis csapatunk is kialakult az elmúlt napokban.3 finn, 3 orosz, 1 francia, 1 amerikai leányzó, no meg jómagam összebarátkoztunk, mindig foglalunk helyet egymásnak az órákon, ebéd együtt.
Tanulságos tapasztalat más országokból és kultúrákból érkező emberekkel társalogni, beszélgetni. Meghallgatni az élményeiket, és kikérdezni őket is a nagy betűs életről.
A vélemények és tapasztalatok különböznek, ugyanakkor minden ember egy kis története érzelmeket és hatásokat vált ki belőlünk.
Vannak történetek, amikben valahol magunkra ismerünk, és mély hatást gyakorol ránk egy vadidegen ember története. :)

Gyerek jóga és spontán, élményteli vasárnap Indiában (Pune városában)

A mai napra az össz terv a reggeli jóga órán részt venni (gyerek jóga), egy kis tanulás, amivel lemaradtam, a többi meg történjen spontán, tervek nélkül.

8-9 óráig csodálom, hogy legalább 100 gyerek jógázik nagyon aranyosan az intézetben, utána pedig az ügyesebbek még egy órát maradnak (ők a senior kategóriában versenyeznek:)), és döbbenet, hogyan tekergetik bele magukat olyan pózokba, amiket egyelőre ebben a pillanatban fényévekre érzek magamtól.

Elhagyva az intézetet, egy rövid sétát teszek a parkban, ahol gyerekek játszanak, nénik üldögélnek, zajlik a társasági élet. Két fedett lekövezett rész is van, ahol mit ad az Isten, jó páran jógáznak, van, aki csak meditál, és a mozdulatlanságban időzik, van, aki éppen imádkozik, és a kis áldozati szertartását végzi. Érdekes a látvány, és érezhetően más az érzés is, mondjuk a margitszigeti reggelekhez képest.

Amikor már kigyönyörködtem magam a parkban, és egy kis zöld, természetközeli élményben is volt részem, a Hare Krisna Mandír road -on haladva (az intézet is ebben az utcában van), betérek egy Krisna templomba, ahol élő zenével, énekekkel dicsőítik Istent, olyan buli van érzésem van, zenélnek, énekelnek és gyakorolják az Ishvara pranidhana-t, ami Istennek való odaadás, felajánlás, szeretetet jelent.

Nagy meglepetésemre az oltáron Jézus óriás fotója bekeretezve. :)

Itt megemlíteném az elfogadást, ha a krisnások elfogadják Jézust, mint mestert, tanítót, akkor a katolikus keresztények miért is ítélkeznek a Krisna tudatú hívők fölött?? Nem az én tisztem ezt a témát helyre tenni, csak eszembe jutott, hogy sok vallásból teljesen hiányzik az elfogadás, és ha valaki a vallásában más, mint én, máris ítélkezem. :)

Az egy órás szeánsz után tovább haladok, és egy hindu templomhoz érkezem, ahol papok fehér ruhában csöngetnek ezerrel, tűz szertartás van éppen. Bemegyek, leülök, és már az első pillanatban szédülök a nagyon tömény füstölő illattól, ami azt jelenti, hogy egyszerre legalább 20 nagy és 20 féle füstölő illata keveredik. Ganésa jobban bírja, mint én. :) Az egyik pap körbe sétálja Ganéshát, mondhatni körülötte körbe jár, köröket ír le, köröz, köröz, majd mindenki a tűz fölé rakja a kezét, mintha merítene a tűzből, és a fejére tenné: én is oda megyek, jól jön egy kis tűz energia.

Mindenhol máshogy közelítik meg a hit kérdését, de az út ugyanoda vezet, csak más ösvényeken.

Minden vallást tiszteletben tartok, sőt mindenhol jól érzem magam, legyen egy katolikus közös ima, vagy egy hindu tűz szertartás, a lényeg az egység és az égiekkel való összekapcsolódás.

Tűzszertarás után beszállok egy riksába, és irány a piac, nem feltétlenül vásárlás céljából.

Az emberek zöme ma ott található, a Laksmi road-on.
Kicsik és nagyok, óriási nyüzsi. Csodás, színes virág koszorúk készülnek a felajánlásokhoz, a templomoknál óriási sorban kanyarognak az emberek, az asszonyok fejük tetején gyümölcskosarakat visznek a virág koszorúk mellett, ezzel is hálájukat és alázatukat kifejezve a mindenható felé.
A piacon pedig gyönyörű színekben pompázó ruhák, látni lehet az összes létező színt és variációit, nénik ülnek a földön, akik kukoricát, gránát almát, lime-ot, zöldség és gyümölcs hegyeket árulnak.
Óriási hangzavar, szinte mindenki nevet vagy mosolyog, nyomor van és a mosoly mégsem fagyott le az arcokról.
Érzékelni lehet a szeretetet, a lelkesedést, a feltétel nélküli hit és bizalom tanulására éppen megfelelő helyen vagyok. :)
Szemlélődés, beszélgetés az emberekkel és úgy elsuhant 5-6 óra hossza, hogy észre sem vettem.
Lassan haza indulok, hogy maradjon még időm tanulásra is, mert az anyag végtelen és kifogyhatatlan.
Első intésre megáll az első riksás, úgy látszik a Ganésához való imám ma hatékony volt (akadályok elhárításásában segít) :)

Viszonylag korai lefekvés rendeltetett el mára, ugyanis este 8-kor áramszünet vette kezdetét. Olvasni terveztem, de ahogy mondani szokták ember tervez, Isten végez.

Még egy kedvenc mondat: Ha meg akarod nevettetni Istent, kezdj el tervezgetni… :)

Megérkezett a várva várt eső Indiában, vele együtt élet víz nélkül a lakásban :)

Nagyon evidensnek és természetesnek vesszük, hogy a lakásainkban folyik a víz a csapból, hogy meleg és hideg víz között válogathatunk, kimos a mosógép, kényelmes nyugati körülmények helyett keleti vízhiányos állapot volt ma.

Fölkelek reggel korán, és már a zöld tea készítésnél elakadt a dolog. Nincs víz. Azt hittem, csak a konyhában, gyorsan kiderült, hogy sehol az egész lakásban. :) Hűha, a tea nélkül kibírom, de jó lenne zuhanyozni, terveztem kimosni a ruhákat (kézzel, vödörben), jjó lenne egy fogmosás......... És csak most döbbnetem rá, hogy mennyire értékes az életünkben a víz. Csak akkor tudunk igazán értékelni valamit, ha a hiányát megérezzük.

Hajnali 4 óra van, nem verhetem föl az egész házat, hogy nincs víz, így elfogadom a jelenleg kialakult helyzetet, és alkalmazkodom, vagyis előkerülnek a fertőtlenítő törlő kendők zuhanyozás helyett. Fogmosoás ásványvízzel, a ruhákat majd csak kimosom, ha lesz majd víz.

Elgondolkodom............ víz elem, az érzelmek szimbóluma. A holddal is összefüggésben van. Igen, fogyó hold van, de ennyire??? Mivel mindig elgondolkodtatnak a dolgok, amikor velem történnek, kérdések záporoznak: Az életem melyik területén fojtottam el az érzelmeket, hol nem tudom kiengedni magamból és miért van az, hogy visszafolytok dolgokat??

Nehéz ügy az érzelmekről beszélni............ Hol zártam el a csapokat belülről??? Egy dugulásnál is sok szemét kerülhet a csövekbe, ami a dugulást okozhatja. Azt gondolom, mindannyiunk életében voltak csalódások, érzelmileg nehezen elfogadható történések, és bizony előfordulhat, hogy ha sok szemét ment át a csöveken belül, dugulás következett be, amikor már nem mertük kiengedni, kiáramolni a belülről kifele kívánkozó dolgokat, mert jobbnak láttuk bent tartani. Keresem a választ, hallgatom a belső hangom üzeneteit, nem jutok válaszhoz.

7-re jegyzetelni rohanok egy haladó órára, ébresztés képpen kézen állással kezdenek, és hátra hajló pózok tömkelege. Ahhoz képest, hogy helyiek, és idősebbek is, nagyon jól bírják, vasfegyelemmel és lelkesen gyűrik végig a gyakorlatokat.

Óra után kisétálok teát inni az utcán, a jó kis zajos, koszos, ugyanakkor színes és vidám hangulatú sarkon. :) Betérek egy hindu templomocskába, ahol Ganésa fogad. Ő az akadályok elhárítója, kérem őt, hogy segítsen, és valóban jól jönne egy kis akadálymentesítés. :)

9:30-tól kezdődik a női óránk, szőnyeg szőnyeget ér, tehát semmi távolság, és hát itt már bőven benne vagyunk egymás aurájában. :)

Mindezek a tények eltörpülnek, lelekesen várakozunk, mert mesterünk, Guruji ismét tanít. :)
Kutya pózban kezdünk. Megkapjuk az alap instrukciókat, amivel egész gyakorlás alatt, minden pózban dolgozni fogunk.

Ezt követi a kézenállás. :) Angolul full arm balance. Your full arm balance is an empty arm balance -nevet rajtunk Guruji. Vagyis azt szeretné mondani, hogy a kézen állásban lehetőleg jó lenne, ha valóban a kezünkön állnánk, és a tenyerünk full lennt lenne a talajon, mert egyébként csak csinálunk valamit, amiben nem vagyunk benne, és ha csinálod, és nem vagy ott, akkor meg minek vagy egyáltalán itt?? Vidd az intelligenciádat, és a tudatosságodat a tenyeredbe, teljesen, full. :)

Hátrahajlások követik a kézen állást, urdhva mukha svanasana, ustrasana, urdhva dhanurasana. (fölfele néző kutya, teve, híd).

És minden pózba ugyanazokat a pontokat visszük bele és dolgozunk vele, sok-sok ismétlés. Néhány ülő-csavaró levezetésképpen (marichjasana, ardha matyiendrasana). Pihenés képpen pedig paschimottanasana a végén. :)

Nehéz volt, de óra után lebegtem… :)

A felszabadulás, repülés érzése lett úrrá rajtam.
Most már az eső is megérkezett olyan igazi monszun feeling, ömlik az eső mintha vödörből zúdulna ki és mire hazaérek, már víz is van, nemcsak a csapban, hanem úszik az egész szoba, mert beesett az eső picikét.
Nem baj, szerencsére semmi nem ázott el, éppen a szoba azon részén nem voltak könyvek, ruhák, így sebaj, majd fölmosom.


Ebéd után újra gyakorlás van 18 órától pedig terápiás óra.
Most már belejöttem, nem zavar már a sok beteg ember, ma egy csípő problémás hölgyemény programját követhettem, hát vele sem voltak kíméletesek, erőfeszítés nélkül nincs eredmény, ezen elvek alapján csak úgy nyekkennek a betegek a pózokban, alázattal és tisztelettel viselve a fájdalmat. :)

 

Üdítően hat a friss kókusz leve gyakorlás után, a benne lévő krémszerű fehér belső rész pedig mennyei :)

Általában minden reggel 6 vagy 7 órakor kezdődik a gyakorlás, utána még 9-12-ig saját gyakorlás van.

Az intézet utcájában egy kis tologatható szekéren árulják a srácok az életmentő kókuszt, amit először ketté hasítanak fejszével, megisszuk a friss levet, majd a benne lévő krémszerű mannát a kókuszdió héjából éppen frissen készült kanállal eszegetjük.

Gyakorlás után a srácok forgalma óriási, hiszen 70-80 éhes gyakorló rohamozza meg őket.
Sorban állunk, és már alig várjuk, hogy sorra kerüljünk, addig is megy a trécselés.

Ma éppen a finn csapattal beszélgetek, nekik is Rita Keller a tanáruk, milyen kicsi a világ. :)

És Rita lánya, Kerstin is velünk tart. Itt van Frank is Németországból. :) Aki eddig nem volt ismerős arc, most már az lett, sok-sok barát, és akár egy óriási nagy család.
Tegnap szabad nap volt ugyan, reggel 8 kor a helyi gyerekek jógáztak az intézetben. Legalább 60-70 gyerek reggel 8-kor a pihenő napját jógával kezdi. :) Édesek nagyon, aktívak, ügyesek, kicsik és nagyok.
Helyben futással melegítenek. Abhijata, mesterünk unokája, nagyon profin levezényli a gyerek sereget,
Imával kezdik az órát, majd elmeséli mindenki, hogy neki miért jó a jóga, miközben lótusz ülésben ücsörögnek. :)

Megkéri őket, hogy óra előtt ne egyenek, menjenek el mosdóba, és tartsák be a szabályokat, a gyerekek pedig édesen bólogatnak. Dinamikusan egymást követik a pózok, ugrálnak egyik pózból a másikba és élvezik nagyon. :)

Nagy élmény volt számomra, elgondolkodtam, hogy újra jó lenne egy gyerek csapattal jógázni otthon. :) Talán szeptembertől újra tanítom a rosszcsontokat, sok erőt adott Abhi, ahogyan bánt velük, és nagyon nehéz, ugyanakkor csodás érzés gyerekekkel foglakozni. :)

Haza ballagok az óra után, nem terveztem semmi extrát csak egy kis pihi, olvasni, tanulni, csak úgy lenni és nem tenni.

Ebédre meghívtak a háziak, akiktől az apartmant bérlem. Nagyon kedves, aranyos kis hindu család, könnyű dolguk van, meg nekem is, mert ők is vegák, én is, az indiai ételeket pedig imádom. :)
Nagy családi vasárnapi ebéd, 3 generáció lakik együtt, ők még így élnek, ráadásul, ahogy elnézem a legnagyobb harmóniában és szeretetben. :)

Ahogy a krisnásoknál is szokás, nem üveg, hanem fém tányérok és poharak vannak.

A lakoma pedig nagyon finom dahl (sárga borsós zöldség leves), rizs, kókuszos csatni (szósz), csapati (kenyérszerű finomság), nyers és párolt zöldség hegyek, desszert. –Huhhhhh...
Mondták, hogy nem szoktak mindig ilyen sokat és sok félét enni, csak most szerették volna, ha több féle finomságot is meg tudok kóstolni.
Jól elbeszélgetünk az élet nagy dolgairól, az előző és jövő életekről,..., jógáról.
Érdekesen otthon érzem magam, bár nálam nem megy nehezen, viszonylag gyorsan akklimatizálódom, ismerkedek és beszélgetek, izgalmas teljesen más nemzetiségű, vallású és kultúrájú emberekkel eszme cserét folytatni.

Ebéd után pedig azon gondolkodom, hogy mi lenne, ha inkább csak úgy ülnék, és nem cselekednék........... Mi, nyugatiak, bele vagyunk hajszolva az állandó cselekvéskényszerbe. Mindig csinálunk valamit, nem hagyjuk, hogy a lelkünk igazán szólni tudjon hozzánk, csak megyünk, csak megyünk, elfoglaltak vagyunk, fontosnak akarjuk magunkat érezni, bizonyítani akarunk.

És minek?? Kinek?? Legtöbbször saját magunknak, és van, aki a külvilágnak akar minden másodpercben megfeleni....... a szüleinek, a párjának, a gyerekeinek.

A kérdés csak az, ha mindig a megfelelés hajt, tudsz-e igazán önmagad lenni.

Az lenni, aki vagy, nem az, akinek mások akarnak téged látni, ahogyan  esetleg ugráltatnak –feltéve, ha hagyod magad.
Ülök, és csak a jelen pillanat van, most magam vagyok.
Nem rohanok, nem terelem el a figyelmet magamról minden külső tényező révén. Nem rohanok el saját magam elől, mint ahogy általában szoktam, hanem csak létezem, csak lélegzem, nézem a fákat, ahogyan erősen tartják az ágak az óriási tömegű mangó termését.
Ők sem rohannak, csak úgy vannak, és teszik a dolgukat. Nem csillognak, nem akarnak jobbak és többek lenni, mint a mellettük álló mangó fa, hiszen átélik, hogy mindannyiunkban, és mindannyiunkban az Isten arca mosolyog vissza.

Telejesen mindegy a teljesítményed, az igyekezeted, az aggodalmaid.

Isten szemében mindez eltörpül, és mindenki egyforma, egy, és teljes.

 

Egy aktív szombati nap-őrületes forgalom az utcán, bevásárlás a helyi piacon, sok sok jógával fűszerezve

A tegnap esti pranayama óra után (Geeta tanított), újjászületve ébredek föl, a szokásos reggeli rituálémmal kezdve a napot: Mennyei finom ízű mangót majszolgatok hajnalban, ébresztésnek pedig jól jön a zöld tea.

Döbbenetesen hangzik, ma reggel 6 órakor van az első kezdő óra (Rayával). Jegyzetelni megyek, szombat lévén telt ház van.

Szombaton még iskola is van, és még aktívabb a város, mint egyébként szokott.
7 órától pedig mesterünk unokája (Abhijata) tanít, alig kapok levegőt a sarokban a tömegtől, nem adom föl, írok, és írok, és írok.
A mi óránk, vagyis a női jóga 9:30 kor kezdődik Guruji vezénylésével, unokáján keresztül -a tömeg itt sem marad el. A világ minden tájáról sorakoznak a lelkes tanítványok: Amerika, Ausztrália, Kína, Japán, Finnország, Németország, Csehország, Franciaország. nem is sorolom tovább. Tavalyi évvel ellentétben szokták mondani annyian vannak, mint az oroszok. Igen ám, nemcsak annyian, hanem oroszok, és sokan… :)
Szóval rengeteg orosz csajszi, így most már itt is elértem azt, hogy orosznak néznek.
Eddig csak Egyiptomban, Balin tették föl a kérdést, hogy Oroszországból vagyok-e.
Idén már itt is leoroszoztak. :) Nem baj, végeredményben mit számít az, hogy honnan vagyunk.
A lényeg, hogy itt és most Indiában gyakorlunk, és egy nemzetközi nagycsaláddá válunk, ahol minimum napi 5 órát együtt töltünk.

2 nap után már ismerős arcok, szokásos mosolyok, beszélgetések. :) A szokásos WOW FROM HUNGARY??? Ha ezt éppen egy indiai embernek mondod, akkor először meg kell adni a földrajzi szélességi és hosszúságú fokokat, mert senkinek lövése sincs róla, hogy valahol a nagyvilágban létezik Magyarország. :)

Az a bizonyos női óra mára is jól ki volt találva. :)
Adho  mukha svanasana (lefelé néző kutya póz), virasana, sirsasana, sarvangasana.
A másfél órás órából 20 perc volt fejen és legalább 30 sarvangásanában.
Ahogy elnézem, úgy gondolja Guruji, hogy fejre állítja a nyugatiakat, mert túl agyasok, és állandóan a fejükben élik az életüket… :)

Ugyanakkor felhívja a figyelmet arra, hogy ez a két legfontosabb gyakorlat, ami a keringést megfordítja, és ezáltal kitisztítja a méreg anyagokat a testünkből, kiüríti a salak anyagokat.

Az elménket, a szenvedő agyunkat pedig megszabadítja a negativitástól, létrehozva a pozitivitást, és fényt teremtve az elménkben, lecsendesít -hiszen a jóga az elme hullámzásainak az elcsendesítése.
Ömlik rólam a víz, a belső balhé folyik, nem bírom -de birod! Ha nem birod, mi a jó fenének jöttél ide? Maradtál volna otthon -ááááááááááá- bírom, és kész. Néha megfeszülök, néha elengedek. Előbb-utóbb meglesz az a középpont a fejen állásban is, ahol már nem kell ennyit erőlködni.
Lusták a lábak -mondja Guruji. Lusták vagytok! :)
Hát őhozzá viszonyítva mindenképpen, a régi önmagamhoz képest pedig semmiképpen sem. :)
Túlélős volt ez az óra is, női jóga címen, ugyanakkor megnyugtató és felszabadító. :)

Elhagyom az intézetet, a piacra megyek bevásárolni és körül nézni. Az utcai forgalom őrjítő, millió autó, motor, riksa száguld és mindenki dudál. Olyan hangzavar van, hogy szinte garantált a hallás károsodás.

Az utca egyik oldaláról átjutni a másikra művészet, inkább lehetetlen. :)
A piacon gyönyörűséges színekben pompázó zöldségek, gyümölcsök. Vannak olyan zöld cuccok, amiről azt sem tudom, hogy mi az, így jól be is vásárolok, hogy kiderítsem, mi micsoda, és eszik-e vagy isszák. :)
1 kg paradicsom, 1 kg uborka, 1 kg mangó és néhány ilyen zöld cuccért mindössze 120 rúpiát fizetek, ami kb max 500 ft. :)

Iszom egy jó kis csájt, ami kardamonos tejes tea, jól esik a kemény gyakorlás után, olyan „megérdemlem” érzéssel kortyolgatom, miközben az utca zaja egyre csak növekszik.

Ha nem jógáznék ennyit, az idegrendszerem e zajok hatása alatt összeomlott volna szerintem. :)
Az otthoni csend majd szinte zavaró lesz.

Elröppent az ebédszünet, rohanás vissza gyakorolni, 16 órától saját gyakorlás.

Itt már elég kevesen vagyunk, lefáradt mára már a csapat, vagy otthon gyakorolnak.
Én sem erőlködök, ülő pózok és regeneráló pihenő pózokban próbálok újjászületni, ami végül sikerül is.
Érdekes kívülről szemlélni egy ilyen gyakorlást. Van egy nőci, aki megállás nélkül napüdvözletet gyakorol, egy órán keresztül. Egy másik lány pedig, amióta láttam állandóan csak hátra hajlásokat ismételget, van, aki csak pihenget, van, aki a saját terápia programját gyakorolja.

Az a szép, hogy mindannyian mások vagyunk és mások az igényeink. Amíg az egyik ember a hard core gyakorlástól van jól, addig a másik egy ugyanilyen programban elvérezne. :)

 

Első ebédem az utcán. India ízei és történései

Hajnali ébredésem meditációra késztet. Kevésbé zajos az utca, most még lehet hallani a madarakat, ebben az időszakban van még némi nyugalom. A madarak és bogarak zenéje megnyugtató. Lélekben felkészülök a ma nem túl könnyű napra. Csak kibírjam valahogy, mert húzós lesz, legalábbis, ahogy beterveztem. :)

Iszonyat tumultus van a reggeli 7 órás órán, amit Prasant, mesterünk fia tart.

Indiában az a legjobb, ha nem tervezel, és semmire nem számítasz, mert akkor nem ér meglepetés. Félreteszed az elvárásaidat, és mindig az éppen aktuális szituációhoz alkalmazkodsz…

Mivel egész héten minden órán előre hajlások és ülő csavaró pózok vannak, Prasant az ülő csavarok után reggel 7 kor ustrasanát (teve) és urdhva dahnurasanát (híd) gyakoroltat.
Hát, volt ám meglepi….. aztán sirsasana (fejenállás) és ustrasana...........
Gondolom, nem csinálhattuk szépen, mert kicsit meglepődött és üvöltött, hogy mindenki jöjjön ki a pózból, és üljön le.

Majd kiselőadást tartott arról, hogy mégis mit kellene tennünk:

Ha a hajadat megfésülöd, akkor használod a kezed, vagy csak arra vársz, hogy magától kifésülődjön??
Ha egy ebédet meg akarsz főzni, akkor a hozzávalókat minimum meg kell pucolni, föl kell darabolni,....... összerakni, ízesíteni kell. Vagy csak lerakod a zöldségeket az asztalra, és várod, hogy elkészüljön magától?
Használd a kezeidet a pózokban, használd a tested összetevőit szépen egymás után, mint amikor főzöl. Rakd össze, majd a végén ízesítsd.
Ne akarj kirohanni a pózból! Ha azért csinálod, hogy vége legyen, akkor ne csináld!
Menj haza, ne vesztegesd az idődet, meg az enyémet sem. Ha arra vársz egész életedben, hogy meg fogsz halni, akkor nem élsz, nem tudsz élni, mert rettegsz a haláltól. Mivel így is úgyis meg fogsz halni, fölösleges rettegni. :)

Az óra felénél olyan szédülés és fejfájás jött rám, hogy alig tudtam végigcsinálni az egészet, aztán végül egyszer csak vége lett, és pihenhettem egy henger párnán, felkészülve a 3 órás saját gyakorlásra, amit ma nem vittem túlzásba. -Úgy éreztem, elég szivatós volt a reggeli óra, így nem nyírom ki magam teljesen, inkább figyeltem, amint Guruji és Raya, Abhijatát (mesterünk unokáját) nyúzzák -ezt szó szerint lehet érteni, hátra hajló pózokba passzírozták bele. Szegény csajszi sírt, nyögött, könyörgött, hogy fáj neki.

Gondolom, amikor a legjobban fájt, akkor kapott még egy 20 kg-os tárcsát, hogy enyhítse a fájdalmát.
Komolyan attól tartok, hogy szétszakad, pedig nem, ezek csak az én korlátozottságomból adódó gondolatok. :)

Gyorsan eljön az ebédidő, megkeresem az utcai kajáldát, ahol tavaly is sokszor ettünk. :)

Ugyanaz a házaspár fogad, és megismernek. :) A kislány már másfél éves lett azóta, hosszú, fekete hajjal.
Neki fizetek, és ő adja vissza a pénzt. :) Paneer Paratha az ebéd: főtt krumpli és liszt palacsinta-szerűen kisütve, sajttal a közepén, a szószok hozzá pedig: natúr joghurt és köris szósz.
Istenem, csak nem lenne ennyire csípős és sós! Na, mindegy, majd holnap szólok, hogy csökkentett sót és csípőst szeretnék. Legalább a felét megettem, üldögéltem, és bambultam a morbid képet: Az utca másik oldalán, a szemétdombon a kecskék és egy sertés csapat tanyáznak, néha megfürdenek a pocsolyában.

Az asztal alatt, ahol ültem, csodálkoztam, hogy egy szép lila színű takaró a földön (asztal alatt), mintha egy csomag lenne alatta. A következő pillanatban két kis kéz és kis lábacska kibújik… Te jó ég, majdnem szívrohamot kapok, olyan kandi kamerás jelenet! Egy kisbaba aludt az asztal alatt, leterítve, hogy ne járják a legyek. A házi gazda kiugrik a pultból, fölveszi a kislányt, és beviszi, hogy az ő kislánya vigyázzon rá.

Látva a rémült arcomat, megnyugtat, hogy nincsen semmi baj, az anyuka elment vásárolni, amíg itt alszik a babája. Aha, gondoltam magamban, az utca szélén, egy asztal alatt, éppen ott kellett helyet találni??
Szóval ilyen laza itt minden Indiában, nem aggódják túl a dolgokat, nem stresszelnek, és nagyon rohanni sem látom őket. :)

Ebéd után újra könyvtár, jegyzetelés és máris indul a remedial class (terápiás óra).

Hétfőhöz hasonlóan ma sincs Guruji és Geeta sem, így jóval oldottabb a hangulat és újra közelebbről bele pillanthatunk a különböző programokba.
Ahogy mondani szokta egyik tanárom, ha már elég nagy a kényszer nyomás, vagyis a fájdalom, akkor az ember képes változtatni, ezt látom most a pácienseken is, hogy  bőszen tűrik a fájdalmat, szorgalmasan és lelkesen gyakorolnak, mert gondolom, érzik a hatását. :)


18 órától Abhijata tanít bennünket, gondoltam most jól levezeti rajtunk a reggeli gyakorláson szerzett fájdalmait. Nos, nem volt annyira vészes. Uttanasana, Praserita Padottanasana, Adho mukha savanasana. Adho mukka vriksasana (kézenállás), mind a három kéztartással, majd páros lábbal fölugorva (ja persze, majd amíg haza indulok -esetleg akkorra kigyakorlom).
Sirsasana (fejenállás) variációkkal hosszan, hosszan -jajjjjjjjj már megint?! :)
Majd Sarvangasana variációkkal 20 percig, és good night. :)

Elrohant gyorsan ez a nap is, és már az alvás ideje is beköszöntött. :)

Elvileg monszun van Indiában most, a helyiek esőért imádkoznak :).Jobb az idő, mint Budapesten

Döbbenetes hatásai immár Indiában is jelentkeztek a globális felmelegedésnek.

Június, július, augusztus az esős szakasza az évnek, ezért sokan mondták is nekem, hogy csak ilyenkor ne jöjjek, mert folyton esni fog.
Úgy voltam vele, gyakorolni és tanulni jöttem, hol számít, ha kint szakad az eső, nem zavar. :)
Most meg egyáltalán nem zavar, mert amikor megérkeztem, aznap esett és azóta nulla.
29 fok van, néha 25-re is lehűl.
Sokkal kellemesebb és elviselhetőbb a Budapesti tikkasztó hőségnél.

A háziak mesélték, hogy nagyon nagy a baj, ha nincs eső, minden nap imádkozik az egész város, de most valahogy mintha az Istenek nem hallgatnának e kérésekre.

Én nem csodálkozom rajta, az Istenek helyébe én sem igazán tűrném azt, amit az emberek tettek a Föld nevű bolygóval. Sőt azon sem csodálkoznék, ha egy villanás alatt eltűnne a bolygónk, amit persze nem szeretnék, mert imádok itt élni és létezni, ugyanakkor mindennek következménye van, és nem lehet csak úgy, büntetlenül ártani még egy légynek sem, nemhogy egy csodás bolygónak.

Ma reggel 6-kor már az intézetben jegyzetelek ezerrel, hetente 2 alkalommal a kezdő gyakorlók reggel 6-ra is jöhetnek jógázni. :) Azért ez nem semmi, 6-7 ig.

Bár szuperjó időpont arra, hogy jól induljon a nap egy jó kis ébresztő jóga után. :)
7 órától jóga csak pasiknak, ott is csak jegyzetelhetek, végre ma van női jóga 9:30-11:30ig.
Guruji unokája Abhijata tanítja elvileg, gyakorlatilag meg Guruji diktálja az instrukciókat. :)
Mennyire jó, hogy tanít, majd kiugrok a bőrömből, annyira örülök.
Belemegy egy pózba vagy fél órára, és onnan még képes instrukciókat adni a gyakorlatokhoz, és a hibákat is észre veszi.
Olyan aktív életet él 93 évesen, hogy sok 20 éves megirigyelheti. Olyan erő és tűz van bene, hogy csodálatra méltó.

Uttanasanával kezdünk, eddig még soha nem hallott instrukciókkal felruházva, így össze kell szedni magam, és nagyon koncentrálni, mert különben nem tudom beépíteni a gyakorlásomba.

Adho mukha svanasana (lefelé néző kutya póz) a következő, amit hosszasan és még annál is precízebben gyakorlunk. Reggeli meglepinek chaturanga dandasana a következő póz, olyan aktív lábakkal, hogy a végére tényleg megérzem, hogy nem is a kezemmel, hanem a lábaimmal tartom magam, szenzációs, könnyűvé válik a póz, ha beépít az ember néhány trükköt. :)
Állásba helyezkedünk Triconasana, Parshvakonasana, Praserita Padottanasana. Fókuszban az egyvonalúság, az energiák megfelelő irányba való vezetése, egy olyan munka, ahol nem veszíted az energiát, hanem termeled.

Majd a várva várt Sirsasana (fejen állás) volt a soros-nos ez az a póz, ami továbbra is nehézségeket okoz és egy idő után elveszítem a fonalat. Az elején még hallom az instrukciókat, és csinálom, majd eljön egy pont, amikor már egyetlen szó sem jut el hozzám, annyira kényelmetlenné és fájdalmassá válik -örülök, ha ki tudom tartani, nemhogy még a combomon a bőrt is különböző irányokba tekergessem.. :) Bőven van még mit fejlődni, sőt, továbbra is azt gondolom, időnk, mint a tenger, és nem sietek sehova. A jóga gyakorolható akár 93 éves korban is, a példa előttünk van, csak követni kell. :)

Hosszas halasanával folytatjuk, és mindent integrálunk, amit az előző pózokban tanultunk, gyakoroltunk.
Savasana helyett pedig maradt a paschimottanasana levezetés képpen.

Egy rövid szünet után a könyvtárba megyek, jegyzetelni, hogy a női óra egyetlen instrukciója se vesszen el, majd a saját gyakorlásomban még egyszer végig gyakorlom (16-18 óráig), hogy ne csak a füzetem gazdagodjon, hanem a testem is megtanulja.

Guruji arra kért mindenkit, hogy ha már ide jöttünk tanulni, legyünk oly kedvesek venni a fáradtságot és óra után is gyakorolni, beépíteni, mert a pénteki női órán nem szeretné újra ezt tanítani, tovább építené, mélyítené a gyakorlást.

18 órától pedig újra terápiás csoportos Remedial class.

Az első nap volt a beetetés, amikor azt hittük, hogy Guruji és Geeta már nem is fognak jönni.
Tegnap óta mindketten ott vannak, és még a 100 éve gyakorló és tanító, nagyon magas szintű tanárok is lapos kúszásban közlekednek, olyan üvöltözés megy.
Bármelyik tanár, bármit csinál, az tuti, hogy nem jó, és nem felel meg.
A páciensek pedig fájdalmukban úgy ordítanak, nyögnek, hogy elképesztő.
Nagyon megviselt lelkileg ez az óra, láttam olyan embert, aki lebénult, és újra járni tanítják, nem is sorolom a problémákat.
Ennyi beteg ember egy helyen! Úgy érzem, ez most sok volt.
Egy bácsinak, akinek hasonló háta és válla van, mint nekem (merev és kötött, kimozdíthatatlan), figyeltem és jegyzeteletem a programját.... -szegénykém, mint a sakál. úgy üvöltött, aki pedig beletekerte a pózba, kicsit sem zavartatta magát.

Ismét rá kellett jönnöm, hiper érzékeny és gyenge vagyok, vagy talán túl sok empátia szorult belém.

Úgyhogy, akik nyávogni szoktak az óráimon, (na vajon kire gondolok), érezzék magukat megtisztelve, hogy ilyen kis finom és nőies vagyok, és senkit nem erőszakolok brutál módon a pózokba. :)